A szinodalitásról Margittán

0
432

A margittai egyházközség március 25-27. között nagyböjti triduumot tartotta, meghívott Kocsik Zoltán, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója volt. Minthogy a lelkigyakorlat témája a szinodalitás volt, erről beszélt, a szinodalitást három szó határozza meg: a részvétel, a közösség, és a misszió — ezek köré épült a háromnapos lelkigyakorlat.

A nyitószentmisét megelőzően a margittai pedagógusok találkoztak, majd az egyháztanács vezette a keresztúti ájtatosságot.

Az első napi szentmise homíliájában a vendég sok hasznos gondolatot osztott meg a hallgatósággal. Arról beszélt, hogy ma nagyon sok ember nem érzi magáénak az egyházat, ezt tapasztalva Ferenc pápa azt a kérdést tette fel, hogy miért vannak egyesek közel az egyházhoz, míg mások távol? A válasz érdekében mindenkit meg kell hallgatni. Isten számára mindenki fontos.

A triduum második napján a családos közösség tagjai délután találkoztak a lelkigyakorlatot vezető Kocsik Zoltánnal az ifjúsági központban. A jelenlévők megosztották egymással az imával, a családon belüli imádsággal kapcsolatos szokásaikat, gyakorlataikat, valamint a böjtről és a jócselekedetekről és ezeknek a gyakorlásáról esett szó.

A második nap a szentmise homíliájában a közösségről esett szó. A tömegek korában éljük, a tömeget az jellemzi, hogy nincs közös célja. A tömegembereket könnyű befolyásolni, irányítani. Ezzel szemben a közösségnek közös céljai vannak, tagjai közös értékek szerint élnek, az összekötő pedig maga Jézus.

A nagyböjti lelkigyakorlat záró mozzanata a vasárnap delelőtti 10 szentmise volt. Ekkor az egyházközségbe látogatott Böcskei László megyés püspök is, aki a szentmise elején örömmel köszöntötte a margittai híveket.

A triduumot záró homíliájában Kocsik Zoltán a misszió fontosságáról beszélt. Arra emlékeztette a margittai közösséget, hogy Ferenc pápa azt mondja, a keresztényeknek ott van a helye a periférián, ahol az emberek reménytelenségben élnek, ahol szükség van a segítségre, sőt, oda is el kell menni, ahol szükség van, de nem kérik a segítséget.

Ma az egyháznak misszionáriusnak kell lennie, olyannak, amely irányt mutat és értéket ad. A mai világ társadalma úgy él, mint a folyópartra kivetett hal: nem találja a helyét, kapkod a levegő után. Érzi, hogy kiszárad, érzi, hogy elpusztul. A mai világban az emberből ki akarják ölni a lelket, degradálni az ösztönök szintjére, ki akarják ölni a transzcendens, az Isten utáni vágyat. A mai társadalom a vesztébe rohan, s ilyen korokban a keresztényeknek megnövekszik a felelőssége, hogy felkínálják mindazt, ami érték, ami lelki örömet hoz, hiszen a világnak szüksége van a reményre, az irgalomra és a szeretetre.

A szentatya azt a módot keresi, amely a 21. században kinyitja az elkeseredett, megfáradt, reményvesztett emberek lelkét. Ezért hirdette a szinódust, amelyre azért van szükség, mert együtt gondolkodásra hív, arra, hogy az evangélium örömét ki-ki a saját életében megélve azt elvigye másoknak is. Ez a szinodalitás, a szinodális egyház lényege.

Lázár Tamás

Forrás: Nagyváradi Egyházmegye