A negyven hét állapotában

0
211
Illusztrációk: Pexels

Gyermekvállaláskor könnyen túlzásokba eshetünk

A különböző életszakaszok, életkorok lelki-pszichés sajátosságairól, kihívásairól szóló sorozatunk a végéhez ért. Az élettől lassan búcsúzkodó időskortól haladtunk a meg nem születés állapotáig, közben igyekeztünk átfogó képet adni arról, hogy egy-egy új életszakaszba lépve mire számíthatunk, mi fog ránk várni, s ezeket a természetes „válságokat” hogyan tudjuk könnyebben átlépni. Sorozatunk utolsó állomása a várandósság időszakáról szól: hogy elsősorban milyen stresszhatásnak vannak kitéve a várandós kismamák, mire kell mindenekelőtt vigyázniuk, mivel legyenek körültekintőbbek, és miről lenne jobb, ha árnyaltabban gondolkodnánk a témában, ezekről beszélgettünk dr. Plesek Zoltán Ákos pszichológussal, pszichoterapeutával.

A terhességben egyszerre van valami csodálatos, rejtélyes, váratlan, szinte érthetetlen érzés és félelem is, főleg, amikor az első gyermek érkezik, ami általában nagyobb nyomást is gyakorol a szülőkre, a tágabb családra, környezetre, mint a későbbi gyerek(ek). Pedig a lényegi helyzet nem változik, csak miután már az ember egyszer megtapasztalta, átjutott nehézségeken, a feszültségeket, izgalmakat könnyebben kezeli később, de minden tapasztalat ellenére fontos magunkat emlékeztetni arra, hogy nem kezelhetjük naivan a gyermekvállalás és várás tényét. Nem lehetünk stresszesek várandósság alatt, hiszen az kihat a gyermek testi-lelki fejlődésére – halljuk sokszor, és ettől a gondolattól máris stresszesebb lesz egy kismama, aki gyermekét hordja a szíve alatt. A körültekintő, felelős szülői magatartás társadalmunk jövőjének záloga, de sokszor hajlamosak vagyunk túlzásba esni, és nem átgondolt lépésekkel már a várandósság ideje alatt megterhelni a családi békét annyira, hogy az érkező élet már nem egy egészséges környezetbe fog születni. Plesek Zoltán felhívja a figyelmet: a felkészüléssel nem érdemes a gyermek érkezéséig várni, hiszen mind az édesapának, mind az édesanyának normál esetben több mint 30 hete van arra, hogy a kicsi érkezéséhez megfelelően átalakítsa a családi berendezkedést, az otthont akár. Fel kell tehát készülni arra, hogy teljesen átalakul az élet, de azért óvakodjunk az egészséges határok átlépésétől.

Felkészülünk, de nem kikészülünk

Mentálisan és fizikailag egyaránt átalakul az egész család a gyermekvárás időszakában. Legjobb esetben legalábbis. Családonként változik ugyan az átalakulás, felkészülés menete és erőssége a szülők korától, társadalmi státuszától függően, éppen ezért nem is sztereotipizálható: mindenkinek a saját közvetlen környezetét a maga egyedi módján és lehetőségei szerint kell felkészítenie arra, hogy új tag érkezik a családba. Ugyanakkor függetlenül attól, hogy hányadik gyermek érkezik, minden egyes születéssel teljesen átalakul a szülők élete. A fontos kérdés az, hogy mennyire jelent ez drasztikus változást az édesanya és a közvetlen környezete számára. Ugyanis minél jobban kifordulnak tengelyükből a családi szokások, annál nehezebb lesz alkalmazkodni az új helyzethez.

„Az orvosi és pszichológiai kutatások mára mondhatni végérvényesen eldöntötték azt, hogy az egészségtelen életmód erősen kihat a magzat testi és lelki fejlődésére. Mindazok a szokások, amelyek károsak, veszélyesek, de elfogadottnak tűnhetnek egy családban – mint az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás – határozottan és vitán felül káros az anyaméhben fejlődő gyermekre. Visszavonhatatlan torzulásokat, komoly megbetegedéseket, fejlődésbeli rendellenességeket okozhat. Azoknál a szülőknél, akiknél valamelyik megtűrt káros szenvedély már hosszú idő óta rendszeresen a mindennapi élet része, ilyen esetben egy kisbaba érkezése nem feltétlenül változtatja ezt meg, az átalakulás ilyen téren tehát elmarad. A várandós édesanyák sokkal könnyebben leteszik, legalább időszakosan a cigarettát, alkoholt, de erről sokkal nehezebben győzhető meg a közvetlen közelben, esetleg egy fedél alatt élő nagyapa, nagymama, esetleg maga az apa is” – emeli ki a pszichológus. Az első és legfontosabb tehát az egészséges környezet és egészségesen élő édesanya.

