Gyöngévé tett az Úr, hogy megerősödjem benne

Beszámoló a Teljes Szívvel-képzés harmadik alkalmáról

0
276

Az erdélyi római katolikus ifjúság jövőbeli ifjúsági- és zenecsoport-vezetői újabb három napra találkoztak március 15–17. között Szelterszfürdőn a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) szervezésében. A képzésre a gyulafehérvári főegyházmegye különböző plébániáiról érkeztek a keresztény életükben növekedni és szolgálni vágyó fiatalok. Az alábbiakban Jánó Kinga beszámolóját és néhány résztvevő megosztását olvashatják.

Nemzeti ünnepünk délutánját a Teljes Szívvel-képzés fiataljai – eleget téve Petőfi buzdító felszólításának („Talpra magyar, hí a haza!”) – Boldog Özséb regimentjébe igyekeztek sorakozni, hogy kiképezzék őket az öt fejlődési terület tudományából. A pénteki nap kulcsszava a ráhagyatkozás, melyet páros bizalmi játékban gyakoroltak a résztvevők. Az esti szemlélődő imában Jézus bárkájában találtuk magunkat egy vihar közepén, ahol mindannyiunkat megpróbált a félelem és a várakozás a szélcsendre.

Szombaton Kerekes István és Dezső Renáta tartott közös előadást az öt fejlődési területről. Az egyes fejlődési területekre (lelki/spirituális, érzelmi/emocionális, értelmi/racionális, testi/fizikai, társas/szociális) Jézus életéből kaptunk példákat, így körvonalazva az ő személyiségét, és annak fontosságát, hogy mindegyik területen fejlesszük magunkat személyiségünk kiteljesedésének teret adva. Ezután Kristály Veronika az érzelmi fejlődési területet helyezte középpontba előadásában. A résztvevők mentoraik által részletesen megvizsgálhatták, hogy mely fejlődési területeket hanyagolják el, s melyek váltak hangsúlyossá, és miben tapasztalják hátrányát, ha például az értelmi fejlődésre jóval több időt szánnak, mint a lelki vagy a fizikai fejlődésre.

A délután folyamán a fiatalok szabadon használhatták az idejüket, hogy az egyes fejlődési területekről mélyebb beszélgetésekben vegyenek részt műhelymunkán, illetve szentgyónásra és magánbeszélgetésekre kaptak lehetőséget meghívott papokkal, mentélhigiénés szakemberekkel, pszichológusokkal, szerzetesnővérekkel, pasztorális tanácsadókkal. Ezen a délutánon érthettük meg azt a Szent Pál-i gondolatot, mely szerint „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségen nyilvánul meg a maga teljességében” (2Kor 12,9). A bennünk lévő sebek, fel-fel zaklató kérdések, eltemetett önbizalmak, elhervadt virágokként szőnyegre kerültek, s megtépázták a résztvevők lelkét. Gyöngék lettek, ám új napra ébredve erősebbek lettek az Úrban.

Vasárnap Cérnapár foglalkozást tartott Kerekes István. A foglalkozás kulcsszavai az egymásra figyelés, páros beszélgetés, minőségi jelenlét, meghallgatás voltak. A Fortissimó és Bravissimó csapatok tagjai Dezső Renáta tanításán a lelki temperamentumokat ismerhették meg. A szentmisét megelőző tanúságtételek és a hétvége élményeiből merített gondolatai mutattak példát a nyitott szívre. Adjanak az ő szavaik reményt és bátorságot a résztvevőknek az Istenre való ráhagyatkozásra. Jánó Kinga

„Az egyik nővérrel (Csilla) való beszélgetésem során döbbentem rá, hogy a problémáim nagy részének mi az oka. Rávilágított, hogy amik nekem nehézségnek tűnnek, vagy hibaként gondolok magammal kapcsolatban, a jó Isten szebbé tudja tenni. A lelki műhely során tudtam a sebeim gyógyítani. Reni tanítása rávilágított, hogy Isten milyen sokféleképpen csatlakozik hozzánk, keresi a kapcsolatot velünk. Milyen vagány, hogy mindenkihez személyesen kapcsolódik, és mindenki lelki temperamentumához a legpasszolóbban.” (Tamás Dóra tanúságtétele)

„Mindig is félszegnek éreztem magamat, mert nem láttam könnyező Madonnákat és a szeráfkarokat, egyszóval nem volt látványos istenélményem. A hétvégén Reni képzése gondolkodásra késztetett, és rájöttem, hogy nem jó »helyen« kerestem eddig. Úgyhogy arra biztatlak titeket, hogy keressetek tovább, mert lehet, hogy eddig rossz helyen próbálkoztatok.” (Tőke Eszter tanúságtétele)

„Ez a hétvége nekem nagyon sok mindent adott, főleg felismeréseket saját magamról.  Sok vidám pillanatban volt részem, amelyek által épülhettem.” (Mihály Réka gondolatai)

„»Meghívtál, hogy vízre lépjek.« Ha valaha megtapasztaltam, hogy mi történik, ha az ember szembe néz saját magával, akkor úgy gondolom, a nemzeti ünnepünket követő hétvégén ebben volt részem. Elindultam azon az úton, mely remélem, majd elvezet önmagamhoz. Biztonság érzése volt jellemző. Bíztam abban, hogy Isten nyomon követi lépteimet, vigyáz rám. Megtapasztaltam a feltétel nélküli szeretetet és az egymásra utaltság nehézségét is. Úgy érzem, hogy ez a hétvége segített abban, hogy az első lépést megtéve vízen járjak, hogy Isten meghívásában tudjak részesülni.” (Kovács Péter gondolatai)