Tíz évvel ezelőtt tette közzé Ferenc pápa a programbeszédének is tekinthető Evangelii gaudium című apostoli buzdítását. Látjuk, hogy az abban megfogalmazottakat következetesen tettekre is váltja és a világegyházat is erre az útra hívja. A pápa az egyház missziós átalakítását célozza meg, csak és kizárólag az evangélium örömétől fűtött lelkekkel. Szemléletváltást hirdet, életével evangelizáló, kilépő, szinodális egyházat akar. – Megérdemli hát ez a dokumentum az ünneplést. Ezt ismerte fel Serfőző Levente, a szeged-csanádi egyházmegye oktatási vikáriusa, az egyházmegyei Katekétikai Intézet vezetője, a Gál Ferenc Egyetem docense, aki intézeti és egyetemi munkatársaival fontos gondolatokra fókuszáló előadásokat felvonultató, nagyszámú érdeklődőt vonzó nemzetközi konferenciát szervezett november 22-én.
„A konferencián keressük és szemléljük a szentatya által felvázolt utat, annak ránk, a mai egyházra vonatkozó kihívásait, illetve visszatekintünk a tíz év alatt már bejárt szakaszra. A nap programja arra is lehetőséget nyújt, hogy bátran előretekintsünk az előttünk álló feladatokra, közös céljainkra” – írták a kis programfüzet elejére a szervezők. Rendezvényükhöz találó címet – Via Ecclesiæ – választottak, amelyből a résztvevők kihallhatták, hogy nem csak egy rövid távú programra, hanem az „úton” való együtt járásra is meghívást kaptak.
A Gál Ferenc Egyetem Klebelsberg termében Serfőző Levente szervezők nevében mondott köszöntőjével és programismertetőjével indult a konferencia, majd Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök a házigazda örömét és szeretetét tükröző, közvetlen hangú köszöntője következett. Ő szólította a mikrofonhoz Michael Wallace Banach-t, Magyarország apostoli nunciusát, aki Az Evangelii gaudium világegyházban betöltött szerepe és fő témái címmel tartott előadást. A beszéd mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a hit évét lezáró, 2013 Krisztus király vasárnapján megjelent pápai buzdítás nem csupán Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadására címmel tartott püspöki szinódus utáni „szokásos” dokumentum, hanem Ferenc pápa programja is. Azé a pápáé, „akinek szókészletében az öröm az egyik leggyakoribb kifejezés”, aki „olyan egyházat akar, amely nem a lezárt határok, hanem a találkozások egyháza”. A patrisztikusoktól VI. Pál Gaudete in Domino és Evangelii nuntiandi buzdításáig és a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes záródokumentumáig sokféle forrása van a tíz évvel ezelőtt megjelent pápai dokumentumnak, de mégis személyes „terv” ez, amelyhez tíz éve hűségesen igazodik a pápa. A nuncius előadásában visszaköszöntek Ferenc pápa tavaszi magyarországi látogatásának gondolatai is, így is láttatva, hogy néhány hónappal korábban, amikor – egyebek mellett – a nyitott kapukká válást, az éhezők kenyérrel táplálását és Krisztus örömének terjesztését kérte, a magyarokat is bevonta az öröm evangéliumára épített programjába. A nuncius arra is rámutatott, hogy az apostoli buzdításban tulajdonképpen „Bergoglio bíboros meggyőződése él tovább”. Ennek a „poliéderes látásmódnak” megfelelően az egyház folyamatokat kezdeményez, és nem hivatalokat (az idő a tér fölött áll); elfogadja a konfliktusokat, de nem esik azok csapdájába (az egység legyőzi a konfliktust); figyel arra, hogy a valóságot ne eszmékbe zárja (a valóság fontosabb az eszménél); a nagyobb jó felismerése érdekében pedig kiszélesíti a látókörét (az egész több mint a rész).
A nagy ívű előadás nem állt meg az ismertető elemzésnél, hanem az evangelizáló közösségek és azok tagjainak önrevideálását segítő kérdéseket is megfogalmazott: Közösségünk irgalmasságot gyakorol? Milyen módon nyilvánul ez meg? Közösségünket jellemzi-e a szolidaritás? Van-e konkoly közösségi életünkben? Gyakoroljuk-e a befogadást? „Vallásfogyasztók” vagy valóban tevékeny tanítványok vagyunk? Evangelizáló közösségként melyik három bátor és kreatív lépésre vállalkoznánk? A kérdések mögött feladatokat is elrejtett a nuncius, majd bátorítással zárta beszédét: „Örömmel lépjetek ki és gyújtsátok meg az evangélium tüzét!”