Az elmúlt években különösképpen közbeszéd tárgya az egészséges táplálkozás, a várandós kismamával szemben pedig talán még több elvárás, tanács felmerül annak kapcsán, hogy hogyan hordjon ki egy lehetőleg tökéletesen egészséges gyermeket a nő. Nyilván mindenki eldönti ezek megfogadását, betartását a lehetőségeihez mérten, de tény, hogy minél egészségesebben él az anyuka, annál nagyobb valószínűséggel fog egészséges kisbabát a világra hozni, mint az, aki felületesen kezeli ezt a témát vagy egyszerűen toxikusabb környezetben él. Mindehhez hozzá kell tenni a túlfeszítő munka hatásait is. Nyilván a munka ma már természetes része a nők életének is, ezért nem feltétlenül tud rögtön szabadságra menni a kismama abban a pillanatban, ahogy megtudja a várandósság tényét. A család anyagi háttere, hosszú távra tervezett karrierkérdések mind szóba jönnek ilyenkor, és lehet, hogy amíg a kismama egészségügyi állapota megengedi, egy-két dolgot szeretne befejezni, ha már sok időt és energiát fektetett abba a munkába, mielőtt az ideje nagy részét a gyermeknevelésre fordítaná. A pszichoterapeuta hangsúlyozza: a legideálisabb helyzet az, ha a kismama körül élők mind tudomásul veszik, hogy a környezet és a környezetben élők, azok szokásai mérgezőek lehetnek a kisbaba és édesanyja számára, és nem csak elméletben, de komoly odafordulással támogatják őt abban, hogy a lehető legjobb környezetben hordja ki a babát.

„A magzatra hatást gyakorló tények említésekor nem hagyhatjuk ki a genetikát sem, hiszen fejlődésbeli zavarok, betegségek könnyen átörökíthetőek. Ezért azok a családok, ahol felmerül valamilyen genetikai rendellenesség gyanúja, lehetősége, óriási pszichés, lelki nyomás alá kerülhetnek, hiszen egy-egy ilyen genetikai hiba a kellemetlenségtől a komoly tragédiáig sok mindent előidézhet. Korántsem mindegy, hogy látványos anyajeggyel születik meg egy gyermek vagy olyan betegséggel, aminek következtében valószínűleg meg sem éri a felnőttkort. A nehéz kérdés ez: mihez kezdjen egy fiatal család, házaspár, ha esetükben felmerülnek a genetikai problémák jelei? A jó hír az, hogy napjainkra sokat fejlődött az orvostudomány, számos könnyen elérhető vizsgálattal ki lehet mutatni, hogy milyen genetikai betegségekre van esetleg hajlandóság egy családban, és bizonyos betegségek is sokkal inkább ellenőrzés alatt tarthatóak, mint 20-40 évvel ezelőtt” – magyarázza a szakember. Az igazán jó tesztekhez, vizsgálatokhoz azonban elég mélyen bele kell nyúlni a pénztárcába, ha pedig mindenre (is) figyelni szeretne a gyermekvállalást tervező szülőpár, az anyagilag és lelkileg is komolyan megterhelheti őket. Ebbe a felkészülésbe és stresszbe tönkre is lehet menni. Bármennyire is szeretnénk mindent megtenni születendő gyermekünk egészsége érdekében, s bármennyire is szeretnénk a lehető legmegfelelőbben felkészülni rá, a józan észnek muszáj határokat szabnia a további tesztelgetésekkel, vizsgálatokkal szemben. Érzelmekkel túlfűtött, nehéz időszak lehet ez főleg egy olyan házaspárnak, akiknél valóban felmerül bizonyos örökölhető betegség lehetősége, s ilyen esetben már a szembenézés, a személyes stratégia kialakítása a kérdés. Éppen ezért is alakult ki a pszichológiában is egy olyan tanácsadási forma, amit éppen az ilyen genetikai kulcskérdések kapcsán alkalmaznak.

A pszichogenetikai tanácsadás célja az, hogy segítsen egy ilyen nyomás alatt álló család tagjainak összegezni, helyesen értelmezni a kapott információkat, de szükséges tudnivalókra is felhívja a szülők figyelmét, esetleg szükséges vizsgálatok létezésére, lehetőségére is, illetve segít átlépni a döntésképtelenség, megrekedtség állapotán. Hiszen a szülők vagy gyermeket tervező pár könnyen beleugorhat újabb és újabb vizsgálatokba, amik már anyagilag tönkreteszik a családot, miközben a szükséges információ már rég a kezükben van, csak éppen érzelmileg nem állnak még készen arra, hogy a döntést meghozzák.

