A zsoltárok képesek minden helyzetet imává formálni

Ferenc pápa katekézise

0
178
Fotók: Vatican Media

A szentatya a Szent Péter téren június 19-én folytatta a Szentlélek és az egyház kapcsolatáról három héttel ezelőtt megkezdett katekézissorozatát, melynek címe: A Lélek és a Jegyes. A pápa ez alkalommal a zsoltárok ihletett sorairól elmélkedett. A Szentlélek sugalmazta Zsoltárok könyve a Biblia egészében az „imádság szimfóniája”, melyet az Úr Jézus, a Szűzanya, az apostoli egyház rendszeresen imádkozott, s ami az egyház lelki tápláléka az idők során.

Beszéde kezdetén Ferenc pápa megemlítette, hogy a következő jubileumra készülve a mostani 2024-es évet szenteljük „az imádság nagyszerű „szimfóniájának”. Az egyháznak ugyanis van már egy ima-szimfóniája, melynek szerzője a Szentlélek, és ez pedig a Zsoltárok könyve. Mint minden szimfóniában, ebben is vannak különféle „mozgások”, vagyis az imádság különféle fajtái: dicséret, hálaadás, könyörgés, panasz, elbeszélés, bölcs megfontolás, személyes és közösségi kórusformában egyaránt. Ezeket az énekeket a Lélek helyezte Jegyese, az egyház ajkára. A Biblia összes könyvét, ahogy azt Ferenc pápa a múlt héten tanította, a Szentlélek ihlette, ám a Zsoltárok könyve még a stílusában is Lélektől sugalmazott mű, hiszen tele van költői ihletéssel.

A Zsoltárok könyve kitüntetett helyet foglal el az Újszövetségben, melynek voltak és vannak olyan kiadásai, amelyek együtt tartalmazzák az Újszövetséget és a Zsoltárokat. A szentatya megemlítette, hogy szobája íróasztalán őrzi az Újszövetség és a Zsoltárok egy ukrán kiadását, amely egy háborúban elesett katonáé volt, amit aztán neki ajándékoztak. Az a katona ebből a könyvből imádkozott a fronton – mondta a szentatya. A Zsoltárok értelmezése kapcsán a pápa megjegyezte, hogy nem minden zsoltárt tud elismételni és magáévá tenni a keresztény hívő, és még kevésbé a modern ember. Ezek ugyanis időnként olyan történelmi helyzetet és vallási mentalitást tükröznek, amely már nem a miénk. Ez nem azt jelenti, hogy ezek nem sugalmazottak, hanem azt, hogy bizonyos tekintetben a kinyilatkoztatás idejéhez és átmeneti időszakaszához kapcsolódnak, miként az ősi törvénykezés nagy része is.

A Zsoltárok a minket megelőző keresztény nemzedékek imái voltak

A zsoltárok elfogadását leginkább az ajánlja, hogy azok Jézus, Mária, az apostolok és a minket megelőző keresztény nemzedékek imái voltak. Amikor a zsoltárokat imádkozzuk, Isten meghallgatja azokat abban a grandiózus „hangszerelésben”, amely a szentek közössége. Jézus a Zsidókhoz írt levél szerint egy zsoltárverssel lép be a világ szívébe: „Íme, eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat, ó Isten” (vö. Zsid 10,7; Zsolt 40,9). A Lukács evangélium szerint az Úr szintén zsoltárverssel lép ki ebből a világból: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46; Zsolt 31,6).

Az Újszövetség zsoltár-használatát követik az atyák és az egész egyház, ami így a szentmise és az imaórák liturgiája, vagyis a zsolozsmázás szerves részévé válik. „Az egész Szentírás Isten jóságát árasztja – írja Szent Ambrus –, ám sajátos módon teszi ezt a zsoltárok kedves könyve”. Ferenc pápa ennek kapcsán arra buzdította a kihallgatás résztvevőit, hogy imádkozzák naponta a zsoltárok kedves könyvét. Vegyék a Bibliát, vagy az Újszövetséget és imádkozzanak el egy zsoltárt. Ha például szomorúak a bűneik miatt, akkor imádkozzák az 50. bűnbánati zsoltárt! Sok zsoltár segít előrejutni. Tegyük szokásunkká, hogy a zsoltárokat imádkozzuk! – kérte és biztosította, hogy ez végül boldoggá tesz minket.

A zsoltárok használatával kapcsolatosan a pápa megjegyezte, hogy ne csak a múlt örökségéből éljünk, hanem tegyük a zsoltárokat saját imádságunkká, vagyis legyünk bizonyos értelemben mi magunk a zsoltárok „szerzői”, azáltal, hogy azonosulunk velük és velük együtt imádkozzuk azokat. Azokat a zsoltárverseket, amelyek a szívünkhöz szólnak, ismételgessük a nap során – kérte a szentatya. A zsoltárok „minden évszakra szóló” imák, vagyis mindenféle lelkiállapot vagy szükséglet kifejeződik bennük, és a zsoltárok képesek ezeket a helyzeteket imává formálni. Az összes többi imától eltérően a zsoltárok nem veszítik el hatékonyságukat az ismétlés révén, éppen ellenkezőleg, növelik azt. Hogy miért is? Azért, mert Isten sugallatára születtek és mert magát az Istent „lehelik”, mindahányszor hittel imádkozzák azokat.

A zsoltárok használata különféle lelki helyzetekben

Ferenc pápa példákat is mondott a zsoltárok eseti használatára: Ha bűnbánat és bűntudat nyomaszt bennünket, mert hisz bűnösök vagyunk, akkor Dávid királlyal együtt ismételhetjük: „Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!” (Zsolt 50,3) Ha erős személyes köteléket akarunk kifejezni Istennel, azt mondjuk: „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld” (Zsolt 63,2). A Liturgia nem hiába vette fel ezt a zsoltárt a vasárnapok és főünnepek reggeli imádságába! Ha pedig félelem és gyötrelem lesz úrrá rajtunk, akkor a 23. zsoltár csodálatos szavai hoznak segítséget: „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy” (Zsolt 23,1–4). A zsoltárok lehetővé teszik, hogy ne szegényítsük el imádságunkat azzal, hogy azt csak a kéréseinkre fokozzuk le, örökké csak kérve: „adj, add meg nekünk…!”

Imáink legyenek dicséret, áldás és hálaadás!

Végül a pápa arra buzdított, hogy tanuljunk a Miatyánk ima rendjéből, ahol mielőtt a mindennapi kenyeret kérnénk, előtte fohászkodunk nevének megszenteléséért, országa eljöveteléért és akarata betöltéséért. A zsoltárok így segítenek megnyílni, hogy ne annyira magunkra figyeljünk, hanem az imáink legyenek dicséret, áldás, hálaadás és abban is segítsenek, hogy az egész teremtés hangjává legyünk. A Szentlélek, aki Jegyesének, az egyháznak szavakat ad az imához, segítsen bennünket, hogy azok ma is visszhangra találjanak az egyházban, és hogy ez a jubileumi előkészítő év az ima igazi szimfóniájává váljon! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

P. Vértesaljai László SJ, Vatican News