Harmincéves lett a Szent Gellért Alapítvány

0
1167
Fotók: Szent Gellért Alapítvány

A szelterszi Szent Gellért Rehabilitációs és Rekreációs háznál ünneplik szeptember 23-án, szombaton 11 órától a jubileumi Szent Gellért-búcsút, ahol az ünnepet agapéval és az immár 15 éves Passió-előadással is megkoronázzák. A fiatalokért és sérültekért dobban a szívünk – vallják az alapítvány munkatársai, és a szociális szféra nem az a terület, ahol bármikor is elfogy a tennivaló. Habár a munkaközösség kis létszámú, a programjaikat az alapvető céljukhoz igazítva, fiatalokért és sérültekért igyekeznek szervezni, testre szabni, alakítani, helyzethez, körülményekhez, érvényben levő szabályokhoz. Összeállításunkban ránézünk a harmincadik életévét betöltött alapítvány kezdeteire, az idén tizenöt éves Passióra, valamint a teljesség igénye nélkül a munkára, amit a családias létszámú szervezet végez hónapról hónapra.

A Szent Gellért Alapítvány 1993-ban alakult Portik Bakai Sándor Szentegyházasfaluban szolgáló plébános lelkes kezdeményezésére. Maga köré gyűjtve néhány embert, a fiatalok keresztény életre való nevelését és a fogyatékkal élők támogatását tűzte ki célul. A ’89-es változások után Romániában, Erdélyben új lehetőségek időszaka kezdődött a civil szféra kibontakozásának útján. Ebben látott lehetőségeket, lelkesedve korábbi papi éveinek élményein, melyeket a köréje gyűlt fiatalokkal való munkája jelentett, nagy lendülettel kezdett el dolgozni az alapítvány életének elindításán.

A kezdetek

Elsőként a Szentegyházához közeli Szelterszen megvásárolt, a kommunizmus idejében menedékházként működő ingatlan felújításán dolgozott, melyet a felállított cél szolgálatában akart állítani. Az akkori Mocsáry Lajos Alapítvány támogatta ezt a vásárt és a ház több évig tartó felújítását. Portik Bakai Sándor plébánosnak ebben a munkában a kezdetektől társa volt fiataljai közül egyik lelkes neveltje, György Attila, akinek majd hét év után átadta az egyre fejlődő alapítvány vezetését. A szentegyházi Szent Gellért Alapítvány lépésről lépésre haladt és tette a dolgát. Irodája a szentegyházasfalvi plébánián működött 2008-ig, amikor egy, az alapítvány által megvásárolt és felújítás alatt álló ingatlanba költözött, amely mai napig székhelye. A szelterszi ház a Szent Gellért Ifjúsági és Rehabilitációs Központ nevet kapta, tekintettel a rendeltetésére. Azóta Szent Gellért Rekreációs és Rehabilitációs Ház néven ismert. 2022 decemberében adták át és áldották meg Szelterszfürdőn a Szent Gellért Alapítvány Rehabilitációs és Rekreációs Háza szomszédságában a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági házát, melyet Boldog Özséb oltalmába ajánlottak.

Az alapítvány az állandó felújítások, infrastruktúra kialakítása mellett létezésének első perceitől kezdve olyan programokat szervezett, melyek a kitűzött célokat tartották szem előtt. Gyerek- és ifjúsági programok, sérült gyereket nevelő családok szabadidős, illetve képzési táborait szervezte szakamberek bevonásával. Küzdelmes évek sorakoztak egymás után. Ki kellett alakítani az infrastruktúráját, épületeit, programjait, munkaközösségét. Az alapmotiváció mindig ez volt: Isten szolgálatának eme célok mentén való megvalósítása.

