Papnövendékek a jó pásztor nyomában

0
274

Jó pásztor vasárnapja a neve húsvét negyedik vasárnapjának, ekkor ünnepeljük imádsággal és hálaadással a hivatásokat is. Hagyomány, hogy e vasárnapra, valamint az előtte való hétvégére a gyulafehérvári papi szemináriumban a hivatásukra készülő papnövendékek plébániákra látogatnak, ahol bekapcsolódnak a pasztorációba, ismerkednek a plébániai élettel, ugyanakkor pedig hivatásuk történetét megosztják a hívekkel. Idén tíz, egyenként két-három fős csoport kapcsolódott be a plébániák életébe, ahogyan erről korábban már hírt adtunk, a nagyváradi, szatmári és temesvári egyházmegye egyes plébániáira: a Nagyváradi Egyházmegyében a székesegyházi plébánián, a nagyvárad-újvárosi Szent László-plébánián, a Nagyvárad-Szent Katalin telepi plébánián és Margittán; a Szatmári Egyházmegyében a szatmárnémeti Kis Szent Teréz-plébánián, valamint a nagybányai Szentháromság- és a nagykárolyi Kalazanci Szent József-plébánián, illetve Mezőfényen; a Temesvári Egyházmegyében pedig a temesvár-józsefvárosi és az arad-ségai plébánián jártak. A helyi lelkipásztorok bemutatták őket a híveknek, ők pedig bekapcsolódtak az egyházközségek programjába: a hatodéves diakónusok igét hirdettek a tanúságtétel mellett, és mindenki résztvett a számukra tervezett, illetve a plébániai rendes ritmusa szerint szerveződő programokba. Mindenütt kicsit másképp, de mindenütt igen gazdag és élménydús, egyben hivatáserősítő hétvége volt ez. Összeállításunkban képek segítségével mutatjuk meg a változatos programokat, és néhány kispap személyes élménybeszámolóit, impresszióit is olvashatják.

Azt hiszem, egy csöppet sem túlzok azzal, ha az elmúlt pár napra visszatekintve azt mondom: egy csodának voltunk a tanúi! Emberi arcok, megannyi találkozás, öröm valamint tanúság amellett, aki életre és szolgálatra hívott. Mindezek által pedig olyan maradandó értékekkel gazdagodtunk, amelyek erőt adnak, hogy van értelme a pappá válásnak, mert tárt karokkal, szeretettel várnak ránk! Istennek legyen hála a hétvége minden pillanatáért!

Tóth Gellért, II. évfolyam

Hivatások hétvégéjén a nagybányai Szentháromság-plébánia fogadott minket, hogy közösségükben tegyünk tanúságot hivatásunkról Jó pásztor vasárnapján. Bár az eddig ismeretlen környezet miatt kis félelemmel a szívemben vágtam neki a hétvégének, de ez egyből el is tűnt, ahogy megismerkedtünk a plébánossal és a káplán atyával.

Nagyszerű fogadtatásban és együttlétben lehetett részem mind a helyi lelkipásztorok, mind a kedves hívek részéről. A helyi közösség is örvendett nekünk, lelkesítettek bennünket, hogy elérhessük célunkat: jó pásztorként szolgálni Isten nyáját.

Lázár Hunor, III. évfolyam

A hivatások hétvégéjét Mezőfényen töltöttük, ahol Czier István plébános úr látott vendégül. A pénteki érkezés után másnap reggel szentmisén vettünk részt, majd kezdődött az ifjúsági métanap, amelyen mi is erősítettük a csapatokat. Délután hittanórákat tartottunk az iskolásoknak, valamint különféle játékokat tanítottunk nekik a foglalkozások során.

A vasárnapi szentmiséken társunk, Blaga Antoniu hirdetett igét, ugyanakkor mi is tanúságot tettünk hivatásunkról. A hétvégéről tapasztalatokkal, és maradandó élményekkel tértünk vissza a szemináriumba, hogy folytassuk a papságra való felkészülésünket a Jó pásztor példáját követve.

Kiss Szilárd, II. évfolyam

Szentlélekteljes hétvége volt. Pénteken, Temesvárra érkezésünk után rögtön román nyelvű ifivel kezdődött az ottlétünk, meglepetésünkre a vártnál jóval kevesebben jöttek el, mivel a többiek kirándulni voltak, így a közösség csak egy tagjával találkozhattunk. Örültem ennek a tapasztalatnak, mert reális képet alkotott arról, hogy ilyen is megtörténhet később a pasztorációban. Nagyon jól telt az az óra, függetlenül attól, hogy csak egyvalaki jött el. Jézus otthagyta a kilencvenkilencet, hogy az egy elveszettet megkeresse. Másnap a bérmálkozókkal töltöttünk egy órát, majd pedig a 7-12 éves gyerekek hittanóráján vettünk részt. Ezt követően ellátogattunk az egyik plébánia sportnapjára, majd az elsőszombati imacsoport előtt is tanúságot tettünk a hivatásunkról.

