Az idei nagyhét második felében és húsvét hetében utolsó állomásához érkezett az a látogatássorozat, amelyre annak a fejlesztési projektnek a keretében került sor, amelyet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar Vallás, kultúra, társadalom elnevezésű doktori iskolája 2019-ben nyert el sikeresen.
A szóban forgó projektnek van egy interkontinentális-hálózatépítés nevű része, amelynek megvalósítása, a koronavírus-világjárvány miatt csak 2023 januárjában kezdődhetett el. Ekkor Kenya fővárosában, Nairobiban az ott működő Kelet-Afrikai Katolikus Egyetem és a Tangaza Szerzetesi Főiskola meglátogatására került sor. 2023 tavaszán Délkelet-Ázsiában folytatódott a hálózatépítés: az egyhetes tartózkodás alatt a Fülöp-Szigetek fővárosában, és a Manilához közel fekvő Tagaytayban sikerült meglátogatni összesen négy katolikus felsőoktatási intézményt. Mind az afrikai, mind a délkelet-ázsiai útról 2023-ban tudósítottunk.
Idén a Föld déli féltekének egy másik, katolikus szempontból ugyancsak jelentős régiója, Latin-Amerika volt a valamivel több mint egyhetes út célpontja. Erre a kiszállásra is a kolozsvári katolikus doktori iskola két oktatója – Csiszár Klára és Vik János – vállalkozott. A vendégeket fogadó két intézmény a Buenos Aires-i Argentin Pápai Katolikus Egyetem, valamint a Santiago de Chile-i Silva Henríquez Katolikus Egyetem volt.
Argentínában jelenleg csaknem 34,5 millió katolikus él, s így ők az ország összlakosságának valamivel több mint 89%-át teszik ki. A Buenos Aires-i érsekség területéhez mintegy 2,5 millió katolikus tartozik. 1998–2013 között ezt a főegyházmegyét vezette Jorge Mario Bergoglio bíboros, azaz Ferenc, a jelenlegi pápa.
Latin-Amerika második legnagyobb országa, Argentína jelenleg egy nagyon súlyos gazdasági válságon megy keresztül. A katolikus egyetem becslése szerint 2023 harmadik negyedének végén a lakosság 44,7%-a élt a szegénységi küszöb alatt. A 17 év alatti argentin gyermekek és fiatalok csaknem kétharmada érintett a szegénységi hullám miatt. Ez a hullám pedig szorosan összefügg a magas inflációval, amely például 2023-ban közel 160%-os volt.
A katolikus egyház vezetői, köztük Buenos Aires új érseke, Jorge Ignacio Garcia Cuerva, felszólalásaikban határozottabb politikai és társadalmi erőfeszítéseket követeltek a szegénység leküzdése érdekében. Cuerva érsek a „családok bizonytalan jövője trilógiájának” nevezte az inflációt, a szegénységet és a feketemunkát. Így nem meglepő, hogy az érsek, és főleg a szegénynegyedek papjai a tavaly őszi választások előtt óvva intették a lakosságot Javier Milei, közgazdász-elnökjelölt és az őt támogató ultraliberális-konzervatív koalíció kormányzásától. Ennek ellenére a lakosság csaknem 60%-a, a baloldali-peronisták támogatását élvező Alberto Fernandez elnök leköszönése után, a radikális változás mellett tette le a voksát. Így tavaly december 10-én a drasztikus megszorításokat és radikális társadalmi átalakításokat kilátásba helyező professzor, Javier Milei tehette le az ország új elnökeként a hivatali esküt.
Ebben a válságos társadalmi konstellációban a kolozsvári vendégekre rendkívül pozitív hatással volt a jelenlegi formájában 1960-ban alakult Argentin Katolikus Egyetem Buenos Aires-i campusa. A főváros Puerto Madero nevű előkelő kikötőnegyedében található, négy különálló részből álló épületegyüttest egyik oldalról az egykori kikötő, másik oldalról pedig egy forgalmas sugárút határolja körül. Éppen ezért a campus kizárólag az épületekre korlátozódik. Ennek ellenére ez a hely úgy van kitalálva, hogy belülről nagy és sokszínű közösségi tér benyomását kelti. A különálló épületek földalatti alagsorát széles folyosó köti össze, s így kevésbé a falak, sokkal inkább a nyitott terek és a szó szerint áttetsző tantermek jelentik a mindenkori eligazodási pontot a campuson.
