Jézus szenvedése és keresztáldozata előtt negyven napot töltött a pusztában, ahol böjtölt és imádkozott, felkészülve küldetésére. Ez a példa ma is követhető, még ha a mi „pusztánk” nem is a sivatag, hanem a digitális zajtól való megszabadulás. A képernyők és az okoseszközök elhagyása vagy mérséklése olyan modern böjti gyakorlat lehet, amely segít abban, hogy ne a külső ingerek vezessenek minket, hanem a belső hangra figyeljünk.
Rezeg, pityeg, csipog – számos eszközt bevet az okostelefonunk, hogy magára irányítsa a figyelmünket, ha netán az „lankadni” kezdene, és éppen mással foglalnánk el magunkat. A közösségi oldalak és a különböző applikációk algoritmusai úgy vannak megírva, hogy odatapasszanak bennünket a képernyőkhöz. Csak két perc, rápillantok az üzeneteimre, gondoljuk magunkban, majd másfél-két óra céltalan görgetés után vesszük csak észre, hogy a reggelből „hirtelen” dél lett, elfelejtettünk reggelizni, és már jelentős késésben vagyunk a napi teendőkkel. Ugyanezt a hibát pedig naponta akár többször is elkövetjük, hosszú órákra belemerülve az okoseszközeinkbe. Mintha kezdeni kicsúszni az irányítás a kezünkből: mintha nem mi irányítanánk a telefonunkat, hanem éppen fordítva. Orrunktól, pontosabban szemünktől fogva vezet minket.
Hiába töltünk akár egy teljes műszaknyi időt a közösségi oldalak görgetésével, játékok nyomogatásával, a nap végén mégis kevés értelmes tartalomról tudunk számot adni. Sokszor érdektelen, gyorsan felejthető, gagyin szórakoztató, valótlanságokat bemutató, vagy a mesterséges intelligencia által generált, de valóságként tálalt tartalmak özönének hálójába gabalyodunk. A másodpercnyi hírvillanások, pörgő videótartalmak nem engedik lankadni a figyelmünket, a sok töredékinformáció pedig túlterheli az agyunkat, egy hosszabb hírfolyamböngészés után pedig olyan fáradtnak érezzük magunkat (legalábbis mentálisan), mintha komoly fizikai vagy szellemi munkát végeztünk volna.
A nagyböjt jó lehetőséget kínál arra, hogy kicsit kivonuljunk a „pusztába”, megszabaduljunk legalább részlegesen a képernyők villódzásától, az értesítések szorításából. A böjt során nemcsak a hústól, netán az édességektől tartóztathatjuk magunkat, hanem az okoseszközök túlzott használatát is megpróbálhatjuk csökkenteni. Ha pedig jól sikerül, akár hosszú távú életmódváltást is eredményezhet életünkben, amely során javul a mentális egészségünk, az emberekkel való kapcsolatunk, miközben több időnk jut Istenre és önmagunkra egyaránt.
Támpontok
A következőkben néhány kapaszkodót adunk, ami segíthet megvalósítani a digitális böjtöt. A nagyböjt elején érdemes eldönteni, mit szeretnénk elérni. Teljesen lemondunk a közösségi médiáról? Naponta csak egy órát használjuk a telefont? Vagy csak bizonyos napszakokban kapcsoljuk ki az eszközeinket? A konkrét elhatározás segít, hogy ne essünk vissza a régi szokásokba.
Sokat segíthet, ha minimalizáljuk a kísértés lehetőségét. Az egyik leghatékonyabb módszer, ha azokat az alkalmazásokat, amelyek a legtöbb időnket viszik el – például a közösségi média vagy a hírolvasók – ideiglenesen töröljük a telefonunkról. Ha a munka miatt nem tehetjük ezt meg, akkor használjunk alkalmazásblokkolókat, amelyek korlátozzák az egyes appok használatát bizonyos időszakokban (pl. Freedom vagy Forest). Ironikusnak tűnhet, de az okoseszközök maguk is segíthetnek a digitális detoxban. Állítsunk be „Ne zavarjanak” módot a telefonon, amely elnémítja az értesítéseket.
A nap bizonyos szakaszait szenteljük a csendnek. A mai ember egyik legnagyobb kihívása, hogy megtanuljon „csak lenni” – csendben, elmélyülten, mindenféle külső stimuláció nélkül. A böjt ideje alatt próbáljunk tudatosan olyan időszakokat beiktatni, amikor egyszerűen csak leülünk és elgondolkodunk. Reggel, ébredés után ne nyúljunk azonnal a telefonhoz – helyette imádkozzunk, olvassunk egy rövid bibliai szakaszt, vagy egyszerűen figyeljük a természetet egy csésze kávé, tea mellett. Este, lefekvés előtt egy órával kapcsoljuk ki az összes eszközt, hogy az alvásunk mélyebb legyen, és az elménk megnyugodjon.
A képernyő előtt töltött időt váltsuk fel értelmes tevékenységekkel. Olvassunk könyvet – akár lelkiségi irodalmat –, sétáljunk a szabadban, vagy beszélgessünk a családdal. Osszuk meg böjti fogadalmunkat a családdal vagy barátokkal. Ha közösen vállaljuk a digitális „méregtelenítést”, könnyebb kitartani, ráadásul a kapcsolataink is mélyülhetnek. Egy plébániai csoporttal is szervezhetünk „képernyőmentes napot”, amelynek végén megoszthatjuk tapasztalatainkat.
A nagyböjt nem csak egy hathetes próbatétel, hanem lehetőség arra, hogy új alapokra helyezzük az életünket. Ha a digitális detox beválik, érdemes húsvét után is fenntartani bizonyos szokásokat. Például kijelölhetünk egy fix „képernyőmentes napot” a héten – a vasárnap különösen alkalmas lehet erre. Vagy dönthetünk úgy, hogy a közösségi médiát végleg elhagyjuk, ha rájövünk, hogy nélküle is teljes az életünk.
A digitális detox nem öncélú lemondás, hanem ajándék. Ajándék a lelkünknek, amely végre fellélegezhet a zajból; ajándék a szeretteinknek, akikkel újra valódi kapcsolatot építhetünk; és ajándék Istennek, akivel mélyebb párbeszédet kezdhetünk. A nagyböjt arra hív, hogy ne csak a testünk, hanem a figyelmünk is megtisztuljon. Kapcsoljuk ki a képernyőket, és kapcsolódjunk be abba, ami igazán számít.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/10-es számában a Fókusz-összeállítás részeként.