Rengeteg embert ismerhettem meg egy tüzes lelkületű, élő közösségben. Az emberek, akikkel beszéltem, megvallották, hogy azt érzik ezen a plébánián, hogy mindenkinek helye van, mindenkire szükség van, mert otthont teremt a közösségnek. Szeretetteljes légkör fogadott mindenhol, ahol megjelentünk. Hivatástörténetemről többször is beszámoltam, és mindig örvendtem, hogy megoszthattam a jelenlevőkkel azt, miként hívott és jelent meg Isten az életemben. A fogadó lelkipásztorok, Zsolt és Tibor atya nagyon kedvesek és közvetlenek voltak hozzánk, szüntelen figyeltek minden igényünkre. Jó élmény volt közösen végezni az imaórákat velük. Azt láttam, hogy legjobb tudásuk szerint törekednek építeni Isten országát abban a közösségben. Röviden összefoglalva: megismertem, kikért akarok pap lenni, és arra a következtetésre jutottam, hogy értük van értelme a hébert is megtanulni. Isten ezen a hétvégén is csodásan megmutatta magát számomra!

Boarna Miklós István, II. évfolyam

Élményekben gazdag hétvégét tölthettem a nagyváradi római katolikus püspökségen két társammal, ahol Böcskei László püspök úr munkatársainak vendégszeretetét élvezhettük.

Szombaton a Tasnádszántón tartott kerületi ifjúsági találkozón vettünk részt Vakon Zsolt püspöki titkár vezetésével, ahol megoszthattam a fiatalokkal hivatásom kialakulásának történetét. Érdekes egybeesés volt a találkozó és a hivatások hétvégéjének témája, hiszen a tábor mottója: „Keresd a helyes irányt!”. Visszatérve a püspökségre, részt vettünk Kádár Annamária pszichológus előadásán, amelynek témája különösképpen is aktualitás: hogyan beszéljünk gyermekeknek a körülöttünk zajló háborúról. Jó pásztor vasárnapján Kovács F. Zsolt irodaigazgató kíséretében a Szent Erzsébet idősek otthonának lakóit látogattuk meg, akik nagy érdeklődéssel kérdeztek hivatásunkról, meghallgathattuk tapasztalataikat, és imáikról biztosítottak minden kispapot. Élmény volt számomra látni és hallani, milyen bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeznek.

Mindez megerősített hivatásomban, hogy követve a Jó pásztor hangját én is válhatok hiteles és boldog emberré. Azt tapasztaltam, hogy szükség van ránk, és várnak minket a hívek. A látogatást követően a székesegyházban tartott szentmisén szolgáltunk, ahol társunk, Bőjte Csongor diakónus felhívta a figyelmet arra, hogy egy nyájat alkotunk mindannyian, hiszen ugyanaz a pásztor vezet minket életünk során, és nem szabad egymásról sem elfeledkeznünk, akikkel egy nyájba tartozunk. A hazaindulás előtt a házigazda, Böcskei László püspök úr bemutatta a felújított és élettel megtöltött püspöki palotát, amelyet a közösség szolgálatába állítottak. Jó élmény volt megtapasztalni azt, hogy a püspöki központ munkatársai hogyan kapcsolódnak be egy hétvége folyamán a pasztorációs munkába, amely, mint elmondták, felüdülést jelent nekik az egész héten végzett irodai munka után.

Mayer Nándor, V. évfolyam

Családegyházként mindenkire odafigyelő egyházközségben, a temesvári-józsefvárosi plébánián töltöttük két kispaptársammal együtt a hivatások hétvégéjét. Nagyon jó volt látni és tapasztalni a hittanórák, az imatalálkozók, a közösségi események és a gyönyörű szentmisék által, hogy jó pásztor módjára mennyire gondját viseli Szilvágyi Zsolt atya mind a gyermekeknek, mind a fiataloknak, a felnőtteknek és az időseknek. Maradandó élményt jelentett számomra, hogy szombat este találkozhattunk a plébánián működő, hivatásokért rendszeresen imádkozó idősekkel, akik megosztották velünk a jó Istennel való mély kapcsolatukat, személyesen megélt tapasztalataikat. Itt kifejezésre került, hogy a problémákban, a kilátástalan helyzetekben mindig a jó Isten kezébe kapaszkodtak és ő mindig segítségükre sietett. Jó tudni, hogy a háttérben mennyien imádkoznak kitartóan értünk, kispapokért, hogy meg tudjunk maradni és hűségesek legyünk a jó Isten meghívásához! Mindhárman megosztottuk a meghívástörténetünket, beszéltünk elindulásunkról, úton levésünkről. Gazdagítottunk és gazdagodtunk a kedves hívek által.