Ne akarjunk visszafejlődni

Napjaink másik, kényes témája, ami sokszor felkavarja a kismamákat és vitát is szül családon belül is akár, az maga a szülés folyamata, például az otthon szülés vagy egyáltalán az orvos beavatkozásának kérdése. Plesek Zoltán elmondja: már néhány évvel ezelőtt útjára indult a szemlélet, miszerint a szülés sokszor orvosi szempontból túlzóan problémásnak ítélt folyamat, sok esetben túl hamar beavatkoznak, már-már erőszakosan, viszont olyan radikális nézetek is vannak, amelyek szerint az orvosnak keresnivalója sincs a szülésnél. Utóbbi nyilvánvalóan eltúlzott elmélet, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy egy gond nélküli terhesség után is felléphet nem várt komplikáció a gyermek világrahozatala során, ilyenkor az orvos hiánya kritikus lehet, s nem csak egészségügyi problémához vezethet, de életveszélybe kerülhet az édesanya és a gyermek is, ha a szülész-nőgyógyás nem tud időben beavatkozni. Gyakorlatilag meg lehet szülni a gyermeket orvosi beavatkozás nélkül is nagyon szerencsés esetben, de abba is bele kell gondolnunk, hogy mielőtt a szülészet-nőgyógyászat elfogadott és elismert orvoslási ággá nőtte ki magát, azelőtt sokkal nagyobb arányban ért véget tragédiával egy szülés, könnyen került az édesanya életébe maga a folyamat vagy a be nem avatkozás miatti komplikációk miatt. A gyermekhalandóság aránya is sokkal magasabb volt azokban az időkben, amikor nem volt orvosi asszisztencia a szülés lezajlásánál.

„A várandós kismama és a születendő gyermek életét, egészségét tekintve nagyon nagy felelőtlenség lenne visszaterelődni hozzáállásban egy olyan világba, ahol az volt az elv, hogy mit keres egy szakember a világ legtermészetesebb folyamatának lezajlásakor. Vannak persze módszerek, lehetőségek ma is, és a jövőben talán még kidolgozottabbak lesznek, hogy az orvos csak akkor avatkozik be, amikor szükséges, de akkor viszont azonnal, éppen ezért ott a közelben, elérhető állapotban. Ha egy valamivel kevésbé veszélyes művelet során, mint a versenysport például, a szervezőknek kötelességük biztosítani a helyszínen rögtön elérhető egészségügyi mentőcsapatot és a mentőautó jelenlétét, egy gyermek világrahozatalakor ez pláne nem elhanyagolható. Nyilván a labdarúgó játékos sem úgy szalad be a pályára, hogy szívrohamot fog kapni a meccs közben, de mindenkinek, aki focival foglalkozik, tudnia kell, hogy a mérkőzés mellett egyértelműen ott a helye egy mentőcsapatnak is, mert mi van, ha éppen akkor történik valami váratlan, előre be nem kalkulált probléma” – részletezi a szakember.

A szülés utáni depresszió nem döntés kérdése

Legalább ennyire kérdéses téma az is, hogy ki legyen jelen a szülésnél. Napjainkban egyre gyakrabban szeretnék a szülni készülő nők, hogy a párjuk ott legyen mellettük a nagy eseménykor, de olyan is van, aki inkább édesanyját vagy a család valamelyik (a szülésben esetleg már tapasztalt) női tagját tudná szívesen maga mellett. A pszichológus hangsúlyozza: sok édesanya gondolja úgy a szülés előtt, hogy ha neki végig kell mennie a folyamaton annak minden örömével és szenvedésével együtt, akkor az úgy igazságos, hogy a párja is legyen ott, legalább látja, tudomásul veszi, hogy mivel jár egy élet világra hozatala, de legalábbis a szülő nő kezét szorongathatja, biztathatja őt, viszont érdemes ennél árnyaltabban átgondolni ezt a témát is. A legfontosabb feltenni magunknak a kérdést, hogy kire van valójában szükség a szülőszobában, és ki az, aki előre láthatóan inkább nehezíti, rontja a helyzetet a jelenlétével. A pszichológus minden egyes szülésre készülő anyának azt ajánlja, hogy gondolja át jó alaposan: ki az, aki számára, bármi módon is, de segítséget jelenthet azokban a percekben, de az is ugyanolyan fontos, hogy a szülés idejére „kiszemelt”, támogató társ is úgy látja-e, hogy neki lesz keresnivalója a baba születésénél.

