Marton József: „A Püspök”. Tanulmányok Márton Áronról

0
292

Márton Áron hagyatékát Marton József gyulafehérvári nagyprépost, egyháztörténész dolgozza fel, ennek ékes bizonyítéka az a sorozat, amely tematikusan elrendezve adja közre a különböző műfajú, tartalmú írásokat. A sajtó alá rendezés nyomán, az életmű kontextusait vizsgálva tanulmányok, bemutató, korrajzok is születtek Marton József tollából, ezeket összegyűjtötte és megjelentette, e kötet bemutatója Marosvásárhelyen volt, most olvasóink is bővebb betekintést nyerhetnek e kötet tartalmába a bemutatón a könyvet ismertető Ferenczi Sándor ny. teológiai tanár jóvoltából.

A könyv 2022-ben jelent meg Csíkszeredában a Pro-Print Könyvkiadó gondozásában. A 307 oldalas kötetben Marton Józsefnek húsz Márton Áronról szóló tanulmányát olvashatjuk, amelyek különböző konferenciákon hangzottak el. Amint a szerző a kötet bevezetőjében megemlíti, a tanulmányok közlésével az a célja, hogy Erdély nagy püspökének jellem- és arcvonásait, sajátos tevékenységi körét összefoglalja.

A kötetben szereplő tanulmányok többé-kevésbé kronológiai sorrendben tárgyalják Márton Áron életeseményeit, beleágyazva abba a vallási, társadalmi, politikai miliőbe, amelyben főpásztori tevékenységét olyan egyháza és népe iránti elkötelezettséggel végezte, hogy hívei (és nem csak) számára ő volt A PÜSPÖK, amint a könyv címe is jelzi. A tanulmányok olvasása során tehát nemcsak Márton Áronhoz kerülünk közelebb, hanem az egyház szemüvegén keresztül jobban megismerjük azt a korszakot, illetve azokat a korszakokat, amelyekben közel 42 évi főpásztori működése alatt (1938 karácsonyától 1980. április 2-ig) népének jó pásztora volt.

Anélkül, hogy a kötetben megjelent tanulmányokat egyenként ismertetném, hadd említsek meg az ezekben szereplő néhány olyan, Márton Áron életével, működésével kapcsolatos eseményt, amelyek ízelítőül szolgálhatnak arra, hogy kedvet kapjunk az összes tanulmány elolvasására. A tanulmányokból nemcsak Márton Áront mint püspököt ismerhetjük meg, hanem a püspöki méltósághoz vezető utat is, amely Csíkszentdomokosról indult. Miskolczy Dezső neureológus professzor, aki egy ideig Marosvásárhelyen működött, ezzel kapcsolatban mondta: egy székely legényke elindul botjával. Ebből a székely legénykéből Erdély püspöke lett.

Alighogy megkezdte püspöki működését, szembe kellett néznie azzal az erősödő nacionalizmussal és sovinizmussal, amely a magyarságot célozta. A II. bécsi döntés (1940. augusztus 20) következtében a kettészakadt egyházmegyéjének a Romániához tartozó részében, azaz Dél- Erdélyben maradt. A hívek közül sokan otthagyván mindenüket Észak–Erdélybe vagy Magyarországra távoztak. A hívek választás előtt álltak: menni vagy maradni. Márton Áron maradt.

Akik maradtak, azoknak el kellett viselniük azokat az igazságtalanságokat, amelyek próbára tették az egyre fogyatkozó nyájat. Márton Áron bátran kiállt övéiért. A szerző a tanulmányokban ezeket konkrét példákkal is alátámasztja. Pl. 1942-ben az aranyosbányai híveket ortodox vallásra próbálják kényszeríteni. Borbándon erőszakos rítusváltoztatás történik. A II. világháborút követően az eszmék harcának kereszttüzébe került, ennek a következményeként 1949. június 21-én letartóztatták. A börtön nem törte meg lelki erejét. Petru Grozának azt mondta: nehéz a börtönélet, és ha kedves is számomra a szabadság, nem ragaszkodom hozzá bármi áron. 1955. január 6-án felfüggesztették börtönbüntetését. A kommunista hatóságok tőle a börtönbüntetés felfüggesztéséért nem kérte tőle cserébe mást, mint a törvények elismerését. A szabadsága nem tartott sokáig, mert 1957-től 1968-ig úgymond szobafogságban tartották. Nem hagyhatta el a püspökséget, csak a székesegyházba mehetett be.

A kötetben egy pár helyen találkozunk a görögkatolikusokkal való kapcsolatával. Sajnos a görögkatolikusok, ameddig az állam támogatását élvezték, addig a római katolikusokkal szemben nem viseltettek mindig testvériesen. Gondolok itt pl. a borbándi esetre. Márton Áron ezzel szemben az 1948-as felszámolásukat követően határozottan kiállt mellettük. Sőt, Iuliu Hosszú szamosújvári-kolozsvári görögkatolikus püspöknek in pectore bíborossá való kreálása tulajdonképpen Márton Áron érdeme is.

