Több mint harminc csíkszentmártoni fiatal vett részt a Márton Áron-emlékév jegyében szervezett ifjúsági táborban a szelterszfürdői Boldog Özséb Ifjúsági Házban. A közös imádságok, lelki programok, közösségi élmények és Márton Áron örökségét bemutató előadások nemcsak maradandó élményt jelentettek a résztvevőknek, hanem egy helyi ifjúsági közösség megalakulásának szándékát is életre hívták. Az alábbiakban egy személyes hangvételű beszámolót olvashatnak a táborról.
Vannak helyek, amelyek nemcsak emlékeket őriznek, hanem bennünket is formálnak. Ahová évtizedek múltán visszatérve nem csupán a táj ismerős, hanem a szívünk is hazatalál. Számomra ilyen hely Szelterszfürdő. 1998 nyarán, elsőéves hitoktató szakos egyetemistaként a Szent Gellért Alapítvány vendégházában vettem részt egy csapatépítő táborban. Akkor még nem sejtettem, hogy közel három évtizeddel később ismét visszatérek ide. Amikor idén arra kértek, hogy felvigyázóként segítsem a Boldog Özséb Ifjúsági Házban szervezett ifjúsági tábor munkáját, örömmel mondtam igent. Nem szervezőként érkeztem, hanem olyan emberként, aki egykor maga is sokat kapott ettől a helytől, és most tanúja lehetett annak, hogy ugyanitt egy új nemzedék gazdagodik hasonló élményekkel.
A szelterszfürdői Boldog Özséb Ifjúsági Ház adott otthont július 26–29. között annak az ifjúsági tábornak, amelyet a Márton Áron-emlékév jegyében szerveztek a kilencedik osztályba készülőktől egészen a tizenkettedikes, többségben csíkszentmártoni fiatalok számára. Márton Áron még a katolikus egyetemi ifjúság vezetőjeként fogalmazta meg 1932-ben: „Az ifjúság annyi értéket tesz magáévá, amennyit szomjas lelke előtt fel tudunk tárni.” Úgy érzem, e négy nap minden perce ennek a gondolatnak a megvalósulása volt. Nem előadások sorozata, hanem megélt találkozások, közös imádságok, nevetések és csendek vezették közelebb a fiatalokat önmagukhoz, egymáshoz és Istenhez.
A Kaleidoscope Egyesület munkatársai, Csató Dorottya és Boldi Tihamér már az első órákban olyan ismerkedő és csapatépítő játékokkal készültek, amelyek gyorsan feloldották a kezdeti bizonytalanságot. Rövid idő alatt barátságok szövődtek vagy erősödtek, a jelenlevő fiatalokból pedig valódi közösség formálódott. A helyismereti gyalogtúra során nemcsak Szelterszfürdő természeti szépségeit fedezték fel, hanem azt is megtapasztalták, milyen jó érzés együtt úton lenni.
A tábor egyik kiemelkedő eseménye Nagy Zoltán online előadása volt. A székelyudvarhelyi hitoktató évek óta kutatja Márton Áron életét és munkásságát. Az előadás után a résztvevők részleteket tekintettek meg A Hegy című dokumentumfilmből, amely újabb nézőpontból segített közelebb kerülni a nagy püspök személyiségéhez.
A lelki programok jelentették a tábor szívét-lelkét. Minden nap volt szentmise, amelyeken Czikó László papbácsi Márton Áron életének egy-egy mozzanatát, hűségét, bátorságát és rendíthetetlen hitét állította a fiatalok elé példaként. Hangsúlyozta nagy püspökünk jelmondatának – „non recuso laborem” (nem utasítom vissza a munkát, szenvedést) – időszerűségét, a szentmisék után elhangzó Márton Áron ima jelentőségét. A gitárral kísért ifjúsági énekek Doró és Tihamér szolgálata révén különleges hangulatot teremtettek, és még közelebb hozták a liturgiát a fiatalokhoz.
A csendnek is megvolt a maga helye. Az imaösvényen végighaladva mindenki személyesen fogalmazhatta meg kéréseit, háláját vagy éppen azokat a gondolatokat, amelyeket a hétköznapok rohanásában ritkán van alkalma kimondani. A gyónási lehetőség szintén sokak számára jelentett lelki megújulást. Jó volt megtapasztalni, hogy a mai fiatalokban is ott él a vágy az elmélyülésre és az Istennel való személyes találkozásra.
