Szent Márton katona-püspököt egész Közép- és Nyugat-Európa tiszteli és magáénak vallja. Szombathely (ókori nevén: Savaria) városában született (316 vagy 317-ben), ezért a magyar föld fő védőszentjei között tartjuk számon. A népénekek Magyarország apostolának, fejedelmének nevezik.
Géza fejedelem a katona-püspök tiszteletére alapította Pannonhalmát 996-ban. István fejedelem Márton zászlói alatt indult Koppány ellen, majd Pannonhalmának, azaz Szent Márton bencés monostorának adományozta a legyőzött törzsfő somogyi birtokainak tizedét. Szent László király a szabolcsi zsinaton, 1092-ben Márton ünnepét, november 11-ét főünneppé tette, amelyre háromnapos böjttel kellett készülni. Ezt megelőzően, a mogyoródi csata (1074) után, az ütközet helyszínén alapított a lovagkirály Szent Márton tiszteletére egy monostort. A középkor évszázadaiban, Székesfehérvárott az újonnan megkoronázott király a Szent Márton-templom tornyából végezte el a négy világtáj irányában azt a hagyományos kardvágást, népi nevén a napvágást, amellyel az ország védelmére kötelezte magát. Az újkori királykoronázások a pozsonyi Szent Márton-templomban zajlottak.
A múltban erőteljesebb volt Erdélyben is a Szent Márton-tisztelet, ezt talán éppen településneveink bizonyítják. Ünnepel minden évben Kézdimartonfalva közössége is, amely Szentkatolna filiája. Bár vannak elméletek, miszerint a település neve talán nem is a szenthez, hanem a hirtelen emelkedőt, vagyis a síkvidékből kiemelkedő dombot jelölő régi magyar mart főnévvel lehet kapcsolatban, a falut régebben Mártonfalvának nevezték, s az első ezzel kapcsolatos írásos emlék is (1407-ből) Martonfalvaként utal rá. 2009-ben még több mint négyszázan vallották magukat katolikusnak, ahogyan azt Kisgyörgy Zoltán egy korábbi, Háromszékben megjelent cikkében írja le. A Csíkszeredától mindössze 15 kilométerre fekvő Csíkszentmárton nevének eredete már egyértelműbb: egyházközségként az 1333-as pápai tizedjegyzékben szerepel először de Sancto Martino néven. A 19. század közepétől vásártartási engedélyt kapott a falu, s hamar híresek lettek a Márton-napi vásárok.
Márton-napi szokások
A legenda szerint egy napon Márton kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Márton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. Később Tours polgárai püspökké választották. A legenda szerint Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták, így kénytelen volt a püspökséget elvállalni.
Életét legszebben egy historikus-epikus zsolozsmaszármazék foglalja össze. Az ének első része tükrözi a klasszikus római és esztergomi rítus Márton-napi evangéliumának (Lk 12,35–40) mondanivalóját az Urukat felövezve váró szolgákról. Az ének második része a trienti zsinat után kiadott hivatalos zsolozsma, antifónái és responzóriumai nyomán keletkezett, Szent Márton életét énekli meg: „Született Szent Márton szép Szaváriában, – Nagy Konstantin császár uralma korában, – és a Julianus vezér táborában, – hadakozik bátran ezeknek hadában. Alamizsnát koldus tőle, hogy kívánna, – de nem vala neki egyéb, mit adhatna, – hanem a palástját, holott, kettéosztja, – és Isten nevében a szegénynek adta… Tizennyolc esztendős Szent Márton hogy vala, – megkeresztelkedvén nem sok idő múlva, – a hadakozásnak holott békét hagya, – mert az Úristennek szolgálni akara…”
Személyét már a korai középkorban a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”. A liba csontjából az időjárásra következtettek: ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Márton napja a gazdasági év zárása, az elszámolás időpontja. Ekkor jártak le a munkaszerződések, és ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot („Márton-garas”, Márton adója, Márton-rétes, bocskorpénz). A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a fő fogás a libapecsenye volt (gyertyapecsenye, mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát). A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A Márton lúdja valójában egy régi római étkezési szokás felelevenítése. (A Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl az őrséget, amikor éjszaka a gallok a várost el akarták foglalni. Később ezen a napon hízlalt lúd volt az eledel.)
A lúd fogyasztása szorosan kapcsolódik az újbor fogyasztásához. Régen novemberre fejeződött be a must borrá alakulása. Márton emiatt egyes borvidékeken az új bor védőszentje is. A bor és a liba német területen már a 12. században összekapcsolódott, a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” nevezték. (Balla Lóránt)
A gyulafehérvári főegyházmegyében a Direktórium összesítése szerint, amint eseménynaptárunkban olvasható, a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Szent Márton tiszteletére: Feltorja, Kézdimartonfalva, Dicsőszentmárton, Csíkszentmárton, Homoródszentmárton.
- Dicsőszentmártonban november 12-én, szombaton délelőtt 11 órakor lesz a búcsús szentmise. Szónok: Drócsa László.
- A homoródszentmártoni búcsú november 12-én, szombaton déli 12 órakor lesz. Ünnepi szónok: Bálint István székelykeresztúri plébános.
- Martonfalván a búcsú november 13-án 12 órakor kezdődik.
A Nagyváradi Egyházmegyében november 11-én, Tours-i Szent Márton ünnepén tartották a nagyváradi Szent Márton Idősotthon kápolnájának búcsúünnepét. A szentmise főcelebránsa és szónoka Böcskei László megyés püspök volt.
