A 90 éve alapított Famiglia Cristiana olasz hetilap olvasóinak ezer fős közösségével találkozott Ferenc pápa május 21-én, szombaton délben a VI. Pál aulában. Hozzájuk intézet beszédében arra buzdította őket, hogy mindig térjenek vissza az evangéliumhoz, a gyökerekhez, onnan merítsenek erőt a megújuláshoz, de egyúttal kerüljék a visszatérést, amely önmagát akarja megőrizni.
„A 90 éves katolikus Famiglia Cristiana folyóirat olyan, mint egy sokat látott jó és bölcs nagymama” – kezdte beszédét a pápa. Az újság „Boldog Don Alberione apostoli lelkületéből fakad”, akinek elképzelése szerint a lap „elviszi a családoknak a valóság keresztény szemléletét, továbbá a világ és az egyház aktuális nagy kérdéseit”. Ebbe a munkába kapcsolódott be az egész paulinus család, főként a nyomtatás és a terjesztés terén. Don Alberione már 1915-ben azt mondta a fiatal papoknak, hogy „vessenek el jó ötleteket, hogy azok szüljenek jó cselekedeteket a vallási, társadalmi, gazdasági, erkölcsi eszmék világában”. Ajánlotta, hogy „egy-egy jó ötlet és tények közlésével tegyék érdekessé az újságot”.
Ferenc pápa az újság olvasóközönségét nevezte a Famiglia Cristiana magazin igazi örökségének, ahogy a lap vezetői és szerkesztői mindig is ápolták a velük való kapcsolatot, amit a mostani digitális átalakulás világában is meg kell újítani, miként egykor Don Alberione ajánlotta: „Mozi a plébániákon és előfizetések katolikus folyóiratokra, mert a katolikus újság olyan, mint Isten látogatása az otthonokban”. A paulinusok kezdettől fogva odafigyeltek a kapcsolatokra, mint a kommunikációs gyakorlat kulcsára és a hálózatokra. Nem az eszközök a fontosak, hanem a kommunikáció kultúrája, mert ennek kell „Isten népe szolgálatában állnia az evangelizáció nagy irányzatainak mai két fő útján, mely a testvériség útja és az átfogó ökológia útja”. A módszer ugyanaz marad, vagyis a párbeszéd és a meghallgatás, amely lehetővé teszi a kapcsolatok ápolását.
A párbeszéd a szentatya értelmezésében nem szűkíthető le egyszerű adat- vagy információcserére, mint egy telefonkönyv. A valódi kommunikáció egy mélyebb gyakorlat, amely kiemeli az embert az önmagára hivatkozás csapdájából. Az önreferencia leküzdése egy tágabb horizont felé tekint, kifelé irányuló utakat kell megtennie, a II. vatikáni zsinat, Szent VI. Pál, Szent II. János Pál pápa nyomán, de még ezt megelőzően Pál apostol példájával, aki „az evangélium hirdetése révén kapcsolatokat és közösségeket hozott létre”.
Ferenc pápa utalt a paulinusok következő nagykáptalanjának alapgondolatára a páli tanítás jegyében: „Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át”! (Róm 12,2), mely legyen egyúttal a megújulás forrása is számukra. Szabadon hozzáfűzött szavaival arra buzdította őket, hogy mindig térjenek vissza az evangéliumhoz, a gyökerekhez, onnan merítsenek erőt a megújuláshoz, de egyúttal kerüljék a visszatérést, mely önmagát akarja megőrizni. Befejezésül a pápa Don Alberione tanítását idézte: „Jézus Krisztusnál nagyobb gazdagság nem adható ennek a szegény és büszke mai világnak. Mária kegyelmet adott a világnak Jézus Krisztusban és ezt továbbra is kínálja az idők során. A világnak szüksége van Jézus Krisztusra, aki az út, igazság és élet. Mária nyújtja nekünk őt az apostolok és apostolkodás által”.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