Mára olyan programok fejlődtek ki az alapító plébános kezdeményezéseiből, melyek egyre több fiatalt, sérült gyermeket és az őket nevelő, gondozó családot érnek el. Életműve annál inkább értékes, mert Portik Bakai Sándor 2017-ben visszaadta lelkét Teremtőjének, hagyatékul hagyva elkezdett művét. Ennek folytatása azóta is nagy feladat az őt követők számára. A mára ötfős munkatársi csapatból közel 50 önkéntesből, ugyanennyi sérültből álló csapat dolgozik az immár harmincéves alapítványban. A kezdeti „stílus” nem változott. Folyamatos építkezések folynak, nem feledve el közben a még fontosabbat: az embert – a fiatalt, a sérültet. A kollégák a programszervezésekbe legalább annyi energiát fektetnek, mint az őt körülvevő épületek kialakításába. A tevékenységek sorrendje mégis a következő: megszületik egy program a célkitűzések nyomán, a szükséges körülmények, kellékek a vágyaink mentén érkeznek. Előbb van ötlet, mint a kivitelezéshez szükséges eszköz. Így a teremtő Isten, akinek szekerét toljuk az emberek szolgálatában, bőven kap lehetőséget arra, hogy megmutassa gondviselő erejét.

Programok kicsiknek, nagyoknak, időseknek, fogyatékkal élőknek

A harmincéves alapítványnál nagyon sok program fut évente. Bár két fontos pilléren áll az egész: fiatalok és sérültek, igyekszik figyelni lehetőség szerint kicsikre és nagyokra, fiatalokra és idősekre. A legtöbb program már 10–15 éves, de folyamatosan vannak újdonságok is az alapítvány háza táján.

A legkisebbeknek is évek óta teret ad a Szent Gellért Alapítvány Szent Erzsébet terme, hisz itt tartják a babaklubos alkalmakat. Az alapítvány munkatársaiból és önkénteseiből álló csapat színes programkínálattal készül mindig, hogy az alkalmak témái új információval szolgáljanak a várandós kismamáknak, babás és kisgyerekes anyukáknak. A fiatalok nevelése mellett szívügyének tartja a fogyatékkal élők támogatását. Kiskorúaktól egészen a felnőtt korúakig lehetőséget nyújt olyan testreszabott programokra, amelyek segítik fejlődésüket, integrációjukat az óvodában, iskolában és a társadalomban. A fogyatékkal élők Szentegyházáról és környékéről (Kápolnásfalu, Lövéte, Almás, Homoródfürdő), illetve Szekelyudvarhelyről és környékéről érkeznek. A kicsiknek 2015 óta egyéni fejlesztést biztosítanak gyógypedagógiai foglalkozás, gyógytorna, logopédia terén. Ebben a munkában partnerük a Gyulafehérvári Caritas.

A kiskori integrációt azért támogatják, mert a megfelelő fejlesztés megalapozza a felnövő, fiatalkorúvá való sérült ember pályaválasztását. Kiskorban még nagy lehetőségek vannak a fejlődésre. Nem úgy a felnőtt sérülteknél, akik otthonaikba rekedve, szűkös tevékenységi körben mozogva egyre inkább beszorulnak korlátozott lehetőségeik közé. Mivel Romániában nincs lehetőség arra, hogy a felnőtt sérült emberek megtalálják a helyüket a társadalomban, az alapítvány szerény lehetőségei szerint igyekszik pótolni ezt a hiányt. Ahhoz képest azonban, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy egy sérült ember is értékes tagként mozogjon a társadalomban, „fényévek” kellenek (például cégek alkalmazzanak embereket, védett műhelyek legyenek, ahol dolgozhatnak, akadálymentes környezet, hogy eljuthassanak intézményekbe, hivatalokba, boltokba vagy szórakozóhelyekre). A Szent Gellért Alapítvány ebben a folyamatban teszi kis lépéseit, bízva abban, hogy ezzel megalapozza az a jövőt, ahol mindez megvalósulhat. Ifjú és felnőtt sérülteknek biztosít foglalkoztatást, illetve közösségi programot. Fülbevalógolyócskákat és szappant nemezelnek, gyertyát öntenek, vászonszatyrokat varrnak. Igyekeznek mindenkinek képességei szerint feladatot adni. Van, aki mandalákat fest, amelyek aztán felkerülnek egy-egy ajándékszatyorra, van, aki az alapítvány háza táján kétkezi munkát végez, palántákat nevel eladásra. Évente több alkalommal szerveznek jótékonysági eseményeket, vásárokat, ahol saját készítésű munkák árából támogatnak olyan embereket, gyerekeket, akiknek szüksége van új felszerelésre, eszközre, például speciális biciklire, de önerőből nem tudja ezt fedezni.

