Az Úr adjon neked békét!

0
337

Assisi Szent Ferenc testvéri közössége a rendalapító boldog átmenetele, tranzitusa ünnepe alkalmából október 4-én üzenetet, levelet tett közzé.

Assisi Szent Ferenc földi élete 1226. október 4. előestéjén ért véget. Mi, az ő testvéri közössége, évről évre mégsem halálára emlékezünk, hanem boldog átmenetelét (tranzitusát) ünnepeljük. Kisebb testvérré lett, egyszerűen és örömmel hirdette Jézus Krisztus evangéliumát, énekelve dicsérte a Teremtőt, aki egyedül jó. Példáját követve mi is szívből megvalljuk: egyedül Isten jó.

„Ő az áldás, ő a béke”

Mi, magyar ferencesek, őt akarjuk befogadni és őt, az áldást és a békét mindenkinek továbbadni. Ez a szándék vezet különösen a mai időkben, amikor oly sok dolog aggodalmat kelt bennünk, körülöttünk. Miközben mindennapjaink békességét és jólétét fenyegetve érezzük a szomszédos országban dúló háború, az energiaválság vagy más külső körülmények miatt, egy belső elbizonytalanodást is tapasztalunk. Sokan kérdeznek minket, ferenceseket, miről mit gondolunk, s a kérdezés mögött gyakran ott a tanácstalanság és az aggodalom. Miközben körülöttünk annyi biztosnak hitt dologról kiderül, hogy csak átmeneti, úgy érezhetjük, mintha a mi életünkből is elveszett volna a biztos támpont. Ehhez társul az a jelenség is, hogy társadalmunkban általánosan jelen van hitünk és hívő életünk egyes elemeinek vagy alapvető igazságainak megkérdőjelezése, akár a magukat hívőnek kijelentő emberek körében is. Vannak olyan társadalmi változások, eszmék és gyakorlatok, amelyek gyakran keresztény gyökerű – vagy legalábbis a keresztény gondolkodásban és életben is használt – kifejezésekkel élnek (például lelkiismeret, szabadság, személy, tolerancia, szeretet), de épp a gyökértől, Isten létének igazságától, jelenvalóságától elszakítva, elszakadva istentelen zűrzavart produkálnak. Mindez nem kis bizonytalanságot okoz hívők és nem hívők körében egyaránt. Sok világi és szerzetes testvérünkkel együtt keressük, hogyan tudunk igaz és hiteles választ adni minderre.

Bűnbánat

Mindenekelőtt beismerjük, hogy gyakran a mi bűneink is akadályai annak, hogy Isten jóságát felismerjék és elhiggyék körülöttünk. Bánunk minden olyan alkalmat az életünkben és szolgálatainkban, amikor Isten örömhírét elfedte a mi önzésünk, a mi bűneink. Ezekért bocsánatot kérünk, elsősorban Istentől, de azoktól az embertársainktól is, akiket megbántottunk, akik elől ezzel eltakartuk a Napot. 

A Teremtő dicsérete

Kisebb testvérként, szerzetesi fogadalmaink által, relativizmustól és önzéstől szenvedő világunkban ragaszkodunk Jézus Krisztus személyéhez, aki az igazság és mint ilyen, számunkra nem viszonylagos, nem megkérdőjelezhető. Benne és általa vagyunk közösségben Istennel és egymással is. Ez az alapvető döntés határozza meg életünket, ember- és világképünket. Ezt a szemléletmódot jól kifejezi a Naphimnusz, rendalapítónk imádságos éneke, amelyben az egész teremtett világgal együtt dicséri az Urat. E teremtett világban nem a sötétség uralkodik, hanem a Nap, amely a Legfölségesebb képe.

A Teremtő dicsérete: testvérként élni

Szent Ferenc atyánk lelkületével Isten ajándékaként elfogadjuk az egész teremtett valóságot, benne testvéreinket és önmagunkat is. A testvéri élet számunkra elsősorban nem elmélet vagy ideológia, hanem konkrét életforma, amelyben megtanulunk szeretni, áldozatot hozni, önmagunkból adni, és megosztani, amink van, soha nem különbnek tartva magunkat a másiknál. A Teremtő dicsérete: életigenlés és az emberi méltóság tisztelete

Emberi élet

A Teremtő Isten szeretete kötelez minket a teremtés, és mindenekelőtt a Teremtő Lélek által életre lehelt ember föltétlen tiszteletére, elfogadására. Ebből fakadóan elutasítjuk a gyilkolás minden fajtáját: az abortuszt, az eutanáziát, a háborús öldöklést, népirtást vagy a békétlenségből, haszonszerzésből elkövetett emberölést. Ugyanígy elutasítunk minden, az emberi életet nem tisztelő, azt kiiktató, manipuláló vagy abba önző módon beavatkozó, természetidegen eljárást is. Ugyanakkor testvéri figyelemmel akarunk fordulni a környezetünkben lévő minden testi vagy lelki szenvedéssel élő embertársunk felé, a gondviselést kérve, és tőlünk telhetően enyhítve szenvedésüket. Elhatározásunk az is, hogy támogassuk a családokat. Úgy tekintünk minden családra, mint amely az emberi személy elfogadásának, növekedésének legfőbb helye, s amely a szeretetkapcsolatok iskolájaként a társadalom alapvető intézménye. Szándékunk azok felé is szeretettel fordulni, felajánlva a magunk lelki családját, akik család nélkül vagy sebzett, bizalomvesztett, zűrzavaros, békétlen családban élnek a világban. Elkötelezettek vagyunk a gyermek- és ifjúságvédelem, valamint a sérülékeny felnőttek védelme terén.

