A megvilágosodás

0
272

Társulatunk jubileumi évet ül. Visszaemlékezünk arra a megvilágosodásra, amely alapítónőnket, Marillac Szent Lujzát 400 évvel ezelőtt, pünkösd ünnepén egy teljesen új közösség megalapítására sarkallta. Ez társulatunk eredetének pillanata, amely a négy évszázad elteltével, ma is a világ 97 országában 11 937 nővér életén és mindennapi szolgálatán keresztül folytatódik.

Az egész társulaton végigment ez a pünkösdi fény a jubileumi évben. Minden Tartomány igyekezett jobban odafigyelni a Szentlélekre, hogy bizalommal telve haladjunk előre, és így jobban szolgálhassuk testvéreinket, ahogyan Szent Lujza tanított minket.

Alapítónőnk szó szerint velünk volt ezekben a hónapokban. Sokan bevallották, hogy jó volt újraolvasni írásait. Olyan volt, mintha „itt lett volna velünk”, és ennek köszönhetően visszaemlékeztünk arra, hogy mennyire fontos táplálni bensősségünket, vigyázni kapcsolataink minőségére és „együtt élni”, hisz azért vagyunk közösségben. Szent Lujza ünnepe, amely május 9-én van, erősítsen meg bennünket hivatásunkban, és töltsön el bennünket örömmel, mert azért adtuk magunkat Istennek, hogy a szegények személyében őt szeressük és szolgáljuk.

A társulat weboldalán (https://www.filles-de-la-charite.org/) egyes tartományok tapasztalataiból találhatunk beszámolókat, akik meggyőződéssel osztották meg velünk, hogy mi az, ami őket lelkesíti:

„A pünkösdi világosság 400 éves ünneplése a testvériség és a közösség építésére való felhívás. Nem tudunk ellenállni a karizma hívásának, hogy kimozduljunk, hogy odamenjünk, ahol Isten szeretetét nem ismerik, és ahol az élet és a méltóság veszélyben van… ez a hívás arra szólít fel, hogy a szegényekkel járjunk.” (Ecuador tartomány)

„Lengyelország három tartománya örömmel kapcsolódott be a társulat fényünnepébe… De nem elég megélni a fény évfordulóját. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit akar a Szentlélek elérni bennünk, a mindennapi magatartásunkban, ha Krisztust keressük és megtaláljuk azokban, akik szegények és keresztezik útjainkat…” (Lengyel tartomány)

Az elmúlt egy év jubileumi ünnepségei azt mutatják, hogy ez a hálaadás egyben a jövő felé nyitott ajtó is. Szent Lujza továbbra is inspirálni fog, és félelem nélkül hajt minket előre, a mindig esedékes bizonytalanságok és kudarcok ellenére. Nem csak kockázatot jelent, ha meg merjük változtatni a szokásainkat, a szolgálat módját, átalakítjuk a szolgáltatásokat és átadjuk a munkát másoknak annak érdekében, hogy más helyekre szabadítsuk fel a nővéreket. Ezt hívják a jövőbe vetett reménynek.

A Lélek újra és újra vezet bennünket, ha tudjuk, hogyan hallgassunk rá az ima csendjében, az eseményekben, a beszélgetésekben és a párbeszédben. Az világos, hogy ő jelen van mindannyiunkban, hétköznapi életünkben, és akkor is, amikor szegény testvéreinkkel foglalkozunk. Emlékezzünk Szent Lujza pünkösdi megvilágosító élményére, és nyissuk meg szívünket, elménket bizalommal a jövőre.

Szent Lujza ünnepén mindannyian közösségben vagyunk és feltekintünk arra, aki utat mutatott nekünk. Ő ma is azt mondja nekünk: „Kedves nővéreim, továbbra is kérem Isten áldását az önök nevében, és imádkozom, hogy adja meg önöknek a kegyelmet, hogy kitartsanak hivatásukban, hogy úgy szolgálják őt, ahogyan azt kéri önöktől. Gondoskodjanak jól a szegények szolgálatáról, és mindenekelőtt arról, hogy békében éljetek együtt, nagy egységben és szívélyességben, egymást szeretve, hogy utánozzák Urunk Jézus Krisztus életét. Imádkozzanak a Boldogságos Szűzanyához, mert ő egyetlen Édesanyjuk.” (Szent Lujza lelki testamentuma)

Adjunk hálát az Úrnak, és bízzunk benne, ahogyan Szent Lujza és Szent Vince tették. A béke és a szolgálat öröme azok gyümölcse, akik Krisztus felé fordulva, félelem nélkül haladnak előre.

(Françoise Petit nővér, a Páli Szent Vincéről Nevezett Keresztény Szeretet Leányai generális elöljárójának Jubileumi körlevele alapján.)

Összeállította: Kertész Szerafina vincés nővér

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/18-as számában.