Az Argentin Katolikus Egyetemnek van víziója az egyetemista életről, benne a tanárok szerepéről és a közösségi terek funkciójáról. A kolozsvári küldöttség tagjai minderről az egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős irodája igazgatónőjének, Maria Veronica Munoznak és munkatársainak köszönhetően szerezhettek tudomást. A két fiatal munkatárs, Sergio latinos temperamentummal, Francisco pedig inkább kontemplatívnak tekinthető komolysággal számolt be arról, hogy egyetemük campusa soha nincs bezárva. A közösségi terek, a tan- és tanulótermek, a könyvtár a nap 24 órájában nyitva állnak az egyetemi hallgatók és az oktatók előtt. Az egyetem nem titkolt szándéka, hogy a diákok minél több időt töltsenek el a campuson. Mivel a hallgatók jelentős hányada tanulmányai ideje alatt munkát is vállal, az előadások és szemináriumi tevékenységek inkább a délutáni és esti órákban kezdődnek, azokat követően pedig általában az egyéni stúdium, vagy éppen a közösségi programok ideje következik. Meglepő szempont az is, hogy az egyetem oktatói nem rendelkeznek külön tanári szobával, ahová úgymond bejárnak dolgozni, hanem sokkal inkább a tanterem és a közösségi terek adnak alkalmat az egyetemi hallgatókkal történő előre megbeszélt vagy spontán beszélgetésekre, konzultációkra.
Az egyetem mottója is valamiképp ezt a valóságot, a közösségi lét sokszínű nyitott tereinek reményt keltő vízióját tükrözi: „Mindannyiunk részvételével előrevetítjük a jövőt. A gyökerektől a gyümölcsökig.” A Teológia és a Kánonjogi Kar a másik nyolc fakultással együtt ennek a mottónak a jegyében készíti fel a katolikus egyetem valamivel több mint 18 ezer egyetemi hallgatóját az argentin társadalom tagjainak elkötelezett szolgálatára.
Egy helyszínen tanulnak a papnövendékek, a szerzetesek és a világi hívek
Az 1991-ben alapított egyházjogi kar 2002-ben a már említett, lenyűgöző egyetemi campus Santa María épületének harmadik emeletén kapott otthont. A Teológia Kar ezzel szemben a főváros egy másik, valamivel több mint 20 km-re fekvő, Villa Devoto nevű negyedében működik. Az 1915-ben alapított teológia és filozófia kar a múlt század közepéig a jezsuiták irányítása alatt működött, majd fokozatosan az egyházmegyei papság vette át az oktatás megszervezését és a Teológia Kar vezetését. 1960-ban ugyan első karként a teológiai fakultás szervezetileg teljes egészében integrálódott az újonnan alapított katolikus egyetembe, működésének helyszínét azonban nem változtatta meg. Ami viszont a II. vatikáni zsinat után változott, az az, hogy azóta a Teológia Karon egy helyszínen tanulnak és formálódnak a papnövendékek, a szerzetesnők és a szerzetesek, ugyanakkor a világi krisztushívő teológushallgató nők és férfiak egyaránt.
A kolozsvári vendégeket előbb a Teológia Kar dékánhelyettese, Gerardo José Söding, majd a kar dékánja, Carlos Maria Gallí fogadta. Carlos Gallí Ferenc pápa teológiai gondolkodásának egyik legjobb ismerője, hiszen például már 2007-ben jelen volt Aparecidában, azon a brazíliai kegyhelyen, ahol a Latin-Amerikai és Karibi Püspökök V. Általános Konferenciájára került sor. Gallí professzor itt szorosan együttműködött Bergoglio érsekkel a nagy jelentőségű aparecidai záródokumentum kidolgozásán. Mind a szóban forgó konferencia ülésének, mind a záródokumentumnak fő témája a világ evangelizációja volt.
