Ahogyan Martin Scorsese filmrendező látja a szenteket

0
191

Martin Scorsese Presents: The Saints (Martin Scorsese bemutatja… A szentek) e címen készült sorozat, amelyet a Fox Nation vetít, és a híres rendező, Martin Scorsese mutat be szenteket, az első részben Jeanne d’Arc történetét. Az erről szóló írás, a katolikus olasz származású rendezővel folytatott beszélgetés az amerikai jezsuiták America című magazinjában jelent meg. Tim Reidy, e cikk szerzője 2006 októberében csatlakozott a magazin munkatársaihoz, több évig online szerkesztőként dolgozott, jelenleg főszerkesztő-helyettes.

Martin Scorsese útja a szentek között, amelynek során lelkesen beszél Szent Ferencről, Jeanne d’Arcról, Maximillian Kolbe-ról és Fekete Mózesről egy előkelő manhattani hotelben, majdnem 80 évvel ezelőtt kezdődött, amikor ministránsfiú volt a Mulberry Street-i régi Szent Patrik-székesegyházban.
Ott állt egykor San Gandolfo, a szicíliai Polizzi Generosa város védőszentjének szobra. Scorsese nagyapja Polizzi Generosából származott, és a szomszédságában élő szicíliaiak minden évben utcafesztivált rendeztek a szent tiszteletére.

,,Nagy ünnepséget tartott az Elizabeth Streeten, másfél utca hosszában” — emlékszik vissza Scorsese. ,,Szemben a nápolyiakkal — nekik San Gennaro volt a szentjük. Hét utcájuk volt!” ,,Jól van, no, hat” — teszi hozzá mosolyogva. ,,Túlzok.”

Az egykori ministráns most a közelmúlt egyik legbonyolultabb, a szenteknek szentelt projektjének élén találja magát. Martin Scorsese Presents: The Saints (Martin Scorsese bemutatja… A szentek) című filmet vetíti a Fox Nation, a sorozat Jeanne d’Arc történetével kezdődik. A műsor reklámjai Manhattan-szerte ki vannak ragasztva, és a Fox egy ad hoc kápolnát épített a West 48 Street-en, főhadiszállása előtt, műgyertyákkal és egy fotóállomással, ahol ólomüvegben lehet fényképezkedni.

Történetesen a ,,kápolna” is az America Mediával szemben van, ott fotózkodtam, mielőtt elindultam a belvárosba, hogy találkozzam Martin Scorsese-val. Meg kellett mutatnom neki a képet (zavarba jött), de gyorsan áttértünk a kedvenc szentjéről, Szent Ferencről való beszélgetésre, aki ,,az anyagi világ elutasítása miatt” izgatja.

,,Nagyon érdekelt Szent Ferenc — mondta –, és nem a madarakkal beszélgetés szentimentális ténye miatt. De az út, amit végigjárt, a háborúk, a láz, az apja házának kirablása, hogy kifizesse a templom rendbehozását. Az apja érthető módon megharagudott rá, ő meg csak annyit mondott: Mindent visszaadok neked. Élni fogunk, és tudod, Isten szeretetében fogjuk kezelni az életet. Hogyan játszódik ez le? Hogyan nyilvánul meg? Ezt találtam érdekesnek.” Így beszél Martin Scorsese. Szenvedélyes, a szavak és a képek csak úgy záporoznak, amíg vissza nem tér első szerelméhez: a filmekhez. Emlékeztet arra, hogy első nagy filmje, a Mean Streets említi Szent Ferencet. A Harvey Keitel által alakított Charlie a nagy umbriai szentet idézi, miközben barátnőjével, Teresával vitatkozik. ,,Szent Ferenc mindent tudott” — mondja Charlie. Tudta, hogyan kell gondoskodni az emberekről, és Charlie valamilyen módon őt próbálja utánozni azzal, hogy gondoskodik Terézről és unokatestvéréről, Johnnyról. ,,Miről beszélsz?”, motyogja Teresa, hitetlenkedve néz a gengszter barátjára. ,,Szent Ferenc nem …”

