A hit tesz bátorrá, hogy felkeljünk, amikor elesünk

Ferenc pápa katekézise

0
947
Fotók: Vatican News

Az apostoli buzgóságról tartott katekézissorozatában május 24-én Ferenc pápa a koreai Kim Taegon Szent András példáját állította a szerdai általános kihallgatás hívei elé. Koreában 1836 előtt világi hívek terjesztették a keresztény hitet és így lett kereszténnyé Kim Taegon is, majd 102 társával együtt vértanúságot szenvedett. Legtöbben közülük világi hívők voltak.

A szentek iskolájában olyan tanúságtevőket találunk, akik az apostoli buzgóságra tanítanak minket – kezdte katekézisét Ferenc pápa. Ma egy távoli ország, Korea egyházában szemléljük az evangelizáció iránti szenvedély nagyszerű példáját a vértanú pap, Kim Taegon Szent András alakjában. Korea evangelizálását kezdetben világi hívek végezték. Megkeresztelt laikusok adták tovább a hitet, mert papok még nem voltak, ők csak később jöttek, ezért az első evangelizációt a laikusok végezték. Képesek lennénk mi ilyesmire? – kérdezte a pápa. Gondoljunk csak meg, milyen érdekes dolog ez. Az első papok egyike Szent András. Élete az evangélium hirdetése iránti buzgóság ékesszóló tanúságtétele volt és az is marad.

Nagyjából 200 évvel ezelőtt a koreai föld nagyon súlyos üldöztetés színhelye volt, a keresztényeket üldözték és megölték. Ez idő tájt Koreában a Jézus Krisztusban való hit azt jelentette, hogy készen kellett állni a halálig menő tanúságtételre. Ferenc pápa Kim Szent András példáját életének két konkrét szempontjából vizsgálta.

Úgy találkoztak, mint az őskeresztények

Az első a hívekkel való találkozás módjára vonatkozik. A rendkívül megfélemlítő környezetben a szent arra kényszerült, hogy ne közeledjen nyilvános módon a keresztényekhez és mindig csak más emberek jelenlétében, mintha már régóta ismernék egymást. Hogy bizonyosságot szerezzen beszélgető társa keresztény mivoltáról, Szent András egy már korábban egyeztetett ismertető jelet használt. Ha találkozott egy kereszténnyel, akkor annak egy jel volt a ruháján vagy a kezében. Ezek után titokban, halkan feltette a kérdést: Te Jézus tanítványa vagy? Minthogy mások is részt vettek a beszélgetésben, a szent halkan és kevés szóval beszélt, csak a leglényegesebbre szorítkozva. Kim András számára a keresztény ember teljes azonosságát összefoglalta a „Krisztus tanítványa” kifejezés.

A keresztény természeténél fogva prédikál és tanúságot tesz Jézusról

Az Úr tanítványának lenni a valóságban annyit jelentett, mint követni őt az útján. A keresztény természeténél fogva prédikál és tanúságot tesz Jézusról. Minden keresztény közösség elnyeri ezt az identitást a Szentlélektől, miként az egész egyház, pünkösd napjától kezdve – ahogy a II. vatikáni zsinat Ad gentes határozata tanítja (AG, 2). Az így elnyert Lélekből születik az evangelizáció iránti szenvedély, egy nagy apostoli buzgóság, ami a Lélek ajándéka. Ha pedig a külső körülmények nem kedvezőek, mint például Kim András esetében, az apostoli szenvedély nem változik, sőt, még nagyobb erőre tesz szert. Kim Szent András és a többi koreai hívő megmutatta, hogy az üldöztetés idején hozott tanúságtétel az evangéliumról sok gyümölcsöt teremhet a hitben.

A pápa egy második konkrét példát is megemlített. Kim Andrásnak még szeminarista korában meg kellett találnia a módját, hogy titokban találkozhasson a külföldről érkező misszionáriusokkal. Ez korántsem volt könnyű feladat, mert az akkori rendszer megtiltotta, hogy bárki idegen belépjen az országba. Emiatt aztán nehéz volt papot találni, aki eljönne misszióba, ezért világi hívek végezték a missziót. Egy alkalommal Szent Andrásnak olyan sokáig kellett a hóban gyalogolnia, ráadásul élelem nélkül, hogy kimerülten a földre zuhant, azt kockáztatva, hogy eszméletét vesztve megfagy. Ekkor hirtelen egy hangot hallott: „Kelj fel és járj!”. A hang hallatára András magához tért és úgy látta, mintha valakinek az árnyéka vezetné őt.

A pápa szerint a koreai szent tanúságtétele segít nekünk megérteni az apostoli buzgóság egyik fontos szempontját. Ez pedig annak a bátorsága, hogy felkelünk, amikor elesünk. Igen, még a szentek is eleshetnek, elég csak Szent Péter nagy bűnére gondolni. Ám ő Isten irgalmától megerősítve felkelt. Ugyanezt látjuk Szent Andrásnál: fizikailag elesett, de volt ereje továbbmenni, hogy elvigye az üzenetet. Bármilyen nehéz is a helyzetünk, soha nem szabad feladnunk, hogy továbbvigyük a keresztény élet számára elengedhetetlen evangelizációt. Ez az út. „Ám a nagy szentek láttán hogyan is evangelizálhatnánk mi?” kérdésre a szentatya azt ajánlotta, hogy csináljuk kicsiben, evangelizáljuk a családot, a barátainkat, beszéljünk nekik Jézusról, örömmel és erővel teli szívvel. Mindezt a Szentlélek adja nekünk, ezért is készüljünk arra, hogy a közelgő pünkösdkor megkapjuk a Szentlelket, kérve tőle az apostoli buzgóság és az evangelizálás kegyelmét – zárta katekézisét Ferenc pápa.

Vértesaljai László SJ, Vatican News