A következő kritikus időszak a szülés utáni hetek, hónapok időszaka, amikor a szülők minden erejükkel arra figyelnek, hogy a gyermek hogyan érzi magát, hogyan viselkedik, hogyan fejlődik, megfelelőek-e az életfunkciói, hogyan táplálkozik. Egy édesanyát lelkileg komolyan le tud terhelni, ha nem sikerül úgy táplálnia kisbabáját, ahogyan az ideális és elvárt. Főként, hogy napjainkban újra rengetegszer hangsúlyozzák, hogy a szoptatás, az anyatej a lehető legjobb és legpraktikusabb opció a csecsemő egészséges táplálását tekintve. De ahogy a szülés sem egy stresszmentes folyamat, sokszor nem úgy zajlik le, nem abban a formában, ahogyan elképzelték, esetleg erőteljesen megterhelő egy-egy anyuka esetében, így megtörténhet, hogy nem indul be olyan könnyedén az anyatej termelődése, hiszen a szervezetek nem egyformán reagálnak az őket érő erős hatásokra. Semmiképpen sem vezet jóra, ha erős lelki nyomást gyakorolunk például egy fiatal, újdonsült anyukára, hogy nézzen mélyen magába, miért nem indult be a tejtermelődés. Ráadásul napjaink tápszerei is ugyanúgy sokat fejlődtek, mint a szülészet-nőgyógyászat orvoslása. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket kellene előnyben részesíteni az anyatejjel szemben, hanem arról, hogy ha valami nem úgy működik a kisbaba etetésénél, ahogyan szeretnénk, akkor további stresszelés és önvád helyett merjünk segítséghez nyúlni, kihasználni a lehetőségeket úgy, hogy a család a lehető legproblémamentesebben, legkönnyebben tudjon átbillenni az első nehezebb próbatételeken.

A pszichoterapeuta összegzésként felhívja a figyelmet arra, hogy mind lelkileg, mind testileg sokfajta támogatási lehetőség áll egy mai várandós nő vagy friss édesanya rendelkezésére, amiken érdemes elgondolkodni. Nyilván ezek mértéke anyagiaktól, társadalmi helyzettől, tágabb családi körülményektől, lehetőségektől is függ, de semmiképpen sem szabad legyinteni a friss szülőként megélt nehézségek felett, és számolni kell a szakember nyújtotta segítséggel is. Súlyos szülés utáni depresszió esetén például az édesanya könnyen teljesen kifordulhat önmagából vagy eltaszítja magától a gyermekét. Ez egy laikus számára őrült és embertelen cselekedetnek tűnik, éppen ezért van szükség megfelelő szakmai beavatkozásra akár megelőzésképpen, akár a már kialakult helyzet kezelésére. Meg kell értenünk, hogy egy ilyen nem várt anyai magatartás, cselekedet komoly lelki zavar miatt alakul ki, és nem egy édesanya szabad döntésén múlik. Ebben a helyzetben már nincs kontroll bizonyos érzelmek fölött, kétségbeesett helyzetbe kerül az érintett szülő. A gyermekágyi depressziót nem lehet lelkiismereti kérdéssé alakítani, nem lehet felrázni az anyukát a beesettségéből, hogy álljon már fel és foglalkozzon a gyermekével, hiszen komoly pszichológiai zavarról beszélünk, amelynek a kezeléséhez szakemberi segítségre van szükség.

„Mindenkit óvok attól, hogy bizonyos személyes elvi okaira hivatkozva félretegye a szakmai segítség lehetőségét ilyen szükséges esetekben. Ahogyan egy gyógyszert sem tolunk csak úgy félre bizonyos elképzelések miatt, hiszen lehet, hogy életet menthet. És itt nemcsak az édesanyáról, de az újonnan született életek egészségéről is szó van: a társadalomnak kötelessége a gyermekek megóvása, és ha már rendelkezünk az ehhez szükséges tudással, lehetőségekkel, nem érdemes kockáztatnunk” – teszi hozzá Plesek Zoltán. A szakemberi segítség tehát fontos lehet már a várandósság során, hogy ne tegyük ki fölösleges lelki és anyagi megterhelésnek a családot. Jó támpont lehet egy külső, szakértői szemmel látó szemlélő, aki a rengeteg könnyen elérhető, a kismama stressz-szintjét csak felerősítő szülésfelkészítő könyv helyett józan meglátással (és az egyedi helyzetet ismerve) a higgadtság és jó döntések felé tudja terelni az új kihívás előtt álló szülőpárt.