Alzheimer-kór az orvos szemszögéből

0
1098
Fotók: Bodó Márta

Az Alzheimer Café októberi kolozsvári találkozójának meghívottja dr. Csete Boróka pszichiáter volt, aki az Alzheimer és demencia betegségről az orvos praxisából nézve beszélt.

Az Alzheimer Café októberi találkozóján Berszán Lídia egyetemi tanár, az Alzheimer Café mentora köszöntötte a rendszeresen résztvevő hallgatóságot, akik a minden hónap utolsó szerdáján tartott előadások és az azokat követő beszélgetések során ismerősökké lettek, a betegségben való érintettségük okán mindig nyitottan fogadják a szervezők által ajánlott témákat, kérdésekkel érkeznek, érintett szeretteik számára jobb megoldásokat keresnek.

Az októberi meghívott pszichiáter orvos, aki a saját praxisából kiindulva a leggyakoribb kérdéseket hozta el és mutatta be, valamint az azokra adható tanácsokat.

Bevezetésként Oliver Sacks könyvéből olvasott egy történetet, amelyben felmerült néhány alaptéma:

  • hogy a demencia: múltban élés;
  • a demens beteg tipikus mondata: ,,…a múltra tisztán emlékszem”, a jelenre kevéssé;
  • hogy a beteg drasztikus szembesítése a valósággal nem föltétlenül jó megoldás, ha az az életkorára sem emlékszik, a tükör kegyetlen képet mutat, mert kiáltó ellentét aközött, amire a beteg emlékszik, s a valóság közt.

Az előadó reflektált a felolvasott történetre, véleménye szerint nem ez az alkalmas módszer, hanem szeretettel, ha van a betegnek humorérzéke, humorral kell a helyzetet, a feledékenységet, a jelen eseményeknek a memóriából való kiesését megközelíteni.

Az alapkérdés ez: hogyan lehet szembesíteni a beteget a betegsége tényével, az első jelek, memóriaproblémák esetén a betegség lehetőségével, azzal, hogy segítségre van szükség, orvoshoz kellene menni.

A kérdés azért annyira aktuális, mert társadalmunkban a pszichiáter: mumus. Sokszor belgyógyászként, neurológusként mutatkozik be a hozzátartozók kérésére Csete doktornő, bár ezt nem szívesen teszi, mert ez visszaélés, játék a beteg bizalmával… Jobb az őszinteség, különben a vizsgálat ellen is védekezik a páciens, ,,a memóriámmal nincs baj”, mondja az első ,,gyanús” kérdésekre, ez pedig nem segíti a diagnózist.

A demencia diagnózis felállításának folyamata: a családorvos szakorvoshoz küldi, neurológus és/vagy pszichiáter orvoshoz a pácienst. Ezt pszichológiai vizsgálat, MRI követi. Fontos mindezt elvégezni, mert kevés esetben ugyan, de van visszafordítható, megállítható betegség, ha például a tüneteket vitaminhiány okozza, a hiányt kijavítva megáll a folyamat. Depresszió esetén is kikezelhető, és jó, jobb életminőség biztosítható. Harmadik, ritka eset, ha víz gyűlik az agyba s nyomást gyakorol, ez lecsapolható, s a beteg állapota javul. Ami nem visszafordítható: a vaszkuláris demencia, az Alzheimer-kór.

A kezelésben a minél később, minél kisebb dózisú gyógyszer az elv, mondta el a pszichiáter.

Néhány gyakori kérdés, amivel keresik, amiben a tanácsát kérik:

  • evésproblémák, ennek megoldására ötletek, tanácsok is elhangzottak attól függően, étvágytalanság vagy túlevés a gond;
  • menéskényszer, csatangolás: ez is a múltban élés miatt történik, tanácsok hangzottak el erre vonatkozóan is, hogyan lehet sétálni vinni, sétáltatni, lekötni a beteget, illetve milyen típusú feliratokat jó a táskájába, zsebébe, a nyakába akasztva elhelyezni, hogy az elcsellengés kockázata csökkenjen;
  • nem alvás: az éjszaka-nappal ritmusa sokszor felborul a betegnél, fontos, hogy a gondozó életritmusa valahogyan egyensúlyban maradjon;
  • gyanakvás, nyugtalanság gyakran jellemzi a demens beteget, nyugtatni, figyelmet elterelni kell ilyenkor, esetleg könnyed nyugtatóval segíteni, a legfontosabb, hogy a gondozó maradjon nyugodt: ez nem róla, hanem a betegről szól;
  • a beteg, amint érzékeli állapotát, eluralkodhat rajta a fölöslegesség érzése, ,,teher vagyok”, amíg lehet, valamilyen feladatot kell adni neki, hallgathat hangoskönyvet, zenét;
  • Isten miért büntet? Gyakori kérdés e betegségben, míg az elfogadásig eljut a beteg…

Csete Boróka minden probléma esetén kiemelten a figyelemelterelés módszerét ajánlotta, azzal a kitétellel, hogy nagyon egyénre szabottak a jó megoldások, nagyon kell ismerni, szeretni a beteget, hogy a rá az adott helyzetben leginkább találó megoldást találjuk meg.

Az előadás nyomán a résztvevők a beszélgetés során a hasonló tapasztalatokat osztották meg, kérdéseiket fogalmazták meg, a válaszok eligazítást, megnyugtatást és nagy empátiát tartalmaztak, végszóként a pszichiáter sok más szakemberhez hasonlóan a gondozó gondozására hívta fel a figyelmet.