Jubileumi ünnepséget tartottak a Gyulafehérvári Caritas csíksomlyói Jakab Antal Házában június 2-án, pontosabban a ház létrejöttére és az elmúlt 30 évre emlékeztek a jelenlévők.
A csíksomlyói Jakab Antal Ház jelenleg egy több lábon álló, dinamikusan fejlődő intézmény, amely hű maradt eredeti, 1996-os átadásakor megfogalmazott céljaihoz, miközben tevékenységi körét jelentősen kibővítette. A ház ma egyszerre tanulmányi központ, amely konferenciáknak, lelkigyakorlatoknak ad helyet, valamint a Caritas missziójának egyik bástyája, ahol a tevékenység jelenleg öt egymást erősítő pillérre támaszkodik: a vendégfogadásra, a képzésekre és rendezvényszervezésre, a szociális étkeztetésre – naponta több mint 500 rászorulónak biztosított meleg ebédre –, a befogadó munkáltatásra és a nappali foglalkoztatásra.
Péter György ágazati igazgató és a ház vezetője mutatta be ezen tevékenységeket, különleges hangsúlyt adva a védett, befogadó munkáltatásnak, hiszen a ház speciális igényű embereknek ad munkát és fejlődési lehetőséget, segítve társadalmi beilleszkedésüket. A jövőre nézve olyan tervek szerepelnek, mint a gyógynövénykert kialakítása, az ingatlan akadálymentesítése felvonóval, valamint a sikeres szociális és gazdasági modell kiterjesztése más településekre is. Ebbe a pezsgő, szolgálatkész környezetbe hívták az ünneplőket, és az eseményt megtisztelte jelenlétével Csíkszereda polgármesterei mellett az egyházmegye több főesperese, papja és a partnerintézmények képviselői is.
Az ünnepi beszédek sorát Tamás József nyugalmazott segédpüspök nyitotta meg, aki így fogalmazott: „Én úgy éltem meg és úgy tapasztaltam, hogy ez a ház rangot adott ennek a helynek, sőt ennek a vidéknek is.” Beszédében felidézte saját püspöki kinevezésének és a ház indulásának párhuzamát, hangsúlyozva, hogy az épület nemcsak a tudományok, hanem a keresztény lelkiség és a szociális érzék elmélyülésének színtere is lett.
Szász János plébános, a Caritas egykori igazgatója a kezdeti nehézségekről emlékezett meg: „Folyton arra gondolok, hogy ennek a háznak megálmodása, felépítése mennyi embernek a szorgoskodása volt.” Összefoglalójában kitért a 90-es évek technikai és pénzügyi kihívásaira, az inflációra és a kapcsolattartási nehézségekre, miközben hálával adózott a tervezőknek, építőknek és mindazoknak a háttérben dolgozóknak, akik hitükkel és munkájukkal lehetővé tették az álom megvalósulását.
Vencser László alapító gondolatait egy munkatárs tolmácsolta: „A tanulmányi házat az emberi szolidaritás építette fel.” Az üzenet lényege az volt, hogy a ház egy olyan európai összefogással létrejött szellemi központ, amely Jakab Antal püspök nevét viselve a tudást és a keresztény értékrendet szolgálja, nyitott kapukkal várva minden fejlődni vágyót. Az esemény fényét emelte az alkalomra készített kiadvány, könyvjelző és kiállítás, valamint Csúcs Mária és Csúcs Péter harminc évről szóló filmje, amely vizuálisan is emléket állított a múltnak.
A Caritas-igazgatókkal folytatott kerekasztal-beszélgetés során a múlt emlékeitől a jövő víziójáig jutottak el a résztvevők, Márton András és Sajgó Balázs felidézték a ház jelentőségét a szakmai és egyházi képzésekben, kiemelve Ferenc pápa látogatását, amely mintegy megpecsételte az intézmény hármas pillérét: a szeretetszolgálatot, a képzést és a lelkiséget. A jövőre nézve a házat a közösségek gyógyulási tereként és a fiatalok számára vonzó szellemi világítótoronyként határozták meg, amely segít lebontani a múltból örökölt bizalmatlanság falait.
Kovács Gergely érsek felszólalásában a személyes szálakat és a Szentszék 2001-es konferenciáját is megemlítette, amelyet ő szervezett. Kiemelte a főegyházmegye és a Caritas közötti példaértékű és tudatos együttműködést, amelynek köszönhetően a ház számos fontos egyházi esemény és képzés otthona. Az érsek hangsúlyozta, hogy a ház jövője a folyamatos szolgálatban rejlik, amely nem az épület csillogásáról, hanem az emberekért végzett munkáról szól.
A jubileumi szentmisén elhangzott evangélium (Márk 12,13–17) az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” tanítást állította középpontba. Az érsek prédikációjában ezt a ház küldetésére vetítette le: a Jakab Antal Házban egyszerre van jelen az egyház és a világ, a hit és a tudás. Rámutatott, hogy bármilyen tevékenységet is végezzenek – legyen az szállásadás, szociális étkeztetés vagy képzés –, a végső cél mindig az emberi méltóság megőrzése és Isten szeretetének láthatóvá tétele a konkrét szolgálaton keresztül.
A szentmisén a munkatársak egyetemes könyörgéseikben fohászkodtak a szentatyáért, a ház vezetőiért, a képzések sikeréért és az elhunyt jótevőkért. Az ünnepség közös ebéddel zárult, ahol a résztvevők a közösségi lét örömével adhattak hálát az elmúlt három évtized kegyelmeiért.
Molnár József
Fotók: Sárkány Noémi, Tibodi Ferenc
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