Lelkiismereti szabadság

Az emberre úgy tekintünk, mint akinek a méltósága Istentől kapott méltóság, amelynek fontos sajátja a szabad akarat, a tiszta értelem és a jó lelkiismeret. Ugyanakkor hitünkből fakadóan valljuk, hogy az egyes ember akarata csak az Isten akaratával megegyezően tud szabad lenni, értelme a Szentlélektől megvilágosítva tud tiszta lenni, és a lelkiismerete csak az Isten jóságával megegyezően tud jó lenni. Az emberi cselekvés abszolút mércéje nem az ember, hanem az Örökkévaló, az Egyetlen, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát.

Emberképünk része, hogy a kinyilatkoztatás szerint férfinak és nőnek teremtettünk. Ez a gyönyörű kettősség az életadó egység, egyesülés feltétele. Károsnak vallunk minden nézetet, amely ezt megkérdőjelezi vagy tagadja. Férfi szerzetesek vagyunk, férfi voltunk Istentől kapott ajándék. Emberi szexualitásunkat Isten ajándékaként, Isten szerelméből a tisztaság fogadalmának a megtartásával éljük és becsüljük meg. Ez a hűség nincs küzdelem nélkül és személyes érettséget kíván. Ez utóbbi a rendbe lépés feltétele is. Mindebben számunkra fölszabadítóan irányadó a katolikus egyház tanítása és előírásai.

Származás és nemzeti hovatartozás

Mivel az Úr Jézus is konkrét nép körében, emberi családba született, ezért számunkra bármely ember származása, családi és nemzeti hovatartozása tiszteletreméltó érték. Isten a mi Atyánk, ő van mindenek és mindannyiunk fölött. Amikor ezt elfogadjuk, akkor vagyunk képesek arra, hogy hazánkat szeretve testvéri megbecsüléssel, minden rosszindulatú előítélet nélkül viseltessünk a többi nemzet iránt.

A Teremtő dicsérete: felelősség a teremtés védelmében

Kisebb testvérként akarunk jelen lenni a teremtett világban: meghallva és szívünkbe vésve a Naphimnuszt, a teremtett világban nem harcot akarunk vívni az elemekkel; nem akarjuk az állandó fogyasztással önzőn, eszelősen kizsákmányolni, kizsigerelni azokat, hanem mint nővéreinket és fivéreinket, tisztelettel szemlélve, oltalmazva, értük a Legfölségesebbnek hálát adva, szolgálva őket, javukat akarjuk, tudva, hogy így ők is szolgálatunkra, javunkra lesznek.

A Teremtő dicsérete: otthon lenni a katolikus egyházban

Szent Ferenc a katolikus egyházban otthon volt. Itt olyan kincseket kapott, amelyek életre szólóan lenyűgözték őt. Itt ismerte meg Istent és az ő akaratát, itt hallgatta Jézust az evangéliumban, és itt ámult Isten alázatán, amint a pap kezében az oltár fölött megjelenik, s kínálja magát az Eucharisztiában. Szerencsésnek tudta magát, hogy neki, bűnösnek is helye lehet az egyházban, a könyörületre szorulók közösségében, s ezért Jézus iránti szeretete nem volt elválasztható az egyház szeretetétől. Nem tudott azonosulni a korabeli szektás, harcias egyházkritikával. Nem azért, mert nem látta a rosszat, hanem mert, mint a karácsonyi pásztorokat, annyira elbűvölte a gyermek Jézus, hogy nem törődött a szennyes jászollal, és a füstös, bűzös barlangistállóval. Egyszerűen lényeg-látó volt. Ilyen belátással, alázatos szolgálattal kívánunk mi is otthon lenni a katolikus egyházban.

A Teremtő dicsérete: hirdetni az evangéliumot szóval és tettel

A jó isten hívására válaszolunk, és küldetését, misszióját teljesítjük, amikor jelen vagyunk az óvodások és a diákok számára a közoktatásban, szolgálatára vagyunk a rászorulóknak és a betegeknek szociális vállalásainkban, adjuk Istentől kapott kincseket a lelkipásztori szolgálatban, és a különböző kultúrák, a tudomány, a teológia, a művészetek munkásai vagyunk. Szüntelenül tanuljuk Szent Ferenctől a kínálás tudományát: nem ráerőszakolni, hanem fölkínálni az evangéliumi kincset. Isten minden embert üdvözíteni akar, ezért Jézus Krisztus evangéliumát hirdetni akarjuk azoknak, akik már megismerték, azoknak, akik még nem hallottak róla, és azoknak is, akik bár megismerték, de valamilyen oknál fogva eltávolodtak tőle. Reményünk, hogy bárhol vagyunk jelen a világban, Szent Ferenc atyánkkal együtt mondhatjuk mindenkinek: az Úr adjon neked békét!

A kisebb testvérek 

Fotó: erdélyi ferencesek

Forrás: Ferences rendtartomány