A freskósorozat 11. jelenete 1219-be, az V. keresztes hadjárat idejére röpít el minket. Az esemény Egyiptomban, Damieta városában zajlott, miután Ferenc az ellenfelek között sikertelenül próbálkozott a béke megteremtésével. Ekkor találkozik Ferenc a muszlim uralkodóval, Al-Kamil szultánnal. A találkozás célja a béke megteremtése, valamint a keresztény hit bemutatása erőszak nélkül.
A jelenet bal oldalán Ferenc és kísérői láthatóak, akik egyszerű, visszafogott szerzetesi ruházatot viselnek. Velük ellentétben a jobb oldalon a szultán udvara láható, amelyet a pompa és gazdagság jellemez. A két csoport egymással szemben helyezkedik el, vizuálisan is utalva a párbeszédre. A szultán ülő helyzete a hatalom, stabilitás szimbóluma, míg az, hogy Ferenc előtte áll, aktivitását, tanúságtételét fejezi ki, ennek ellenére mégis kiegyensúlyozottnak tekinthető a kettőjük között kirajzolódó viszony.
Ez a jelenet különösen fontos Giotto alkotómódjában, hiszen az ő olvasatában Ferenc határozott, de mégsem támadó a szultánnal szemben. Kihívja a szultán papjait tűzpróbára, de mivel azok elutasítják, eláll a kihívástól. Ennek ellenére Giotto mégis megfestette a tüzet és az elkullogó papokat. A szultán ábrázolása figyelmességet és nyitottságot sugall. A tűz a hit próbáját szimbolizálja és az igazság metaforájaként jelenik meg. A freskó jelentősége abban rejlik, hogy a harccal ellentétben a párbeszédet részesíti előnyben. Azt hangsúlyozza, hogy a hit ereje nemcsak csodákban, hanem bátor és tiszteletteljes megszólalásban is megnyilvánul.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
