Második alkalommal szervezték meg a HIFA-Románia Egyesületnél az önegyüttérző csoportot fogyatékkal vagy krónikus betegséggel élő családtagot gondozó személyek számára február 21. és március 28. között. A programot Nagy Lilla klinikai pszichológus, a HIFA-Románia Egyesület munkatársa vezette, a foglalkozásokon nyolc személy vett részt.
A résztvevők segítséget kaptak abban, hogyan szakítsanak minőségi időt önmagukra, miközben ellátják gondozói mivoltukból fakadó feladataikat. Minden hétre egy hanganyagot kapotak egy vezetett önegyüttérzés-meditációval, amelyet minden nap meghallhattak, és hetente egyszer találkoztak megosztani a tapasztalataikat egymással, és impulzusokat kapni az újabb hétre.
Az első három hét gyakorlatai testérzékelő és imaginációs gyakorlatok által járultak hozzá a résztvevők önegyüttérző képességének fejlesztéséhez, az utolsó két hét gyakorlatai a gondozói mivolt mindennapi nehézségei által kiváltott kellemetlen érzelmekkel és a bűntudattal való bánásban kívántak segítség lenni. A program bemutatásáról a Marosvásárhelyi TVR csatornán készült adás megtekinthető ITT.
Nagy Lilla: „Személyes belső utamon az önegyüttérzésben találtam rá arra a képességemre, amely lehetővé teszi, hogy a saját szenvedésemhez közel tudjak menni, és önmagam iránti gyöngéd szeretettel keressem, hogyan is tudok enyhíteni ezen a szenvedésen, miközben tudatosítom, hogy a szenvedés minden ember közös tapasztalata, amely mélyen összeköt az egész emberiséggel. Hála van bennem, hogy ezt a kincset adhattam tovább a gondozóknak, mint gyöngeségben rejlő elpusztíthatatlan erőt, amely hosszú távú erőforrássá válik egy megterhelő, embert próbáló élethelyzetben. Minden csoportos találkozásban megtapasztalhattam, hogy bár a külső körülményeken keveset tudunk változtatni, a beteg hozzátartozót nem tudjuk meggyógyítani, mégis, amikor embertársunk fájdalmas tapasztalatát együttérzéssel hallgatjuk meg, valahogyan mindannyiunkat megerősít. Örvendek, hogy az (ön)együttérzés bontakozásának csodájának most is tanúja lehettem.”
A HIFA-Románia Egyesület a jövőben is szeretne önegyüttérző csoportot szervezni fogyatékkal vagy krónikus betegséggel élő családtagot gondozó személyek számára.
Szemelvények a csoport résztvevőinek beszámolóiból
,,Nekem nagyon sokat segített abban, hogy jobban szeressem önmagam, adjak időt dolgoknak, nyugottab és türelmesebb legyek. Ne aggódjak olyan helyzetekben, amit én magamtól úgy sem tudok megoldani. Inkább bíztam Istenre!” ,,Furcsának éreztem az önegyüttérzés kifejezést, nem is nagyon gondolkoztam rajta, hogy mit takar. Belevágtam, nyitottan, kissé kiváncsian. Vártam mit ad, mire szólít, mit adok én. Ahogy haladtunk előre, az alkalmak során egyre inkább megfogalmazódott bennem az, hogy ez rólam/rólunk szól. Ahogy lassan alkalomról alkalomra kibontakozott az önmagamra való figyelem tanulása. Nehézségek, fájdalmak, félelmek kezelése, tudatosítása, megnevezése, megszeretése erőt adott, reményt, távlatot. Sok munka vár még, és újak is jönne, de úgy érzem van bot, pásztorbot, amivel tovább haladok ezen a csodálatos úton, ami az élet maga.”
,,Nekem ez a csoport egy hatalmas élmény volt, zárkózott személy létemre nem tudtam mire számíthatok, gondoltam hogy idegen emberek számára az én fajdalmaim, gondjaim, nem lesznek fontosak. De amikor kezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy hasonló cipőben járunk, és tökéletesen értettük egymást. Az önegyüttérzés csodálatos dolog, Lillának köszönhetően megtapasztaltuk. Egy mondatban összegezném a tapasztalataimat: vigyázz magadra! Ez most nyert értelmet a lelkemben. Örülök hogy a csoport része lehettem!”
,,Köszönöm, hogy részt vehettem a csoporton. Kedves embereket ismertem meg, ugyanabba a cipőbe járunk de mégis mindenkinek megvan a saját keresztje. Még sok mindent fel kell dolgozzak, jobban odakell figyeljek magamra, mert ha én rosszul vagyok, akkor a gondozott személy is rosszul van. Egy jó lehetőség volt, és fogom ajánlani más személynek is.”
,,Nagyon megszerettem a csoportot. Mind komoly gondokkal állunk szemben az élet színpadán, de amíg a szív dobog, nem hagyuk szeretteinket. Ismeretlen erőnkkel, ami bennünk lakozik, és szenvedünk, velük együtt nem dobjuk el, és próbálunk boldogak lenni! Én így látom az együtt töltöt órák eredményét! Köszönöm, hogy befogadtatok, és velem együttéreztek, mert én is gondolatomban veletek vagyok.”
„Jó volt nekem a csoport, lelki feltöltődés. Minden alkalom feltöltött, mindegyik résztvevő kedves volt. Mindenki beszélt az életéről, sokat tanultam belőle. Ki tudtuk mondani magunkat. Az önegyüttérző gyakorlatok hanganyagait hallgatva azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Hálát adtam Istennek mindezért. Segítség számomra, hogy ezeket a hanganyagokat megkaptuk, és a program után bármikor meg tudjuk hallgatni, amikor valamilyen nehézséggel találkozunk. Azt érzem ezeket hallgatva, hogy valami meggyógyít.”
HIFA-Románia Egyesület