A vasárnapi szentmiséken szolgálva jó volt megtapasztalni, hogy bár különböző nyelveken (magyar, román és német nyelven) mutatják be a szentmisét, de mindenki a saját nyelvén ugyanazt a jó Isten dicsőíti.

Egy másik maradandó élmény számomra, hogy vasárnap délután ellátogattunk a szomszéd plébániára, találkoztunk a temesvári egyházmegyében működő, hivatásokért rendszeresen fohászkodó imaháló tagjaival, akik minden évben jó pásztor vasárnapján, az egyházmegye különböző településeiről összegyűlnek és közösen imádkoznak a hivatásokért, találkoznak egymással. Miután Szilvágyi Zsolt atya bemutatott bennünket a közösségnek, egyenként megosztottuk hivatástörténetünket. A hívek szeretettel és nagy érdeklődéssel vettek körül bennünket, és általuk megtapasztalhattuk a minket meghívó Isten végtelen szeretetét. Az imában valóban nagy erő rejlik, és ott, ahol egy közös célért fohászkodnak nap mint nap, azt a kérést előbb-utóbb megadja a jó Isten.

Jó volt hívekkel, közösségekkel találkozni és általuk megtapasztalni Isten végtelen jóságát és gondoskodó szeretetét.

Kerekes Péter, VI. évfolyam

A hivatások hétvégéjét az arad-ségai Lisieux-i Kis Szent Teréz plébánián töltöttük kispap társammal, Csibi Leventével, és Király Árpád főesperes vendégszeretetét élvezhettük. Szombaton lehetőségünk volt két plébániai hittanórán résztvenni, román és magyar nyelven. A gyerekekkel, fiatalokkal közösen készültünk az anyák napi ünnepségre, beszéltünk röviden a szemináriumról, hitről, majd társasjátékoztunk. Továbbá asszisztáltunk egy keresztelőn, amelynek keretén belül két fiút kereszteltek meg, akik ezzel felvételt nyertek az anyaszentegyházba. Miután a plébániai programok véget értek, elmentünk a plébánossal az Aradi Magyar Majálisra. Itt tapasztaltam meg az atyában a jó pásztort, aki nemcsak hogy nyája előtt, nyája után, de a nyáj között is halad, köztük van. Kint az ünnepségen Árpád atya találkozott a híveivel, azokkal, akik aktívan részt vesznek a plébánia életében, de azokkal is, akik eltávolodtak, elvesztek. Jó volt látni, hogy mindenkihez szeretettel közeledett, ez volt a valódi pasztoráció, amikor a templom falain kívül tettünk tanúságot jelenlétünkkel, szavainkkal az Úrról.

Vasárnap szentmiséken vettünk részt, ahol tanúságot téve beszéltünk a hívatásunkról, Istenről, a jó pásztorról. Az édesanyákat is köszöntöttük, a gyerekek versekkel, énekekkel készültek és így tették még szebbé az ünnepet. Délután találkoztunk a fiatalokkal, szerzetesekkel, családosokkal, papokkal, közösen beszéltünk a hivatásunkról. Jó volt, hogy nemcsak a papi, szerzetesi hivatásról tettek tanúságot a jelenlevők, hanem a szülői hivatásról is, amely, úgy vélem, az összes hivatás alapja. Szerintem hogyha a szülők komolyan veszik a hivatásukat és bevonják életükbe Istent, és bevonják a gyerekeik életébe is, akkor lesznek szép családok, és lesznek ezután is papi, szerzetesi hivatások, mert Istennek könnyebb lesz megszólítani azokat, akik készek meghallani az ő szavát és követni őt. Csodálatos hétvége volt, ahol megtapasztaltuk, hogy vannak élő közösségek, vannak emberek, akik keresik Istent és érdemes az emberek közé menni, hogy nemcsak a templomban, de a kinti világban is közösségben legyünk testvéreinkkel, ott legyünk egymásnak, Isten közvetítői legyünk egymás számára.

Virág István, V. évfolyam