Egyik régi, ismerős programjuk a KiSérŐ önsegítő csoport, amely kiskorú sérültek családjainak nyújt lelki, szellemi támogatást abban, hogy optimálisan tudják integrálni életükbe azt, hogy sérült családtagjuk van. Segítséget nyújt abban is, hogy óvodás-, iskoláskorú sérült gyerekek megfelelő egyéni fejlesztésben részesüljenek, illetve lehetőség szerint integrálódjanak a közoktatásban. A KiSérŐ és Őrangyal táborok nyaranta megkoronázzák az év során szervezett találkozókat. A sérülteknek kiváló lehetőség az önállóságra, a kikapcsolódásra, misztériumjátékok játszására. A fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő családok pedig értékes előadásokat hallgathatnak, tapasztalatokat szerezhetnek, szabadidős programokon vehetnek részt, erőt merítve ezekből a mindennapok küzdelemhez. Évente szerveznek sportnapot is a sérülteknek, amelyben együttműködnek a Hargita megyei sérültekkel foglalkozó más civil szervezetekkel.

A 16 éves Őrangyal program egy ünnepkörökhöz kötődő szabadidős délután, ahová minden sérült elmegy családtagjaival, barátaival. Ünnepek alkalmával lehetőség van a jókedvre, táncra, közösségi játékokra, kézműveskedésre, értékes együttlétre.

A Szent Gellért Alapítvány az idősekről és betegekről sem feledkezik meg. Évente két alkalommal Szentegyházasfaluban és Szentkeresztbányán aktívan bekapcsolódunk az idősek világnapja, illetve a betegek világnapja szervezésébe, egy-egy alkalommal 120-140 csomagot állítanak össze és osztanak ki az idős embereknek számára. Igény szerint az alapítvány biztosítja fogyatékkal élő gyermekek iskolába, illetve kerekesszékes fiatalok munkahelyre, orvosi ellátásra, színházba, különböző programokra való szállítását.

2015 nyarától működik a rehabilitációs, gyógytornás program, ahol felszerelt tornateremben gyógytornász szakember személyre szabott tornaprogramokkal várja az ideérkezőket. A rehabilitációs gyógytorna ajánlott hátgerinc problémákra, agyvérzéses betegeknek, süllyedt bokára, egyéb mozgásszervi megbetegedésekre. A PIO-berendezés, járásszimulátor is igénybe vehető, amelynek segítségével könnyen gyakorolható a lépegetés, segítséget jelenthet mozgássérült páciensek számára.

Mindez csupán ízelítő a 30 éve tartó munkából: hiszen még nem volt szó a Márton Áron lelkigyakorlatos imatúráról, az idei első gitártáborról, a jubileum apropóján meghirdetett kreatív pályázatról, vagy a jegyeskurzusról, ami a fiatalok „továbbkísérése” a családi életre. Májusban már a nyári táborokat szervezik, amelyek júniustól szeptemberig kitöltik a napokat (kisiskolásoknak Tükörkép, román, angol, illetve bibliatábor, sérülteknek Őrangyaltábor, KiSérŐ tábor és családos táborok, melyeket a Gyulafehérvári Családpasztoráció önkéntes munkatársaiként szerveznek). A Szent Gellért-napi búcsúünnep általában a hálaadás ideje és egyfajta lezárása az évnek.

A Szent Gellért és a Passió

A jubileumi búcsúünnepet követően tizenötödik éve játssza el a szentegyházi Szent Imre Amatőr Színjátszó Társulat Jézus szenvedéstörténetét. A társulat 2008-ban kezdte a fellépéseit és évente 35−50 fiatal alkotja. A társulat amatőr színészekből áll, akik mind helyi, 15−28 év közötti fiatalok, akik akár több évig maradnak a Szent Imre Társulatban, majd az új generációval folytatjuk tovább a munkát évről évre.

