Tiszteletreméltó Márton Áron püspökké szentelésének 86. évfordulóját ünnepelték február 12-én, szerda este 6 órától a Szent Mihály-templomban. A szentmisét Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök celebrálta, György Alfréd kamilliánus, Csíkszentdomokos szülötte mondta a homíliát. A Szent Cecília-kórus Hubert Zaindl ünnepi miséjét énekelte.
Bevezetőjében Kerekes László segédpüspök az 1938-39-es Erdélyi Iskolából idézett, abból a lapszámból, amelynek még a frissen püspökké kinevezett Márton Áron volt a főszerkesztője. Szerkesztőtársai mélyen meghatódott, ugyanakkor ujjongó hangú cikkeiből olvasott néhány köszöntő mondatot, ezzel jól érzékelte az akkori hangulatot, lelkesültséget.
Non recuso laborem, Márton Áron vállalta népéért az áldozatot, a munkát és mindezért a szenvedéstől sem vonakodott, azt is elfogadta. Saját életének áldozatát mutatta be főpapként Áron. Az életpályát értelmezte a történelmi események nyomán az isteni gondviselés fényében az ünnepi szónok, György Alfréd.
Felidézte a nehézségek közepette helytálló főpapot, aki a népek egymás ellen uszításának, a háborúnak a poklában, a kommunista elnyomás súlya alatt testvér volt és maradt. Megtapasztalta, hogy Isten szívében nincs különbségtétel, és ezt a tapasztalatot élte, a szikár, kemény, sziklaszilárd hitet. Ezt a példát élte elénk, ezt hagyta ránk is örökül.
Fotó: Cziple Hanna Gerda
