Jézus közösségvállalása az emberrel

0
285

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Abban az időben:
Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!”

Mt 3,13–17

A mai evangéliumban Jézus egy sorba lép a bűnös emberrel, aki az életét rendezni szeretné. Imaéletem meghatározó tapasztalata, ahogy ezzel a szentírási résszel imádkoztam, és az imában Jézus mellett feltűntek családtagjaim, szeretteim, akik szintén szabadságra vágytak. Feleszméltem egyrészt, hogy nem vagyok egyedül: ott van Jézus, de ott vannak az általam kedvelt emberek is, akik levetve álarcukat – hogy minden rendben van –, egy mélyebb igazságot, szabadságot kerestek. Mindnyájan keresünk, vágyunk a Jordán folyóra, ahol levethetjük hamisságunkat, megfáradtságunkat, és rátalálunk az életre, az erőre és az örömre. Jézus belép ebbe a folyamatba, egy lesz közülünk. Egyrészt nincs szüksége rá, mert ő már tiszta, az Atya akaratában él, másrészt nagyon is szüksége van, hogy kapcsolatban legyen emberségünkkel, vágyakozásunkkal, vívódásainkkal. A meghittség egyik alapfeltétele, hogy megnyílok a másik fél kérdései, benső folyamatai felé. Érdekel, hogy mi történik benne, szeretném jobban megérteni, érzékelni rezdüléseit. Mellette akarok lenni. Jézus mellettünk akar lenni. Az egész emberiséggel. Érteni akar minket. Nem akar idegen lenni annak szinuszgörbéjétől, hullámzásától, amit mi a hétköznapokban megélünk. Érteni akarja a mai ember küzdelmét, hogy a sokféle kínálat, útvesztő között rátaláljon az igazságra, az útra és a fényre. Itt áll mellettem is – az én keresésemben, vajúdásomban, benső munkámban. Kísér. Nem erőszakosan, hanem szelíden. Majd belép előttem a Jordánba, megkeresztelkedik, hogy megmutassa nekem, milyen az új teremtés, az új Ádám, az Isten által megálmodott ember, akire leszáll a Lélek, mint ahogy a teremtéskor leszállt a vizekre, és az Atya szavával egyesül: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

Itt befejeződik a mai evangéliumi passzus, az én személyes történetem az Úr Jézussal viszont folytatódik. Belépek a vízbe, a Jordán folyóba, vagy kint maradok? Vagy várok még egy kicsit? A Jordán folyó partján állva mi vágyik bennem megváltásra, szabadulásra? Az év elején mit keresek, miben szeretnék növekedni? Mire szeretnék újra rátalálni? Ha szeretném, ezekről a dolgokról elbeszélgethetek Jézussal, mint tanítvány a Mesterével. Kifejezhetem, miben kérek útmutatást. Kérhetem, hogy éreztesse velem, hogy mellettem áll, kísér, rábízhatom magam. Beléphetek a Jordán vizébe én is, és kérhetem a Lelket, hogy szálljon le rám, és az Atyát, hogy éreztesse velem: az ő szeretett fia, leánya vagyok.

András Csaba SJ

Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/2-es számában.