Természetesen a vidámság sem maradhatott el. Az esti bulik, a közös játékok, a sok nevetéssel kísért vizeslufi-csata vagy éppen a patakba csobbanásból születő történetek ugyanúgy hozzátartoztak ehhez a négy naphoz, mint az imádság és a közös elmélkedések. Talán éppen ettől volt teljes a tábor: a hit és az öröm természetesen fonódott össze.
A Boldog Özséb Ifjúsági Ház és gondozott udvara tökéletes helyszínnek bizonyult. A természet közelsége és a családias környezet egyszerre adott lehetőséget a kikapcsolódásra, lelki feltöltődésre. Külön köszönet illeti a ház vezetőjét és munkatársait, akik szeretetteljes gondoskodásukkal, figyelmességükkel és finom ételeikkel valóban otthonossá tették számunkra ezt a néhány napot.
A tábor sikerének hátterében sok ember odaadó munkája állt. Czikó László plébános, Potyó Judit csíkszentmártoni polgármesterasszony és Bodó Ágota szervezőként sokat dolgoztak azon, hogy a fiatalok tartalmas, élményekben és lelki alkalmakban gazdag napokat tölthessenek együtt. Doró és Tihamér a programok összehangolásával, valamint a szentmisék zenei szolgálatával nagyban hozzájárultak a tábor családias légköréhez. Engem arra kértek, hogy András Krisztina és Bocskor Rozália mellett felvigyázóként segítsem a tábor lebonyolítását. Ez a feladat számomra egyáltalán nem jelentett terhet. Ellenkezőleg: ajándékként éltem meg. A programok egy részébe én is bekapcsolódhattam, és lelkileg magam is gazdagodtam.
Édesanyaként tudatosan arra törekedtem, hogy ne a saját gyermekem körül forogjak, hanem hagyjam őt is szabadon megélni a közösség örömét. Jó volt látni, hogy a fiatalok milyen természetesen találnak egymásra, milyen könnyen nyitnak egymás felé, igaz néha számomra furcsának tűnő modern megoldásokkal.
A tábor talán egyik legértékesebb hozadéka azonban nem egy program vagy egy kirándulás volt, hanem egy spontán megszületett kezdeményezés. A fiatalok maguk fogalmazták meg, hogy szeretnének rendszeresen találkozni, együtt imádkozni, beszélgetni és közösséget építeni. Így született meg a helyi vallásos ifjúsági közösség, az „ifi” megalapításának ötlete. Kevés nagyobb öröm létezik annál, mint amikor egy tábor nem a záró szentmisével ér véget, hanem egy új közösség születésének reményével.
Hazafelé indulva arra gondoltam, milyen különös ajándéka az életnek, hogy ugyanazon a helyen, ahol egykor én kaptam lelki útravalót, most a mai fiatalok útkeresésének lehettem tanúja. Felvigyázóként érkeztem, de gazdagabban tértem haza. Talán ez a tábor legfontosabb üzenete: ha a fiatalok elé valódi értékeket tudunk tárni, akkor – Márton Áron szavaival élve – szomjas lelkük befogadja azokat. Ennek legszebb bizonyítéka számomra az volt, hogy a tábor végére maguk a fiatalok fogalmazták meg egy élő, helyi ifjúsági közösség létrehozásának igényét. Ennél szebb gyümölcse aligha lehet egy ilyen együtt töltött néhány napnak.
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a tábor megvalósításához: Hargita Megye Tanácsának, a Communitas Alapítványnak, az RMDSZ-nek, Csíkszentmárton Község Önkormányzatának, a Csíkszentmártoni Római Katolikus Plébániának, a Visit Harghitának és a Tusnád Ásványvíz Rt.-nek. Köszönet illeti a szervezőket, a segítőket, a vendéglátókat, valamint a szülőket is, akik bizalmukkal és bátorításukkal ösztönözték gyermekeiket a részvételre, valamint a fiatalokat nyitottságukért, lelkesedésükért és azért, hogy közösségükkel valóban tartalommal töltötték meg ezt a néhány napot.
Birtalan Réka
