Csak pozitívan… tényleg?

0
1156
Illusztráció: Pexels

A pozitivitás korát éljük. Reggel pozitívan ébredünk, pozitívan nyújtózkodunk, fogmosás közben pozitívan készülünk a napra, pozitívan rágcsáljuk a pirítóst, mert csak így szabad. Ebben a stresszes világban másként nem lehet. Optimistának kell lenni. Kötelező. Az egyre sűrűsödő fejfájást, gyomorideget, dühkirohanásokat, karikás szemeket, krónikus fáradtságot is szigorúan pozitívan éljük meg. A súlyos betegséget is legyőzi a pozitív gondolkodás. Bizonyították. Legalábbis van, akinek sikerült. A legfontosabb, hogy ne lankadjunk, egy percre sem. Lehet, néha utat tör magának fejünkben a gondolat, hogy a stresszes világban a pozitív gondolkodás egyik percről a másikra hozott, hirtelen döntés, maszk, álarc, az a jó szűk-féle, ami alatt az ember csak tovább izzad és még idegesebbé válik, olyankor ezt gyorsan el kell hessegetni. Mert kiderülhet, hogy létezik ártó pozitív gondolkodás. Sőt, roncsoló.

Roncsol, ha fáradt vagyok, mert éjszaka nem aludt a gyermek, de munkára kész vigyorral végzem a dolgom. Roncsol, mert plusz terhet rak az emberre. Roncsol, ha folyton elhangzik az á, ne is beszéljünk róla, inkább hagyjuk, jegeljük. Csak pozitívan. Roncsol, ha szőnyeg alá söpörjük a fájdalmat. Mintha nyílt sebes lábra húznánk lakkcipőt: csak még jobban fáj, s horzsolódik alatta. A pozitív hozzáállás munka, folyamat, építés. Küzdelem, gyakorlat. Motivációs trénerek százai pszichológiai vagy pasztorális végzettség nélkül terelnek az egyik napról a másikra történő pozitív váltás felé, az előzmény azonban kimarad a kultúrházban, moziteremben előadott gyorstalpaló tréningből. Az optimizmus előtt a szembenézés, felismerés, vállalás, kimondás lépcsőfoka áll. A pozitivitás épít, ha ma merek fáradt lenni azért, hogy holnap könnyebb lehessen a nap. Épít, ha ma vállalom, hogy fáj, ha kimondom, hogy kétségbeestem, elvesztem. Ha jelzem, hogy nem vagyok jól: ma értsetek meg, ma segítsetek, hogy holnapra talpra álljak. Hogy ne legyek azok egyike, akiket meglepett arcok temetnek, mondva: ó, pedig mindig annyira mosolygós, pozitív ember volt, nem is értem… Épít, ha a trénerek néha azt is elmondanák, a rákos betegségnek a kemoterápia mellett nem a lankadatlan pozitivitás, hanem a gyermekkori traumákkal való szembenézés segített. Ha ma nem mondom ki, hogy félek, gyászolok, holnapután sem tudom elhinni, hogy megnyugodott a lélek. Ha mindig csupa örömben fürdöm: senki sem fogja tudni, hogy épp vigaszra van szükségem.

A pozitivitás épít, ha éppen van hely számára nálunk ma. Ha csinálunk helyet neki. Ha kiürítjük az elcipelhetetlent.