Néhai Portik Bakai Sándor plébános a drámázást/drámajátékot használta a fiatalok lelki nevelésére. György Attila és Ida, az alapítvány munkatársai, vezetői ezen fiatalok közül valók, akik ma is szívügyüknek tekintik a Passiót – akárcsak az alapítvány teljes egészét. A passiózás elsődleges célja, hogy ki-ki egy szerepbe belehelyezkedve láthassa, játszhassa, szemlélhesse, megélhesse távolról vagy közelről, főszerepben vagy statisztaként a szenvedéstörténetet. György Attila és Ida elmesélte: „A vágy, amiből megszületett a szentegyházi szabadtéri passió, nagyon mélyen az ifis éveinkből gyökerezik, amikor évekig játszottuk Árpád-házi Szent Erzsébet életét. Mindannyiunk életében, akik akkor együtt játszottunk és ifiztünk, mély lelki nyomot hagyott. Hisszük és tapasztaljuk, hogy a drámajáték, az egyes bibliai szerepbe való belehelyezkedés olyan lelki élményekhez juttatja a fiatalt, ami mélyen az övé lesz, és ami közelebb viszi a transzcendenshez, ami aztán hozzájárul hitének növekedéséhez.”

A szabadtéri passió minimális bibliai szövegű narrációval, zenére és pantomimre épülő 45 perces produkció. Nem kizárólag a szenvedéstörténetet, hanem más jeleneteket is magába foglal. A nyolc boldogság és a kenyérszaporítás jeleneteivel kezdődik, majd az utolsó vacsora, a Getsemáne-kert, Jézus elfogatása, Pilátus ítélete, a kereszthordozás, Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet, Veronika megtörli Jézus arcát kendőjével, síró asszonyok jelenetei, keresztre feszítés, a keresztről való levevés, Mária gyásza. A sírba helyezés jelenetei a feltámadás jeleneteivel egészülnek ki: Jézus találkozása Mária Magdolnával, az apostolokkal, Tamással, majd mennybemenetele és legvégül a Szentlélek eljövetele.

A György házaspár elmondta: „Évente 4-5 előadásunk van. Elsőként a környező helységekben: Szentegyházán, Lövétén, Kápolnásfaluban játszunk, legtávolabb a magyarországi Abdán léptünk fel meghívásra, de játszottunk Déván, Csernakeresztúron és Sepsiszentgyörgyön is.” A passió háttérmunkájában (mosás, vasalás, pakolás, szállítás, színpadépítés) az alapítvány sérültjei is részt vesznek.

Passió, család, hivatás

A produkció előkészítése, illetve az egésznapos, olykor többnapos kiszállások nagyon megosztanák Györgyék idejét és energiáját a család és a hivatás között. A megoldás az, vallják, hogy családjuk teljes létszámban jelen van minden eseményen. Az idősebb, sérült gyermekeik belenőttek, a „kicsik” karonülő koruk óta „játszanak”. A nagyböjtjük és a húsvétjuk állandó passiózás „bent és kint”, itthon és távol – vallja a házaspár.

György Ida, az alapítvány munkatársa így vallott: „Számomra a passió nagyon sokat jelent. Valami szépet Istenért és valami izgalmasat a fiatalokért. Mindenféle élmények közül a legnagyobb: a körülöttünk levő fiatalok életébe belátni, gyönyörködni abban, ahogy rámozdulnak valamire, valami másra, mint ami a világ ajánl… hallgatni őket… megélni velük ritka szép pillanatokat, amikor megosztanak valamit abból az élményből, amikor megrezdült a lelkük… hinni abban, hogy ezeket a »mozgásokat« valaki… ő teszi… Bízni abban, hogy az az Isten, aki egy-egy pillanatra megmutatta magát nekik, megmutatja majd akkor is, amikor már nem csak Jézus passióját játsszák, hanem az igazit, a saját életük passióját.”

György Attila 1993-ban, a Szent Gellért Alapítvány kezdeteinél is jelen volt, Portik Bakai Sándor plébános neveltjeként, később munkatársaként, 1999 óta az Alapítvány irányítójaként dolgozik. Teológiai tanulmányai és menedzseri képzése jó szolgálatot tesznek munkája során, ő mégis azt vallja, legtöbbet szociális érzékenységének köszönhet, melyet a családjából hozott. A passióról korábban így nyilatkozott: A szentegyházi szabadtéri passió egy lehetőség a fiatalok nevelésére, amely a Szent Gellért Alapítvány egyik célkitűzése. Mi feladatot adunk nekik, támogatjuk őket, megerősítjük abban, hogy jól csinálják. A többi a jó Isten dolga.

Összeállította: Molnár-Gál Katalin