Márton Áron püspökségének idejére esett a II. vatikáni zsinat és határozatainak az egyházmegyében való életbeléptetése. Az ezzel kapcsolatos tanulmányból megtudjuk, hogy a zsinatra ő is kapott meghívást, de ez időben szobafogságban volt. Nem volt hajlandó kegyet kérni a kiutazáshoz. Annak ellenére, hogy nem vett részt a zsinati üléseken, figyelemmel kísérte a munkálatokat. A zsinati határozatok megvalósítása az 1970-es években kezdődött el az egyházmegyében (délutáni misézés, előesti misék, anyanyelvi misék, liturgikus tér kialakítása, két szín alatti áldozás stb.) Az anyanyelvi liturgia végzéséhez kapcsolódó magyar nyelvű szövegeket a magyarországi egyháztól vette át, a temetési szertartás kivételével. Ez utóbbit a helyi sajátosságok miatt nem igényelte.

Márton Áronnak gondja volt a teológiai képzésre. 1947-ben szorgalmazta a világi felnőttképzés megszervezését, aminek a kommunista rezsim vallásellenessége miatt elmaradt. Ugyanebben az évben a papságra készülők tanulmányi idejét öt évről hat évre emelte.

Márton Áron a kultúra szolgálatában című tanulmány ízelítőt ad számunkra az ez iránti elköteleződéséről. A György Lajos egyetemi tanárral elindított Erdélyi Iskola 1933-tól folyóirat felbecsülhetetlen szolgálatot tett az erdélyi nevelésügy terén. Márton Áron vallotta: az elnyomással szemben nem elég védekezni, hanem alkotni is kell… Kultúrértékeink elsajátítása és továbbadása igazi papi feladat klerikusoknak és laikusoknak egyaránt…

A szerző összeszedte azokat a jelzőket, amelyekkel Márton Áront illették. Több mint 38 ilyen jelzőt ismerhetünk meg. Pl. Ilyés Gyula emberkatedrálisnak nevezte, Léstyán Ferenc néhai marosvásárhelyi plébános pedig sugárzó csillagnak.

Egyházi előírás, hogy a katolikus papoknak legyen miseintenciós füzete, azaz egy füzet, amelyben feljegyzi a napi szentmiseszándékot. A püspök miseintenciós füzete vall a pontosságáról, lelkiismeretességéről, valamint imádságos lelkületéről. Ebből megtudjuk például, hogy kikért mutatott be szentmisét. Nemcsak katolikusokért, hanem más vallásúakért vagy éppen a kommunistákért is misézett halálukat követő napon: Kiss Elek unitárius püspökért, Emil Bodnăraş miniszterelnök-helyettesért, aki a püspök titkos támogatója volt. De misézett Tamási Áronért, Németh László íróért…

A tanulmányokból megtudjuk, hogy Márton Áron nem bővelkedett anyagiakban: már káplánként anyagi segítségre szorult, egyetemi szónokként egy szobában húzta meg magát, amikor átvette a kolozsvári plébániát, annak zárolva volt a vagyona, miután átvette a püspökséget, három hónapig Kolozsvárról kapta a fizetését – amit időközben anyagilag rendbe tett, mert a püspökség kasszája üres volt… nem beszélve arról, hogy miután elítélték mindenét elkobozták. De mindezek ellenére lehetőségeihez mérten igyekezett segíteni. A nagyszebeni Teréziánum árvaházban lévő csíkszentdomokosi árva gyereket anyagilag is segítette. 1947-ben, amikor lehetetlenné vált az ottlétük, a 17 árva gyereket saját költségén hazautaztatta.

A kötet mellékletében négy költőnek a verseit olvashatjuk: Bárd Oszkár két versét, Tóth István, Kiss Jenő és Dávid Erzsébet, azaz Ágnes nővér egy-egy versét. Befejezésül megjegyzem, hogy a tanulmányok többnyire a szerző levéltári kutatásai alapján íródtak. Elenyésző számban hivatkozik másodlagos forrásra. A felhasznált források lelőhelyeit minden egyes tanulmány végén jegyzet gyanánt számozással feltüntette. A jobb megértés kedvéért, ugyancsak a jegyzetben, egy-egy témával, névvel kapcsolatban magyarázatokkal is szolgál.

Annak ellenére, hogy a tanulmányok nem a népszerűsítő irodalom műfajában íródtak nagyon sok kortörténeti adattal, az olvasó számára mégsem fárasztóak, hanem érdekfeszítő soraikkal közelebb kerülünk Márton Áronhoz. A tanulmánykötetet nemcsak azoknak ajánlom, akik A PÜSPÖK tisztelői, hanem azoknak is, akik meg akarják ismerni azt a korszakot, amelyben Márton Áron az igazság őre, az üldözöttek védelmezője és népének jó pásztora volt.

Ferenczi Sándor