A „Férfi-Nő: Isten képmása” című nemzetközi szimpózium résztvevőihez intézett beszédében Ferenc pápa az úgynevezett gender-ideológiát korunk „legcsúnyább veszélyeként” jellemezte, mert eltöröl minden különbséget, amely az emberiség része.
Ferenc pápa pénteken ismét felszólalt a gender-elmélet ellen, „korunk csúnya ideológiájának” minősítve azt, mert eltöröl minden különbséget férfi és nő között. Ennek a különbségnek a megszüntetése „az emberiség eltörlését jelenti. Ehelyett a férfi és a nő gyümölcsöző „feszültségben” létezik egymás mellett” – mondta a pápa. Javasolta a jelenlevőknek, hogy olvassák el Robert Hugh Benson: A Világ ura című regényét, amely 1907-ben, Londonban született disztópikus történet. Leírja a szabványosításból eredő kockázatokat és következményeket. „A regény a jövőről beszél, és prófétai jellegű, mert azt a tendenciát mutatja be, amelyben minden különbséget eltörölnek” – hangsúlyozta a pápa.
A szimpózium
Ezek a megjegyzések előre elkészített beszéde előtt hangzottak el kötetlen szavakkal. A pápa a Vatikánban március elsején és másodikán megrendezett „Férfi-Nő: Isten képmása. A hivatások antropológiája felé” című nemzetközi szimpózium résztvevőihez intézte szavait. A kongresszust Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Dikasztérium emeritus prefektusa szervezte a Hivatások Kutatási és Antropológiai Központjával (CRAV) közösen, és a korábbi, 2022-es, a papság teológiájával foglalkozó szimpózium folytatása.
Minden hivatásnak van antropológiai dimenziója
Beszédének bevezetésekor Ferenc pápa elmondta, hogy még mindig meg van fázva, ezért megkérte munkatársát, Filippo Ciampanelli prelátust a szöveg felolvasására, hogy ne fáradjon el. Az előre elkészített beszédben a pápa a kongresszus témájáról elmélkedett, amely mindenekelőtt minden hivatás antropológiai dimenzióját kívánja kiemelni.
Felhívta a figyelmet, hogy ma újra fel kell fedeznünk teljes szépségében, hogy az emberi lény élete hivatás. Ne felejtsük el: az antropológiai dimenzió, amely minden közösségen belüli hivatás alapját képezi, az emberi lény egy lényeges tulajdonságához kapcsolódik: vagyis, hogy maga az ember hivatás. Mind a létállapotot érintő nagy döntésekben, mind azokban az alkalmakban és helyzetekben, amelyekben megtestesülnek és formát öltenek, mindannyian felfedezzük és kifejezzük önmagunkat, mint elhívatottat, olyan személyt, aki megvalósítja önmagát a meghallgatásban és a válaszadásban, megosztva lényünket és ajándékainkat másokkal a közjó érdekében. Ez a felfedezés kivezet minket az önreferenciális-egó elszigeteltségéből, és arra késztet, hogy önmagunkra, mint olyan identitásra tekintsünk, amely másokkal kapcsolatban létezik. Arra kaptunk meghívást, hogy örömmel és felelősséggel vállaljuk e sajátos és személyes küldetést.
Kivétel nélkül egyikünk élete sem a véletlen műve
Ez az antropológiai igazság alapvető, mert teljes mértékben válaszol a szívünkben élő emberi kiteljesedés és boldogság utáni vágyra. A mai kulturális kontextusban néha hajlamosak vagyunk elfelejteni vagy elhomályosítani ezt a valóságot, azzal a kockázattal, hogy az embert kizárólag anyagi vagy elsődleges szükségleteire redukáljuk, mintha lelkiismeret és akarat nélküli tárgy lenne, akit az élet egyszerűen magával ragad, mint egy mechanikus hajtómű részét. Ehelyett a férfit és a nőt Isten teremtette, és a Teremtő képmásai; vagyis az örökkévalóság és a boldogság utáni vágyat hordozzák magukban, amit maga Isten vetett el a szívükben, és amelynek megvalósítására kaptak meghívást egy sajátos hivatáson keresztül. Emiatt él bennünk egy egészséges belső feszültség, amelyet soha nem szabad elfojtani: a boldogságra, az élet teljességére, valami nagy dologra vagyunk hivatva, amelyekre Isten szánt minket. Kivétel nélkül egyikünk élete sem a véletlen műve; a világban való létezésünk nem a puszta véletlen gyümölcse, hanem egy szeretetterv részei vagyunk, és arra kapunk meghívást, hogy kilépjünk önmagunkból és megvalósítsuk azt önmagunk és mások számára.
Emiatt, ha igaz az, hogy mindannyiunknak van egy küldetése, vagyis arra kaptunk meghívást, hogy felajánljuk saját hozzájárulásunkat a világ jobbá tételéhez és a társadalom formálásához, akkor – emlékeztetett a pápa – ez nem egy külső feladat, amelyet ránk bíztak, hanem egy olyan dimenziót érintő feladat, amely magába foglalja természetünket, Isten képmására és hasonlatosságára való férfi-női létünk felépítését. Nemcsak egy küldetést bíztak ránk, hanem mindegyikünk maga egy küldetés – mutatott rá Ferenc pápa. Majd idézett néhány gondolatot Newman bíborostól: „Arra lettem teremtve, hogy olyan legyek, amilyennek senki más nem teremtetett. Megvan a helyem Isten tanácsaiban, Isten világában: egy hely, amelyet senki más nem foglalhat el.
Hozzájárulhatunk a remény megteremtéséhez a világban
Testvéreim, folytatta a pápa, kutatásotok, tanulmányaitok és kiváltképpen ezek a beszélgetési lehetőségek nagyon szükségesek és fontosak, hogy tudatosítsák azt a hivatást, amelyre Isten minden embert elhívott, különböző létállapotokban és sokféle karizmáknak köszönhetően. Hasznosak arra is, hogy elgondolkodjunk napjaink kihívásairól, a folyamatban lévő antropológiai válságról, valamint az emberi és keresztény hivatások szükséges előmozdításáról. Továbbá fontos, hogy közreműködéseteknek köszönhetően is egyre hatékonyabb körforgás alakuljon ki a különböző hivatások között, mert a laikus életállapotból fakadó tevékenységek a társadalom és az Egyház szolgálatában, a felszentelt szolgálat és a megszentelt élet ajándékával együtt hozzájárulhatnak a remény megteremtéséhez egy olyan világban, amely erőteljesen megtapasztalja a halált. Korunk minden nő és férfi tagjára bízott feladat ennek a reménynek a megteremtése és Isten Országának szolgálatába állni egy nyitott és testvéri világ építése érdekében.
Előre elkészített beszédének felolvasása végén Ferenc pápa kötetlen szavakkal kívánt jó munkát a kongresszus résztvevőinek. Buzdította őket, hogy ne féljenek az Egyház életének ezekben a gazdag pillanataiban. A Szentlélek valami fontosat kér tőlünk: a hűséget. De a hűség az úton jár, és a hűség gyakran kockázatvállaláshoz vezet. A „múzeumi hűség” nem hűség. Haladjatok előre bátran a megkülönböztetésben és vállaljatok kockázatot Isten akaratának keresése során. Bátorság és előre a humorérzéketek elvesztése nélkül! – zárta beszédét a pápa a „Férfi-Nő: Isten képmása” című nemzetközi szimpózium résztvevőihez.
Forrás: Lisa Zengarini / Somogyi Viktória / Vatican News