Kisnémet Fülöp bencés szerzetes, a római Gregoriana Pápai Egyetem hallgatója Ferenc pápa szellemi háttere: „latin-amerikai laboratórium” című előadásában jól körvonalazta, hogy az Evangelii gaudium (és Ferenc pápa) szemléletének megértéséhez a több évtizedes dél-amerikai lelkipásztori szolgálat tapasztalata, illetve az ezt a szolgálatot befolyásoló „felszabadítás teológiája” és a „nép teológiája” ad kulcsokat. Az evangélium örömét ő az Evangelii nuntiandi és a latin-amerikai püspöki konferenciák 2007-es közgyűlésének záródokumentuma, az ún. Aprecidai dokumentum „egyvelegének” nevezte. Kitért rá, hogy az apostoli buzdításban hangsúlyosan megjelenő népi jámborság nem megkerülendő evangelizáló és misszionáló erő. A szegények, a társadalom perifériáin élők helyzete ugyanakkor társadalmi felelősségvállalásra és folyamatos misszionálásra kell szólítsa az egyház tagjait.
Janka Ferenc, a Gál Ferenc Egyetem rektorhelyettese Az öröm mint életalakító erő Ferenc pápa tanításában című előadásában elsődlegesen az öröm filozófiai, etikai és pszichológiai megközelítésére törekedett, majd az ó- és újszövetségi öröm „életalakító” erejére mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy az öröm valódi forrása az ember Istennel, önmagával és a másik emberrel való kapcsolatának minősége. A szeretetet tanító kapcsolatok ezek. A feltétel nélküli elfogadás és a mindent meghaladó módon szeretve levés tapasztalata adja a legalapvetőbb örömöt, ezt soha semmilyen külső körülmény nem tudja elvenni az embertől – összegzett Janka Ferenc.
A délelőtti blokk következő előadója a Pápai Szalézi Egyetemről érkezett. Ubaldo Montisci professzor Az első igehirdetés és a kérügma az Evangelii gaudium szerint címmel tartott előadását hat pillérre építette. A dokumentum főbb jellemzőinek és a téma fontosságának ismertetése után tért rá annak elemzésére, hogy miként gondolkodik a pápa az első igehirdetésről és a kérügmáról. Nyomatékosította, hogy a pápa nem időrendi, hanem minden más tevékenységet megelőző módon tekint az első igehirdetésre, hiszen az a keresztény tapasztalatba vezet. Az egész keresztény képzés pedig a hatékony üzenet, a kérügma elmélyítésére kell irányuljon. Ferenc pápa szerint az első igehirdetés a „szomorúságból az örömteliség felé fordít”, így képes megtérésre hívni az embereket. Az igehirdetés tartalmánál szem előtt kell tartani, hogy „nincs egykultúrájú kereszténység” – vallja a pápa. Ubaldo professzor is hangsúlyozta, hogy „a pápa a felszabadítás teológiájának a gyermeke”, szemléletét, iránymutatását ebből a perspektívából lehet csak megérteni. „Be kell piszkolni a kezünket és odalépni az emberekhez, így találkozhatunk csak velük!” – erősítette meg a pápai buzdítást Ubaldo, majd az igehirdetés mindnyájunkra érvényes, csakis a Lélekkel végzendő feladatához megerősítést közvetítő gondolattal zárta előadását. „Ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk ezt a missziós erőt!”
A konferencia első blokkjának utolsó előadója Zaragozából érkezett. Sergio Pérez Buena, a Salamancai Pápai Egyetem pasztorál-katekétikai oktatója Az Evangelii gaudium katekétikai perspektívái az Antiquum Ministerium motu proprióban címmel értekezett. Ő elsődlegesen Az evangélium öröme által katekétikai vonalon elindított folyamatra fókuszált, amelyben meghatározó szerepe van a pápa 2021-ben kiadott, a világi katekéták szolgálatát megalapító Antiquum ministerium motu propriojának. Kiemelte, hogy az Evangelii gaudiumban a pápa szembesítette az egyházat a mai világ kihívásaival és nehézségeivel, de válaszokat is keresett azokra. Külön nyomatékosította, hogy a pápa hangsúlyt ad a katekézis kerügmatikus és müsztagógikus jellegének. Az Isten üdvözítő szeretetét kifejező igehirdetést mindenképpen a keresztény beavatás megújítása kell kísérje. Mindezek hatással vannak a katekéta identitásának tudatosítására is, amivel bővebben is foglalkozik a dokumentum. „Nem katekétaként dolgozunk, hanem mindig katekéták vagyunk” – hangsúlyozta Buena.