A Carlos Gallí dékánnal folytatott beszélgetés arra is rávilágított, hogy az argentin katolikus egyház milyen komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a lehető legközelebb kerüljenek a történelmi igazsághoz az 1976–1983 közötti argentin katonai diktatúra leírhatatlan kegyetlenségeivel kapcsolatban. Egy, a Ferenc pápa ösztönzésére és Carlos Gallí vezetésével alakult, egyházi és világi történészeket tömörítő kutatócsoport hat évig tartó levéltári munka keretében kereste a választ arra a kérdésre, hogy mi történt az argentínai katolikus egyházban, amikor az erőszak spiráljának korszakában emberek tízezrei tűntek el úgy, hogy hozzátartozóik mindmáig nem tudnak semmi biztosat szeretteik sorsáról. Az Argentin Püspöki Konferencia, a Szentszék és az Argentínai Nunciatúra levéltáraiban végzett kutatások fényében először is az látszik, hogy az egyház akkori vezetői nem voltak több, vagy más információ birtokában az ún. „eltűntek” sorsával kapcsolatban, mint ami eddig is tudott volt az argentin társadalomban. A levéltári anyagok fényében ugyanakkor vizsgálhatóvá vált az a kérdés, hogy az egyház vezetői milyen megkereséseket kaptak az eltűnt személyek hozzátartozóitól, s az is, hogy miként reagáltak ezekre a megkeresésekre.
A 2023-ban megjelent háromkötetes mű közel 2400 oldalon örökíti meg ennek a bátor történelmi szembenézésnek az eredményeit. A spanyol nyelvű munka első kötetében csaknem 25 oldalon Jálics Ferenc és Orlando Yorio jezsuita szerzetesek letartóztatásának, elhurcolásának és kiszabadulásának körülményeiről is találhat az olvasó részletesen dokumentált írott anyagot. Jálics Ferenc egész életművének a tudatában a kolozsvári delegáció tagjaira mélyreható benyomást tett az az emlékhely, ahol a katonai diktatúra idején az „eltűnt” személyeket letartóztatásukat követően egy ideig fogva tartották, hogy őket ott szörnyű kínzások közepette kihallgassák. Jálics Ferenc és jezsuita szerzetestársa is vélhetően az argentin haditengerészet egyik hajdani képzési központjának ebben az épületében töltötte fogságának első öt napját. Ezután hurcolták el őket egy ismeretlen helyre, ahonnan az öt hónapig tartó, szenvedésekkel teli időszakot követően ők kiszabadultak.
Figyelemre méltó körülmény, hogy a kolozsvári vendégeket mind Buenos Aires-ben, mind Santiago de Chile-ben többségében nő teológus oktatók és kutatók fogadták. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Buenos Aires-i Teológia Karon 2024-ben összesen 79 tanár teljesít címzetes vagy óraadó oktatóként szolgálatot, s közülük 20, vagyis minden negyedik oktató a női nemet képviseli, akkor már nem is annyira meglepő az előbbi körülmény. Virginia Rachel Azquy, Carolina Bacher Martínez, María Marcela Mazzini – tehát vendéglátóink rendkívül érdekfeszítő beszélgetések keretében osztották meg tapasztalataikat a latin-amerikai hittudomány jelenlegi helyzetével kapcsolatban, részletesen vázolva a teológus oktató és kutató nők szakmai életében a lehetőségeket és a kihívásokat.
