Új tanév, más keretek. A megkezdődött tanévet ezekkel a szavakkal lehet leírni, és ezzel nem sok újdonságot mondunk el, hiszen minden tanévre jellemző a kezdeti vagy az időközben eszközölt változások sora. Most egy újabb csomag elé nézünk mindannyian, akik a nevelés területén dolgozunk, és próbáljuk értelmezni az törvényhozók célját.
Tény az, hogy nehéz egy ekkora tömeget, mint a tanügy mozdítani, kimozdítani korábbi kerékvágásából. Pedig változásra, változtatásra szükség van. Ezt az is jelzi, hogy nagyon sok szülő az iskolai órák után különórára járatja gyerekét, hogy olyan anyagot tanuljon meg, amit az iskolában kellett volna elsajátítania. Így a gyerekek teljes idejét felemészti a tananyaggal való foglalkozás, és sérül a személyiségük szabadidő hiányában. Ha arra gondolunk, hogy vannak olyan tanügyi rendszerek is, amelyekben még házi feladatot sem kapnak a diákok, és mégis a világ élvonalában vannak, akkor sejtjük, hogy van megoldás számunkra is.
Azt gondolom, hogy a mostani változtatások ebbe az irányba akarnak elmozdulni nálunk is. Vagyis olyan körülményeket teremteni, amelyek elősegítik, hogy a diák minél stresszmentesebben haladjon a tananyaggal, és közben megmaradjon a gyerekkora is. Persze ez számunkra, tanárok számára, de a diákok számára is meglepő újdonság, és egy újfajta hozzáállást feltételez. Vagyis nem csupán új tanügyi keretek, hanem új (hozzáállású) résztvevők is szükségesek a most bevezetendő változtatások sikeréhez. És itt van a fordulópont, hiszen lehet bármilyen a rendszer, mert ha jó a hozzáállás, akkor abból ki lehet hozni valami jót, ahogyan a korábbi generációk is bizonyítják. Ehhez pedig nem kell más, mint a szorgalom és kitartás.
Fotó: pixabay
Az eddigi rendszer a lexikális tudást részesítette előnyben, azaz, hogy a diák minél több információval rendelkezzen egy-egy elhatárolt szakterületen. A mostani elmozdulás ezzel szemben afelé törekszik, hogy a diák az aktuális, összetett helyzetet jól tudja értelmezni és felhasználni a saját döntéseiben, azaz gyakorlati tudást tudjon szerezni. Ennek érdekében lekerül a diákok válláról a rendszeres számonkérés, akárcsak az ezzel járó állandó fegyelmezés, és több idő marad számukra az egyes szakterületek elemzésére a tanórák keretében, sőt az együtt munkálkodás nyomán a különböző szakok egymással való ötvöződése is több teret kaphat.
Valójában ez lehetne az újabb tanügyi rendszer alapja, vagyis hogy több tantárgyat egy közös órán sajátítsanak el a diákok, és ezáltal felfedezzék a tudásuk gyakorlatias oldalát. Így lehetne például ugyanazon óra keretében angol nyelven tanítani a matematikát, mint egy adott földrajzi terület gazdaságának fejlesztésére szolgáló eszközt. Ennek érdekében nagy teret kaphat a következő időben az új tankönyvek kiadása, amelyek már interdiszciplináris módon lesznek megszerkesztve.
Emellett, mivel az új rendszer megengedi, hogy a tanév végi lezáráskor osztályozzuk csupán a gyerekeket, egy teljesebb és összetettebb tudásanyagot értékelhetünk ki. Mivel a tanügy lassan tud irányt váltani, ezért türelemre és kitartásra van szükség mindenki részéről. A változás soha nem könnyű, de szükséges ahhoz, hogy az élet növekedni tudjon, és ne csupán olyan fiatalokat engedjünk ki az iskola kapuin, akik egy-egy tudásanyagot a vizsgákra bemagoltak, hanem olyan egyéniségeket, akik átlátják a világunk összetett valóságát, és cselekedni is tudnak jobbítása érdekében.
Mindez visszavezet minket abba korba, amikor még a különböző tudományok nem lettek egymástól szétválasztva, sőt azok kiinduló alapját nem más, mint a filozófia és a teológia adta. Ezáltal az emberi gondolkodás és igazságkeresés, valamint az Istennel való kapcsolat és a benne való hit újra központi szerepet kaphat a világunk megismerésében és további alakításában. Végső soron minden szakterületen felvetődik a miért kérdése, amelyre az emberi értelem a hit fényénél tud jó választ adni.
Pakot Géza SJ
Az írás megjelent a Vasárnap szeptember 11-i számában a Megváltozott keretekkel és állandó emberséggel az új tanévben, Az oktatás ünnepei és hétköznapjai című összeállítás részeként.