A konferencia kétórás ebédszünete lehetőséget biztosított baráti, szakmai beszélgetésekre, így a délelőtt folyamán elhangzottak kisebb csoportokban való továbbgondolását is lehetővé tette.
A délutáni előadásokban a jövőbe mutató gondolatok kaptak nagyobb nyomatékot. Elsőként Keszeli Sándor, a Sapientia Szerzetesi Főiskola óraadó tanára, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsán belül működő Nemzetközi Katekétikai Bizottság tagja tartott előadást Missziós lelkiség, missziós dinamizmus címmel. Kiindulási pontja az a felmérésre alapozott állítás volt, mely szerint hagyományos kezdeményezéseivel az egyház a fiatalok mindössze négy százalékát éri el. Jól átgondolt „kilépésre” van tehát szükség, amelyhez az „én küldetés vagyok” (EG 273) tudatosítása elsőrendű. Ugyanakkor komolyan kell venni a Ferenc pápa által szorgalmazott egyéni és közösségi megtérést. Ehhez Krisztus szava és az örömöt visszhangzó kérügma az alap, a személyes istenkapcsolat pedig a közösségit kell erősítse. Kiengesztelődést példázó, közelséget, meghallást és meghallgatást nyújtó közösségekre van szükség. „Az evangélium örömét példázó, egymásra ajándékként tekintő egyházzá kell válnunk!” – fogalmazott az előadó.
Bakó László temesvári egyházmegyés lelkipásztor, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának oktatója Pasztorális irányváltás és megtérő lelkipásztorkodás Ferenc pápa tanításában címmel tartott előadásának elején megjegyezte, hogy az Evangelii gaudium személyes recepcióját kínálja, a plébániai életre irányítva azt. Ehhez a Ferenc pápa tanításából kiemelt jelzőket – frissesség, őszinteség, öröm–könnyedség, emberközpontúság – hívta segítségül. Ezek mentén tenné mérlegre az egyházi struktúrákat és kezdeményezne őszinte beszélgetést róluk. „Nem engedhetjük meg, hogy ne legyünk őszinték!” – fogalmazott Bakó László. Az egyházhoz tartozást nem a „nem szabad” és a „muszáj” imperativuszaival, hanem az Isten irgalmához való ragaszkodással, a félelemmentességgel, az önmagunkból való kilépéssel, a perifériák felé indulással helyettesítené. A pasztorális irányváltás lényeges elemeit sorjázó előadást is hosszú tapssal jutalmazta a népes közönség.
Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense a konferencia utolsó előadójaként szólalt fel. A magyar egyház előtt álló út az Evangelii gaudium tükrében címmel tartott előadás a pápai buzdításra alapozott, mégis személyes javaslatokkal szolgált a hazai és térségbeli politikák kereszttüzében zajló helykeresésre. Ehhez az úthoz a közös emlékezet gyógyítását, a párbeszéd útját, a nagyobbnak látszás elutasítását és a csendes imát javasolta. „A harmadik évezred egyházának imádkozó egyháznak kell lennie. Az ima tapasztalata tud túlmutatni megosztottságainkon. Az ima nem minden, de ima nélkül minden semmi. Megélni és tanítani az imát, ez a magyar egyház feladata” – fogalmazott Gájer.
A Via Ecclesiæ konferencia végén ismét Michael Wallace Banach nuncius szólt a jelenlévőkhöz. Az egész napot jellemző lelkesedést sugározta ő is, és ennek továbbadására buzdított: „A mi szépségünk a hitünk és Jézus Krisztus szépsége. Megújult lelkesedéssel vigyük el másokhoz, hogy ő az Úr és hívjuk meg hozzá a világot!”
A konferencia zárszava a főszervezőé volt. Serfőző Levente hangsúlyozta, hogy a hallottak megerősítést kell jelentsenek az evangelizálás új formáinak kereséséhez. Egyben misszióra is buzdított, amihez nagyszerű kezdeményezéssel is szolgált. Az evangélium öröme szellemiségének és lelkiségének kihangosítása érdekében a közösségi oldalakon meghívásos alapon, rövid videók formájában van lehetőség a legjobban megérintő gondolatsor megosztására. Az első két meghívottat már meg is jelölte és elindította a pápai szemléletet népszerűsítő „háló” építését.
„Ez nem csak konferencia volt, hanem ünnep is” – fogalmazott Serfőző Levente, amivel e sorok írója is messzemenően egyetért.
Ozsváth Judit
