A szemináriumi élet sokszínűsége a kispapok fejlődésére és épülésére szolgál, mégis vannak napok, amikor ők is belefáradnak a programokba. Ilyenkor mindig jó a felfrissülés, a kikapcsolódás. Az itt következő, az évfolyamfelelősök tollából származó beszámolókból képet alkothat az olvasó a papságra készülők szemináriumi felkészülésének egy szeletéről, a szerdai osztálynapokról, amelyek az életük egy ,,másféle” oldalába is bepillantást nyújt.
Formálódás, elfogadás, bizalom… Kulcsszavak, amelyek meghatároznak minden közösséget. Ezek mentén az egyetemi év első félévében is folytatódtak a szerdánkénti „osztálynapok” a gyulafehérvári szemináriumban, amelyek lényege az eggyé, a közösséggé kovácsolódás eszközei. A hét többi napjától eltérően jó szerda délutánonként „fellélegezni”, a tanórákat követően minden évfolyam külön vesz részt szentmisén az illető évfolyam felelős vezetőjével.
Azt követően tematikus beszélgetések, játékestek, séták révén töltenek együtt szabadidőt az évfolyamok.
I. év: Elsőévesként jó tapasztalatként élem meg a szerdai osztálynapokat, a társakkal igazán megnyílhatunk egymásnak. Számunkra érdekes, illetve hasznos témákat járhatunk körbe, közösen szervezhetjük meg az aznapi délutáni programunkat. Vacsora után a legjobb a közös filmnézés vagy esti séta, netán a társasjáték. A szerdai közös délutánon több eseményre kerülhet sor, amely kikapcsol, felfrissít és ezek által újult erővel tovább tudjuk folytatni a munkánkat. Mindezek mellett kirándulásra is sor kerül.
Évfolyamunk vezetőtanárával, Kiss Endre spirituális atyával Berethalomra látogattunk el, ahol megtekintettük az erődtemplomot és ellátogattunk Segesvárra. Ott felkerestük a katolikus templomot, körbejártuk a középkori utcákat, és a diáklépcsőn keresztül a hegyi templomot. A kirándulás minden téren jót tett az évfolyamnak: közösségalkotás szempontjából együtt lenni, nevetni és kimozdulni a megszokottból.
Ezek a délutánok kilépők, kitekintők a hétköznapokból és alkalmat nyújtanak olyan dolgokra, amelyek kikapcsolnak, lelkesítenek és erőt adnak a mindenkori folytatáshoz. (Bege Lóránd)
II. év: Bár minden nap egy helyen tartózkodunk, együtt lakunk, étkezünk, imádkozunk, előadásokon veszünk részt, vagyis tulajdonképpen szinte mindent együtt végzünk, de mégis olyan sokszor elmegyünk egymás mellett.
Talán a szerdai osztálynapok szépségét és célját abban tudnám összefoglalni, hogy pont ez ellen az „egymás mellett való elmenésre” ajánlana ellenszert, hogy legyen időnk évfolyamtársainkkal kötetlenebb időt tölteni, jobban megismerni egymást és saját magunkat. Ugyanis a mindenkori másodév ez utóbbi, az önismeret témájában építi fel szerdai foglalkozásait Farkas Ervin atya irányításával. Önismereti feladatok, filmek és az ezek köré épített beszélgetések tették színesebbé a szerdai osztálynapokat. És a közös főzésünket sem felejthetem ki. Ezen sorozatot pedig ebben a félévben egy közös kirándulással zártuk Nagyszebenben.
Mindenképpen gyümölcsözőnek látom ezen programpontot, ugyanis ennek hatására, hál’ Istennek már ki mertünk mozdulni kicsit komfortzónánkból és önszántunkból megszerveztünk egy-egy évfolyamestet vagy -délutánt, ami éppenséggel nem volt a kötelező programpontok között. Így bizakodóbban várom, hogy mit hoz a második félév, és remélem, nemcsak én, hanem az egész évfolyam is reméli, hogy lesz folytatás… (Kováts Álmos Botond)
III. év: Ha az osztálynapokra gondolok, ki kell emelnem a közösség építő erejét. Igaz, hogy sok közös program van, amelyen a kispapi közösség együtt vesz részt, például imaalkalmak, tanórák, étkezések meg hasonlók, de olyan tevékenység, amelyben jobban megismerjük a mellettünk élőt, annak a véleményét, értékeit, belső szépségét, leginkább az osztálynapokon adódik.
Egy évfolyami filmnézés és annak közös értelmezése, a kirándulás élményeinek együtt való megélése vagy akár a társasjáték mind olyan lehetőségek ahol, – ha nyitott vagy – személyiséged csak gazdagodni tud.
Felejthetetlenek a konyhás délutánok is, amikor mint egymásnak gondoskodó társai, egymást követően az évfolyamok arra törekednek, hogy minél leleményesebb és ízletesebb vacsorákat készítsenek elő társaiknak és elöljáróiknak.
Nagyon hálás vagyok ennek a kezdeményezésnek, mely egyre kézzelfoghatóbbá kezdi tenni megtermett gyümölcseit közösségünk életében. (Barna Miklós István)
IV. év: Számomra az osztálynapok idén is a kikapcsolódást és az évfolyamtársakra való fokozott (oda)figyelést jelentették.
Az idei évben, mivel a gyakorlati év küszöbén állunk, hasznos tanácsokkal látott el bennünket „osztályfőnükünk”, Hurgoi János, aki személyes tapasztalatait felelevenítve próbált nekünk támpontokat adni, hogy mire is figyeljünk az előttünk álló év során. Erre azonban nem csak beszélgetések, hanem játékok keretében is sor került, előtérbe helyezve az önismeret kiemelt fontosságát, egy adott helyzetben való megfelelő eljárást, igaz kereszténynek maradást. Kiemelném még a közös vacsorakészítést, valamint a marosvásárhelyi főesperességre való látogatásunkat, amelyekben mind azt a célt látom, hogy évfolyamunk, habár kevés létszámot számlál, valódi közösséggé válhasson. (Lázár Hunor Imre)
VI. év: A diakónusok Kerekes László segédpüspök vezetésével Torockón Szász János plébánosnál tettek látogatást.
Forrás: seminarium.ro
