Bibliahét Szászrégenben

0
204

Június 20-24. között Szászrégenben sokadik alkalommal tartottak ökumenikus bibliahetet a szászrégeni református parókián. Az elmúlt évekhez képest idén több gyereket sikerült megérinteni, megszólítani, hiszen minden nap reggel kilenc órától délután egyig kb. 100 gyermek volt részese a programoknak, amiben volt játék, kézművesfoglalkozás, énektanulás.

A program időtartalma alatt a gyerekek közelebb kerülhettek Ézsau és Jákob történetéhez, mivel az idei biblihét gerincét a testvérpár története alkotta. Szórványvidéken szükség van az ökumenizmusra, együtt gondolkozásra, együttműködésre, hiszen mind a római katolikus, mind a református vallású emberek egyre csökkenő számban vannak jelen a városban.

Az alábbiakban néhány segítőkész fiatal élménybeszámolóját olvashatják.

„Az egyhetes programsorozaton, kicsi gyerekektől kezdve, akik már tudnak járni, egészen 6. osztályos gyerekekig jelen volt mindegyik korosztály. A nagyobbak már segítőként vettek részt, akárcsak én is. Több más velem egykorúval ha éppen nem a gyerekekre kellett figyelni, akkor volt kivel beszélgetni vagy kosarazni. Egy új tapasztalat volt számomra ennyi gyerekre vigyázni, figyelni, a különböző programokat lebonyolítani velük. Nekem összességében nagyon tetszett, jó volt együtt lenni ennyi gyerekkel, nem mondom, egy idő után fárasztó kicsikkel foglalkozni, de ez az egy hét, amennyit együtt töltöttünk, jó volt, és úgy érzem nemcsak ők, hanem általuk én is feltöltődtem.” (Szatmári Vazul)

„E hét alatt mindenki időben felkelt és a templom udvarára ment. Különleges hét volt, új kapcsolatok, barátságok szövődtek. Több mint 100 gyerek szórakozhatott és eközben tanulhatott is. Imádkoztak, énekeltek, kézimunkáztak és játszottak. Az arcukra volt írva az öröm. Én mint segítő kis tapasztalatot is szerezhettem a gyerekekkel kapcsolatban. Ezt a hetet még megismételhetnénk. Nagyon jó hangulata volt, mindenki jól szórakozott, ott segítettünk, ahol kellett. Egy bizonyos része a társaságnak szorosabb kapcsolatba került, ezt nagyon jó volt látni. Büszke vagyok azokra a tinédzserekre, akik önkéntesen segítettek a gyerekeknek, lett egy kis szabadidejük, ami alatt nem digitálisan szórakoztak. Csodálatos volt látni, ahogy mélyebb kapcsolatok alakultak ki a gyerekek között. Nagyon aktívan és kreatívan élték meg ezt a hetet. Mi, nagyobbak, a hétvégére kicsit elfáradtunk, de legszívesebben megismételnénk még jó párszor.” (Bíró Emma)

„Segítőként az első dolgunk az volt, hogy a gyerekeknek egy kitűzőt kellett adjunk, amelyre minden nap különböző pecsétet kaptak. A templomban dalokat tanultak, amiket vasárnap bemutattak a templomban. Ének után következett a történet, amelyet mi, fiatalok adtunk elő. Miután kifáradtak az énekléstől, mindenki ment tízóraizni, amit majd a játék és kézimunka követett. Mivel nagy számban voltak minden nap, a résztvevők fel voltak osztva két vagy akár négy csoportba. Minden nap a történethez tartozó témával kapcsolatosan készítették a kézimunkát, miközben a többiek ügyességi, csapat- vagy egyéni játékokban vettek részt. Segítőként teljesen más szempontból láttuk az egészet, mint a résztvevők. Hamarabb érkeztünk és később mentünk haza. Az ötödik nap végére mindenki kifáradt, mivel nehéz ennyi napon keresztül annyi gyerekre vigyázni, figyelni, hiszen egyes napokon több mint százan jöttek el. Habár fárasztó volt, megérte látni, hogy milyen sokan össze tudunk fogni és verődni egy közös célért, látni a gyerekek szívfeltöltő mosolyát és együtt dicsőíteni az Urat kicsit másképp.” (Sas Szidónia)

Albert István-Csaba szászrégeni segédlelkész

MEGOSZTÁS