Szentek és rablók

Scorsese lenne az első, aki rámutatna, hogy a szentek nem mindig voltak… szentek. Vegyük például Fekete Mózest, a Fox Nation nyolc epizódja egyikének szereplőjét. Soha nem hallottam még az etiópiai szentről, de Scorsese gyorsan felvilágosít. ,,Szörnyű rabló volt” — mondja, egy olyan szót használva, amelyet bizonyára gyerekkorában, fekete-fehér filmeket nézve tanult meg először. ,,Úgy értem, a legrettegettebb ember volt. Volt egy egész bandája, és csak gyilkolt, erőszakolt, gyilkolt és erőszakolt.” ,,Egyszer, hirtelen, egy csata közepén, egy karaván megtámadása közben, emberek megölése közben — egy ponton egyszer csak megállt, felállt és elsétált. És ment és ment és ment és ment, és rátalált arra, amit ma kolostornak nevezünk, de abban az időben ezek a kolostorok olyanok voltak, mint kis kunyhók, kis gyülekezetek, hogy úgy mondjam, olyan emberek alkották, akik szentek voltak, olyan emberek, akik szentek akartak maradni, ki akartak jutni Alexandriából, ahol annyi harc folyt a különböző dogmatikai kérdések, eretnekségek miatt. Ők csak el akarnak menekülni ebből az egész káoszból.” ,,Hagyjanak minket békén. A sivatagba megyünk. Építünk egy kunyhót, vályogtéglából vagy akármiből…” Ezt a bizonyos kolostort egy Isador nevű férfi vezette, később különböző rablók pusztították el. Mózes azonban odatalált, és úgy döntött, hogy Isadorral marad. Úgy gondolta, hogy minden bűne és szörnyűsége miatt önsanyargató életet kell élnie. Ezt tette néhány éven keresztül, bántotta magát, a legnehezebb feladatokat szabta ki magára. Mindenki csodálkozott, végül egy ponton Isador azt mondja neki: Tudod, Isten nem ezt akarja tőled.”

Úgy hangzik, mint egy Scorsese-film: egy gengszter, aki megpróbálja megtalálni az utat Isten szeretetéhez — de előbb megjárja a poklot. És így van ez a többi szenttel is, akiket Martin Scorsese bemutat.

Jeanne d’Arc nagy győzelmet arat Franciaország számára, de hamarosan kellemetlenséget okoz a királynak, és bíróság elé kell állnia, az egyházi vezetők bírósága elé, akik máglyahalálra ítélik. Maximillian Kolbe annyira ragaszkodott Máriához, már fiatalon tudta, hogy mártírhalált kell majd szenvednie, ami végül egy koncentrációs táborban következik be.

Scorsese nem zárkózik el a franciaországi véres harcoktól vagy Auschwitz zord körülményeitől (vagy Kolbe antiszemita írásaitól, amelyek a filmben szintén kellő figyelmet kapnak). Ezek összetett történetek, tele némi erőszakkal és valódi fájdalommal. Sok közülük ismerős is — miért is kell hát most újra felidézni őket?

,,Azon kapom magam, hogy ez jó alkalom arra, hogy valami komolyabbat csináljak, ami talán a fiatalabbakhoz is eljut, mint jó példa” — mondja Scorsese. ,,Nem a mártíromságról beszélek. Arról beszélek, hogy mi hajtotta Jeanne d’Arcot? És mi a helyzet [Szent] Sebestyénnel?”

Én is ezt gondoltam, amikor megnéztem a sajtó rendelkezésére bocsátott két epizódot. Itt vannak olyan történetek, amelyeket megnézhetek a 15 éves lányommal, vagy megmutathatom a bérmálkozásra készülő plébániai osztályunknak.