Carolina Bacher Martínez egyébként az összekötő kapocs volt a két meglátogatott latin-amerikai katolikus egyetem között, hiszen pasztorálteológusként rendszeresen ingázik az argentin és a chilei főváros között. Mindkét katolikus egyetemen címzetes oktatói állást tölt be. Ő szervezte egyébként a Santiago-i Silva Henríquez Katolikus Egyetemen azt az akadémiai eseményt, amelyre a kolozsvári delegáció tagjai is meghívást kaptak. Szinodalitás, nők, egyházvezetés címmel április 2-án került sor erre a minikonferenciára, amelynek keretében többek között Csiszár Klára is előadást tartott. A jelenlegi világszinódus első ülésszakának eseményei és az ebből született szintézisdokumentum fényében Csiszár Klára szerint a kérdés már nem az, hogy van-e helye a nőknek például az egyházmegyei és a főegyházmegyei pasztorális tanácsokban, hanem sokkal inkább az, hogy miként alakítható a vezetés és a tekintély az egyházban úgy, hogy az ne zárja ki a nőket. A másik kulcsmomentum pedig a jövőre nézve talán pont abban áll, hogy időszerű lenne minden szintű vezetést társfelelősségben intézni.
Raúl Silva Henríquez szalézi szerzetes, Santiago de Chile bíboros-érsekének az álma valósult meg ennek a katolikus egyetemnek 1993-ban történt létrehozásával. 2006-ban a Chilei Püspöki Konferencia az autonómiával rendelkező egyetemet teljes egészében a szalézi rend irányítására bízta. Ez a szaléziak által vezetett egyetem így, a Pápai Katolikus Egyetem mellett, a második katolikus felsőoktatási intézmény a Chile-i fővárosban. Az egyetem több mint 6000 diákja 350 oktató irányítása mellett összesen négy karon végzi a tanulmányait, 23 alapképzési programon és számos posztgraduális képzésen.
Az Egidio Viganó Teológiai Intézet, amelynek vendége volt a kolozsvári delegáció, küldetésének tekinti a katolikus egyetem keresztény jellegének a biztosítását. A szóban forgó intézet kutató-oktatói azon vannak, hogy hozzájáruljanak a kultúrák evangelizációjához, s szakosodott tudományos testületként egyházias szellemben kívánnak válaszolni mind a pasztorális, mind a pedagógiai jellegű kihívásokra. Az interdiszciplinaritás jegyében a teológiai reflexió és képzés terén itt különös hangsúly helyeződik a hit és a tudomány, valamint a hit és a kultúra közötti állandó párbeszédre.
A kolozsvári vendégekre a szaléziak santiagoi katolikus egyetemi campusán is nagy hatással volt a nyitott terek szimbolikája. Mivel Chilében május közepén kezdődik az új egyetemi tanév, április első napjaiban éppen az új hallgatók beiratkozása zajlott a campuson. A főépület nagy és nyitott belső udvara falak nélküli irodai térré alakult át, ahol több tucat asztalnál az egyetem könyvelőszakos végzettjeinek egy önkéntes csoportja támogatta az érdeklődő fiatalokat az elég összetett beiratkozási procedúra lebonyolításában.
Ferenc, az argentin pápa 2013-ban röviddel megválasztása után a Szent Péter-bazilika erkélyén szellemesen megjegyezte, hogy úgy tűnik, a bíborosok a „világ végéről” választottak pápát. S valóban igaz, Európából, Erdélyből nézve mind Argentína, mind Chile a világ végén helyezkedik el. S mégis oly sok a kapcsolódási lehetőség. Kelet-Közép-Európa országaihoz hasonlóan mind az argentin, mind a chilei társadalomnak van „diktatúratapasztalata” a nem is olyan nagyon távoli múltban. Ezekben a társadalmakban is aktuális kihívás az őszinte és árnyalt történelmi szembenézés a kiszolgáltatottság és a politikai erőszak súlyos éveivel. Az érintett helyi katolikus egyházak ott is keresik saját hiteles hangjukat a rendszerváltást követő demokratikus társadalmak összefüggésében. A meglátogatott latin-amerikai katolikus felsőoktatási intézmények éber őrzői az evangéliumi értékeknek, s így az emberi méltóság megkérdőjelezhetetlen feltételnélküliségének. Mily vonzó az a vízió, hogy napjaink nagyon összetett társadalmi valóságában épp a katolikus egyetemek és felsőoktatási intézmények járjanak elől a közösségi lét sokszínű nyitott, s ezért befogadó tereinek kialakításában.
Vik János, Csiszár Klára
Az írás rövidített változata megjelent a Vasárnap 2024/21-es számában.
