Egy nagy család tagjaként… A Hivatások nyomában verseny eredményei

1
642

A Hivatások nyomában projektnapról szóló beszámoló végén a szervezők azt ígérték, mára nyilvános lesz a verseny eredménye. A zsűri értékelésének és pontozásának megfelelően Böcskei László ismertette a verseny eredményét: az első három helyen a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum csapata (felkészítő tanár: Simó Gáspár), a székelyudvarhelyi Tamási Áron Elméleti Líceum teológia osztályának tanulói (felkészítő tanár: Török Edith – Tarzícia nővér) és a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum csapata (felkészítő tanár: Trepszker Erika) végzett. Dicséretet kaptak a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tanulói (felkészítő tanárok: Benedek Ramóna, Nemes István) és a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum növendékei (felkészítő tanárok: Tódor Attila, Farkas Ervin). A többi résztvevő különdíjban részesült, a felajánlásokat Benedek Ramóna főszervező külön megköszönte az adományozóknak. A versenyre kiadónk, a Verbum Egyesület, Vasárnap és Keresztény Szó is felajánlott egy különdíjat: ezt a harmadik helyezett szatmárnémeti csapat érdemelte ki a dramatizálás tömör sokatmondása, a filmetűdben is hallható szép beszéd, az e-bookban tetten érhető komoly kutatómunka értékeléseként. Most a nyertes csíkszeredai csapat három tagjának a verseny kapcsán írt személyes megéléseiről olvashatnak.

Minden kezdet nehéz, mondja a közmondás is, én is ezzel a gondolattal kezdtem neki ennek a versenynek. Nehéznek tűntek a feladatok, mivel nekem nem volt tapasztalatom sem az elektronikus könyv készítésében, sem a filmforgatásban, így leginkább a szövegek kidolgozásában tudtam helytállni.  Nem mondom magam gyakorlott írónak, de alkotás közben úgy éreztem, egyre jobban kialakult bennem az írásra való vágy.

A mentorközösséggel való munka meglepő volt számomra, ilyen programokban még nem volt részem, de Hugó és Leander atya minden alkalommal nagyon kedves volt velünk. Mindig, amikor ott jártunk, egy nagy család tagjaként éreztem ott magam. Lehetett mise, zsolozsma, ifjúsági program, szentségimádás, soha nem éreztük idegennek magunkat közöttük. Nagyon jó, hogy Csíksomlyón a ferenceseknek ilyen közösségük van.

A csapattal végzett későbbi munkáink, dramatizálás, szinkronizálás és még sorolhatnám, egy üde színfolt marad az életemben, boldognak érzem magam, rengeteget ötleteltünk, nevettünk és újra terveztünk.

Hálás vagyok a csapatnak, nem gondoltam, hogy ilyen jó eredményt fogunk elérni, rengeteg csodálatos munka készült, innen is gratulálok minden résztvevőnek.

Kolozsi Bence X. osztályos

Amikor legelőször szembesültünk a verseny követelményeivel, elfogott egy olyan érzés, hogy nem lesz időnk ennyi munkát elkészíteni az iskola mellett, de úgy döntöttünk, belevágunk, ahogy tudunk, haladunk, amit tudunk, megcsinálunk. A csapat összekovácsolódásával semmi probléma nem volt, nagyon hamar összeszoktunk és azt hiszem, kijelenthetem, életre szóló barátságot kötöttünk egymással. Támogattuk, igazgattuk, nevettettük egymást, sokat épít egy barátságon, ha közösen élnek meg kudarcokat és örömöket egyaránt. Velünk így történt, nagyon sokszor megesett, hogy újra át kellett gondoljuk az ötleteinket, mert gondok akadtak a kivitelezéssel, de ezek által csak fejlődtünk, mert mindig valami jobb, kreatívabb született belőle.

Az, hogy csapatunk első helyezést ért el, elképesztő, őszintén nem igazán számítottunk rá. A hét folyamán rengetegszer felidéztem magamban azt az estét, amikor egymás kezét szorítva ülünk a számítógép előtt és izgulva hallgatjuk az értékelést. Amikor kimondták a 2. helyezetteket, leírhatatlan örömmel ugrottunk egymás nyakába, abban a percben még hihetetlen volt számunkra. Az a sok boldog perc, kemény munka, meghatározó élmények ilyen gyümölcsöző eredményt hoztak.

Rengeteget tanultunk, tapasztalatokat szereztünk egymástól, mentorközösségünktől. A csíksomlyói ferencesekre gondolva mély hála van bennem, gyermekeikként terelgettek bennünket, figyeltek ránk, Hugó és Leánder atya sokat tett értünk és csodálatos volt érezni, hogy ezt mind tiszta szívből tették.  

Vargyas Sarolta XI. osztályos 

Úgy gondolom, a spiri atya nagyon jól válogatta össze a csapattagokat, ugyanis mi öten már a versenyre való készülődés előtt is meglehetősen jó viszonyt ápoltunk egymással. Ez előnynek számít, mivel így nem volt gondunk azzal, hogy esetleg félreértsük egymást, az összetartás teljességgel jellemezte a csapatunkat. Nemcsak felszínes volt a kapcsolatunk, hanem bensőséges és a munka folyamán méginkább erősödött a köztünk lévő barátság. Minden témát közösen beszéltünk át, nem szeparálódtunk el egymástól. Mindenkinek megvolt az ún. talentuma a csapatban: Szilárd színészi tehetsége, Bence pátoszos megfogalmazásai, Sarolta és Bogi megrendíthetetlen ambiciózus hozzáállása, és még sorolhatnám. Ezeket a tálentumokat lehetőségünk adatott kamatoztatni a feladatok kidolgozása közben. A közös munkát az együttműködés, baráti szeretet és megértés által igazi élményként tudtuk megélni. Ezt a légkört a poénkodások, a sok nevetés és a személyes, mélyebb beszélgetéseink teremtették meg. Véleményem szerint ezek mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy a csapatmunkát élményként éljük meg, jól érezzük magunkat egy ilyen kis közösségben, és Istennek hála, erre a vetélkedő feladatai teljes mértékben megadták a lehetőséget. Hálás vagyok az Istennek, hogy egy ilyen csapatban méginkább tanulhattam, hogy hogyan legyek mások segítségére. 

Kovács Szilveszter

1 HOZZÁSZÓLÁS