Isten és a filmek

Scorsese útja a szentekkel a régi Szent Patrik-székesegyházban kezdődött, de a moziban folytatódott. Kiemeli a kedvenceit, a klasszikusokat — Roberto Rossellini Szent Ferenc virágai, Egy vidéki pap naplója — és néhányat, amelyekről nem is hallottam: Accattone, Europa ’51. Az Europa 51, amelyet szintén Rosselini rendezett, felteszi a kérdést: Hogy nézne ki egy modern szent? Valóban, Rosselini úgy írta le a filmet, mint a Szent Ferencről szóló klasszikus filmjének újragondolását egy nő szemszögéből, akit Ingrid Bergman alakít.

,,Nézze meg azt a filmet” — tanácsolja Martin Scorsese. Nézze meg.
Egy másik kedvenc: A vízparton, ami nem egy szentekről szóló film, de egy keresztes pap van a középpontban. (Karl Malden karakterét James Corridan jezsuita ,,vízparti pap” ihlette). Scorsese először Francis Principe atyával látta, aki fiatal pap volt azon a plébánián, ahol felnőtt, és aki félelmetes hatással volt rá.
,,Szerette a filmeket, a westerneket. De sokat vitatkoztunk, nem értettünk egyet” — emlékszik vissza. ,,Nem szerette a The Searchers című filmet. Miről szólt?”
Martin Scorsese egyre élénkebben emlékezik régi barátjára és mentorára, akivel az évek során szoros kapcsolatban maradt.

,,Tudod, a Marty című filmet jobban szerette, mint a Vízparton címűt” — mondja hitetlenkedve. Amit Scorsese keres egy filmben, az a konfliktus érzete. A szentek történetei pedig bőségesen kínálnak drámát. A szentek kultusza — mondta a Fox Nationnek adott interjújában — ,,azzal kezdődött, hogy az emberek egyszerűen csak történeteket meséltek olyan férfiakról és nőkről, akik rendkívüli dolgokat tettek… rendkívüli emberek, akik szembeszálltak az igazságtalansággal és a kegyetlenséggel, és kockáztatták az életüket, hogy segítsenek másokon.”

Scorsese új sorozatának minden egyes epizódja ,,baráti beszélgetéssel” zárul. Scorsese-hoz csatlakozik Mary Karr memoáríró, Paul Elie író és James Martin, SJ. Mit mondhat nekünk most egy olyan szent, mint Jeanne d’Arc, aki hangokat hallott és zászlóaljakat vezetett a csatába? Mit kezdjünk az olyan szentek bűneivel, mint Kolbe, aki egy antiszemita világban élt? A beszélgetés résztvevői barátságosan csaponganak a kérdések körül, az ólomüveg díszlet fényében fürödve. ,,A jezsuitáknak van egy mondásuk, miszerint mindannyian szeretett bűnösök vagyunk, és a szentek is azok voltak!”, mondja James Martin jezsuita, elgondolkodva a Jeanne d’Arcról szóló epizódon. ,,Ők nem voltak isteniek. Nehéz dolgokat tettek. Emberi lények voltak, akik időről időre vétkeztek. Ismerik a régi mondást: Nincs szent múlt nélkül, nincs bűnös jövő nélkül.” Ez remek mondás — kiált fel Karr, miközben Scorsese és barátai nevetnek a háttérben.

Egy utolsó kérdés Scorsese-hoz: Ha bárkit szentté avathatna, ki lenne az? ,,Anyám elég jó asszony volt” — mondja, miután eltöpreng egy pillanatra. Az 1997-ben elhunyt Catherine Scorsese a fia több filmjében is szerepelt. ,,Volt benne egyfajta nagylelkűség és tolerancia” — folytatja a rendező. Említi a Spike Lee-vel való munkáját, és emlékszik arra, hogy élvezte Fellini filmjeit, még akkor is, amikor az apja ,,túl merésznek” találta őket. ,,Volt valami az életében, volt egy bizonyos hozzáállása… nagyszerű volt” — teszi hozzá. ,,Mindig nagyon pozitív, szeretettel teli volt. Feltétel nélkül szeretett.”

Maurice Timothy Reidy
Fordította és szerkesztette Bodó Márta

MEGOSZTÁS