A sziklaszilárd alázat minden más erény kapuja

Ferenc pápa katekézise

0
278
Fotók: Vatican Media

A szentatya a május 22-én tartott általános kihallgatása során befejezte a főbűnökről és az erényekről szóló katekézissorozatát. A sarkalatos erények és az isteni erények után befejezésképpen az alázat sziklaszilárd erényéről beszélt, amely a keresztény élet alapját képezi.

Katekézissorozatunkat ma egy olyan erénnyel zárjuk, amely ugyan nem egyike a hét sarkalatos és isteni erénynek, de ami mégis a keresztény élet alapját jelenti, és ez az alázat – kezdte beszédét a pápa. A kihallgatás kezdetén ezért olvasták fel Szűz Mária Magnificat énekét, hiszen az éppen az alázatot emeli ki: „Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,46–48). Az alázat a leghalálosabb véteknek, a gőgnek az ellenfele.

Az alázatosság visszahelyez minket a megfelelő állapotunkba

Amíg a büszkeség és a gőg felfuvalkodottá teszi az emberi szívét, többnek mutatva azt a valóságnál, mint amilyenek vagyunk, az alázatosság mindent visszahelyez a megfelelő állapotba: csodálatos teremtmények vagyunk a korlátainkkal, értékeinkkel és gyengeségeinkkel együtt. A Biblia a kezdetétől fogva arra emlékeztet minket, hogy „porból vagyunk, és porrá leszünk” (vö. Gen 3,19). Az „alázatos” szó tartalma valójában a humusz, a föld szóból ered. Mégis a mindenhatóság lázálmai gyakran felbukkannak az ember szívében és ezek nagyon veszélyesek!

Ahhoz, hogy megszabaduljunk a büszkeség ördögétől, nagyon kevés dolog elegendő lenne. Elég lenne megszemlélni a csillagos égboltot, hogy megtaláljuk a megfelelő mértéket, ahogy a zsoltár mondja: „Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Ugyan mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,4–5). A modern tudomány pedig lehetővé teszi, hogy még sokkal messzebbre tágítsuk ki a horizontot, és még jobban átérezzük a bennünket körülvevő és bennünk élő misztériumot. Boldogok azok az emberek, akik szívükben őrzik saját kicsinységük ilyen értelmét, ami megvédi őket a gőgtől. Róluk mondja Jézus a boldogmondásokban: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Ez az első boldogság, mert ez az alapja a többieknek: a szelídség, az irgalom, a szív tisztasága ugyanis a kicsinységnek ebből a belső érzéséből fakad. Az alázat minden erény kapuja – állapította meg a pápa. A kiválasztott főhős itt nem egy királykisasszony, hanem egy ismeretlen lány: Mária. Ő maga csodálkozik el elsőként, amikor az angyal Isten üzenetét viszi neki. Dicsérő énekében éppen ezt a meglepetést emeli ki: „Magasztalja lelkem az Urat, és lelkem örvend Istenben, megváltómban, mert rátekintett szolgálója alázatára” (Lk 1,46–48). Istent – úgymond – vonzza Mária kicsinysége, ami mindenekelőtt benső kicsinység. De Istent éppúgy vonzza a mi kicsinységünk, ha elfogadjuk azt – biztatott a pápa.

Mária Isten kegyelmének egyedüli erejével járja az útját

Ettől kezdve Mária ügyel arra, nehogy színpadra lépjen. Az angyali üdvözlet után az első döntése, hogy elmegy és szolgálja unokanővérét. Mária Júda hegyei felé tart, hogy meglátogassa Erzsébetet: segít neki terhessége utolsó hónapjaiban. De ki is látja ezt a gesztust? Senki sem, csakis az Isten. Ebből a rejtőzködésből a Szűzanya soha nem akar előjönni. Akkor sem, amikor a tömegből egy asszony boldognak hirdeti őt: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!” (Lk 11,27) Jézus azonnal válaszol: „Boldogok inkább azok, akik hallgatják Isten igéjét és meg is tartják azt” (Lk 11,28). Még életének legszentebb igazságával, hogy ő az Isten Anyja, sem büszkélkedik az emberek előtt. Egy olyan világban, amely verseng a látszatért és a másokon való felülkerekedésért, Mária Isten kegyelmének egyedüli erejével határozottan az ellenkező irányba halad.

Az alázat egy sziklaszilárd erény

Elképzelhetjük, hogy ő is átélt nehéz pillanatokat és napokat, amikor a hite a sötétségben haladt előre. Ám ez soha nem ingatta meg alázatát, ami Máriában sziklaszilárd erény volt – jelentette ki a pápa nyomatékkal: az alázat egy sziklaszilárd erény. Mária mindig kicsiny, kiüresedik önmagából, mindig mentes a becsvágytól. Kicsinysége az ő legyőzhetetlen ereje, ott marad a kereszt tövében, miközben a diadalmas Messiás kép darabokra törik. Mária lesz az, aki a pünkösd előtti napokban összegyűjti a tanítványok nyáját, akik egy órát sem tudtak Jézussal virrasztani és elhagyták őt, amikor beköszöntött a vihar. Testvérek, az alázatosság minden. Ez ment meg minket a Gonosztól, és attól a veszélytől, hogy cinkosaivá váljunk. Az alázat a béke forrása a világban és az egyházban. Ahol nincs alázat, ott háború, békétlenség és megosztottság van. Isten erre példát adott nekünk Jézusban és Máriában, a mi üdvösségünkre és boldogságunkra. Az alázat valóban út, út az üdvösséghez – zárta az erényekről szóló sorozatát lezáró utolsó katekézisét a pápa.

Imádság a békéért

Az általános kihallgatás végén Ferenc pápa köszöntötte az olasz női szerzetesrendek novíciáit és megjegyezte, hogy kevés olaszt lát köztük, ezért kérte, hogy imádkozzunk szerzetesi hivatásokért, de főként a békéért. A békére szükségünk van, mert a világ háborúban áll. Ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról, amely oly sokat szenved. Ne feledkezzünk meg Palesztináról és Izraelről, legyen vége a háborúnak!

Fordította: P. Vértesaljai László SJ, Vatican News