Közel harminc éve, 1997 óta ünnepeljük a megszentelt élet világnapját, amely alkalommal megpróbáljuk kifejezni nagyrabecsülésünket és tiszteletünket, szeretetünket azon személyek iránt, akik egész életüket átadták Jézus Krisztusnak szerzetesi fogadalmuk által. Többször is faggattunk már szerzeteseket a hivatásukról, viszont a hívek közül keveseket kérdeztünk meg arról, hogy számukra mit jelent(ett) valamely rend, hogy látják ők a szerzeteseket, mit kaptak tőlük. Rés Márk osztja meg gondolatait a ferences testvérekről.
A ferenceseket 2021-ben ismertem meg, amikor Kolozsvárra felvételiztem egyetemre, ezzel együtt pedig a ferences kollégiumba is. Bár előtte nagyjából csak hallásból tudtam róluk (egyszer jártam a kaplonyi templomukban, illetve a csíksomlyói búcsún többször láttam itt-ott egy-egy fura barna ruhás embert), megismerésük után egyre jobban megtetszett az az életforma, amelyet nap mint nap megélnek.
Az itt töltött évek során alkalmam volt több programban is részt venni, melyeken részt vettek az Erdély különböző pontjain szolgáló ferencesek is – legyen szó akár a FITT-ről (Ferences Ifjúsági Téli Találkozó), akár az „Assisi Szent Ferenc Iskolája” gyerektáborról. Minden olyan nagyobb programon, amelyen többen működtek együtt, azt a benyomást keltették, hogy egy nagy család tagjai (mint ahogyan azok is), akik ismerik egymást és feltételek nélkül készek egymás segítésére. A rendtagok közötti szoros kapcsolat, valamint az egymás iránti tisztelet, az összetartás és összetartozás megnyilvánulása – ami nemcsak közösségen belül jelenik meg, hanem a nagyvilágban is jelét adják ennek – minden általuk szervezett programon érezhető. De ugyanezt a testvéri hozzáállást tapasztaltam a ferencesek részéről minden emberrel szemben, akik hozzájuk fordulnak lelki támaszért.
Ami a legjobban megfogott a ferences szerzetesek életformájában, az a folyamatos Istenre való figyelés, az ő jelenlétében lenni, tapasztalni, cselekedni, Vele megélni a mindennapokat. Az Istennel való kapcsolatuk hitelességére kitűnő példa az a videósorozat, amely a 800 éves regula megünneplésére készült, melyben minden fejezethez hallhatjuk egy-egy ferences testvér gondolatát. Az, ahogyan mindegyik testvér (függetlenül attól, hogy pap vagy laikus testvér) Szent Ferenc példáját követve, teljes lelkével tud beszélni az Istennel való kapcsolatról, követendő és példaértékű számomra, és úgy gondolom, nagyon sokak számára is.
A hivatásukról való tanúságtételük hűen tükrözi számomra Szent Ferenc óhajának teljesítését, melyet a regula első mondatában fogalmazott meg, miszerint a testvérek „..kövessék a mi Urunk, Jézus Krisztus szent evangéliumát”. A hívekkel közösen végzett zsolozsmaalkalmak, melyeket Kolozsváron a reggeli és esti dícséretek, valamint a kollégistákkal és palántásokkal a befejező imaórák közös elimádkozása jelent, kis betekintőt adhatnak mindannyiunk számára abból a csodálatos világból, melyet a ferencesek naponta többször is megtapasztalhatnak.
Úgy érzem, a velük töltött idő során sok mindent megtanulhattam, amire korábban nem fordítottam akkora figyelmet. Ezek közül kiemelem a mindennapok csendesebb alkalmainak kihasználását az Istenre való figyelés érdekében, illetve a gyakoribb hálaadást a napjaim ajándékaiért, legyenek azok bármilyen kicsik is.
Rés Márk
Az írás rövidített formában megjelenik a Vasárnap hetilap február 4-ei lapszámában.
