Szentháromságos légkörben megtapasztalni az egységet

Kapaszkodók a nyári táborok szervezéséhez

0
191
Fotók: KMB

Az év végi csengőszó a diákok egyik kedvenc hangja, ugyanis a ballagások és évzárók sora egyben azt is jelenti, hogy kezdetét veszi a nyári vakáció, amikor színes és változatos programok várnak a diákokra. Az egyházi közösségek, plébániák, ifjúsági csoportok is legtöbbször erre az időszakra időzítik táboraikat, amivel a fiatalokat igyekeznek megszólítani. Egy tábor megszervezése azonban komoly előkészületeket igényel, össze kell állítani a programot, biztosítani kell a szállást, az utazást, előadókat, tábor- és csoportvezetőket kell keríteni, összehangolni az ő munkájukat, népszerűsíteni kell a tábort a diákok, fiatalok körében… Törekedni kell arra, hogy a résztvevők testi, lelki és szellemi táplálékot egyaránt kapjanak a program során.

A jó szándék rendkívül fontos, egy sikeres tábor megszervezéséhez azonban sok szempontra figyelni kell a jó hangulat és a feledhetetlen élmény megteremtéséhez. Ebben kívánunk néhány kapaszkodót nyújtani jelen összeállításunkkal, amelyben táborszervezők vallanak arról, hogy ők mire figyelnek egy-egy program szervezése során. A Katolikus Magyar Bibliatársulat azt mutatja be, hogyan próbálják a szentháromságos légkört kialakítani a programjaik során.

Csatornák vagyunk Isten és ember közt

A Katolikus Magyar Bibliatársulat programjai, táborai szervezésében az első és talán a legfontosabb pont a szentháromságos légkör, amiben megtapasztalhatjuk az egységet. Ez talán túl ideálisnak tűnik, de egyszer olvastam egy idézetet: „Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz” (Les Brown). Tehát törekedünk a tökéletességre. Törekednünk kell, hogy mindenkinek meglegyen a maga feladata a közösségben, mert akkor működhet igazán jól a közösség és a programjai. Ez olyan, mint a szivárvány: minden színre szükség van ahhoz, hogy létrejöjjön a fehér szín. Ha mindenkinek teret adunk a közösségben, szabadságot és eszközöket a kezébe, akkor fontosnak érzi magát mind a résztvevő, mind a szervező. Ismernünk kell a szervezőket, a résztvevőket, hogy olyan feladatot kaphassanak, amiben otthon érzik magukat, amelyek számukra komfortosak és nem túl megerőltetőek. Egy testként kell jelen lenni mindenkinek, és építeni az egységet, hiszen a Szentírásban ezt olvassuk: „Ti Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai” (1Kor 12,27). A szentháromságos légkör csak akkor jöhet létre, hogyha Isten közöttünk van és engedjük őt tevékenykedni, nem ragaszkodva a saját elképzeléseinkhez, tehát fontos a spontaneitás és az improvizáció is.

A következő fontos pont a szervező, a felelős(ök) lelkiállapota. Csak azt tudjuk adni az embereknek, ami bennünk van, csatornák vagyunk Isten és ember között. Fontos a témaválasztás is. A szervező, az előadó csakis olyan témát választhat, amiben ő kiegyensúlyozott, amivel nincsenek nehézségei, könnyedén tud beszélni róla és segítséget tud nyújtani a felmerülő kérdések kapcsán.

Egy tábor, egy program akkor éri el a célját, ha segíteni tudtunk a résztvevőknek, hogy közelebb kerüljenek elsősorban Istenhez – Isten szavához –, ugyanakkor önmagukhoz, felebarátjukhoz is. 

Kezdjék el már a táborban együtt élni, gyakorlatba ültetni mindazt, amit megértettek az Igéből, hiszen együtt könnyebb, ezért kellenek a napi mottók (jelmondatok), ami segít Istenben, az ő akaratában maradni, amikor az emberi szempontok kerülnek előtérbe.

Istennek minden gyermeke ugyanannyira fontos, ő nem tesz különbséget nemzetiség, bőrszín, nyelv, társadalmi helyzet vagy felekezet szerint. Mindannyiunkat egyformán szeret! Ezt a példát kell nekünk is követni! Programjainkon bárki részt vehet.

Máté evangéliumában ezt olvassuk: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). A közösségben az „utolsóra” is oda kell figyelni, a leggyengébb láncszemre is, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy jól érezze magát. Fel kell emelnünk az „eltaposottat”, és segíteni kell neki újra járni vagy akár táncolni.

Táborainkban nem csak a lelki táplálék fontos. A testet, a lelket és a szellemet egyenlően kell táplálni. Fontos, hogy a résztvevők feltöltődjenek, felszabaduljanak, ezért kirándulásokat, műhelymunkákat, kézműves-foglalkozásokat tartunk, de nem marad el a játék, a tánc, a tábortűz, a színjátszás, a közös éneklés sem. Kellenek a közös élmények ahhoz, hogy erőt merítsünk a szürke hétköznapokban.

Az utolsó pont a kiértékelés. Egy tábort, egy programot akkor tudunk lezárni, ha van visszajelzés és kapcsolódás. Kapcsolódás köztem, a program, Isten és embertársaim között. Fontos a „hogyan tovább”, az elhatározás, ami a táborban megszületett, mert abban van egy „hajtóerő”, az segít a változásban, a fejlődésben. Ha hittel cselekszünk, képesek vagyunk hegyeket mozgatni. Hálásak vagyunk Nagy Józsefnek (Szaxi páternek), mert ezt tőle tanultuk és továbbadjuk. Add tovább te is!

Megyasszai-Biró Orsolya, Magos Gyöngyvér, Katolikus Magyar Bibliatársulat

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/24-es szám Fókusz rovata összeállításának részeként. (Összeállította: Szász István Szilárd)