Ferenc pápa január 20-án találkozott a Szociális Testvérek Társaságának szerzetesnőivel, nekik szóló beszédében kiemelte, hogy a társaság eredeti karizmáját „az idők során és az egyház társadalmi tanításán keresztül különböző politikai és társadalmi helyzetekre alkalmazták, egészen napjainkig”. Az évfordulót Kolozsváron május 19-20-án ünnepelték, azon a helyszínen, ahol az erdélyi központ működött, az anyaház állt. A Keresztény Szó idei nyári számát a Szociális Testvérek Társaságának, alapítása 100. évfordulójának szenteltük.
A Szociális Testvérek Társasága, ez a Slachta Margit által alapított katolikus női szerzetesközösség fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. A Keresztény Szó nyári lapszámának írásai a Társaság erdélyi múltjának kiemelkedő eseményeit idézik, a szolgálat jellegét és lényegét mutatják be azokkal az írásokkal, amelyek a kolozsvári ünneplés különböző helyszínein hangzottak el.
Az évfordulót Erdélyben Kolozsváron kétnapos ünnepségsorozattal ünnepelték. Ez kiállításmegnyitóval kezdődött, a tárlat címe: Szétszórt szeretet: zarándokélet egy kofferrel, és a szociális testvérek erdélyi, romániai létének mozzanatait mutatta be, itt hangzott el Gábor Csilla egyetemi tanárnak a lapban olvasható előadása. Hálaadó szentmisével, május 20-án folytatódott az ünnepségsorozat, főcelebráns és ünnepi szónok Hortobágyi Cirill bencés főapát volt, az ő homíliáját is olvashatják lapunk hasábjain. Ezt követően tudományos ülésszakot tartottak a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán, ahol Kővári Magdolna általános elöljáró a Társaság lelkiségéről, szellemiségéről beszélt. Ugyanott hangzott el Nóda Mózes egyetemi tanár előadása is, valamint a Társaság pályázat keretében odaítélt Ikrich Erzsébet Auguszta-díjjal jutalmazott két nyertese, Bőjte Csongor és Gönczi Olga Delenke mutatta be a Szociális Testvérek Társasága erdélyi működésének egyes összefüggéseiről írt dolgozatát.
Az ünnepi, emlékező lapszámot László Attila kolozsvári főesperes-plébánosnak a kiállításmegnyitón elhangzott szavaival ajánljuk olvasóinknak: ,,Mind utazunk. Megvan ennek az öröme, terhe; vágyott és belátott célokkal, kellemes és nem várt meglepetésekkel. (…) Utazunk most is. Múltból megerősödni, lendülni, hálából élni. Utazunk – társakat keresve, tőlük irányt, célt kérdezve. Keresve a hogyan érdemest (…) Holnap lehet, hogy már mi leszünk emlékezéssé. Tanuljunk, erősödjünk ezért ma, tudva, hogy földi utazásunkból kiszállni csak élet-gazdagon érdemes! S azért is, mert életünk így lesz zarándokéletté.”
