Adjuk meg mindenkinek a lehetőséget a becsületes munkára

Ferenc pápa katekézise

0
309
Fotók: Vatican News

Hetedik alkalommal tanított a pápa Szent Józsefről a szerdai általános audiencián. Ezúttal a nehéz, de szép és hasznos mesterséget űző názáreti ácsról, asztalosról fejtette ki gondolatait, majd a mai társadalmi problémákat tekintette át, ahol a munkanélküliség, a feketemunka és a gyermekek kizsákmányolása továbbra is megnehezíti sokak életét.

A Bibliában ácsként, asztalosként ábrázolják Jézus nevelőapját, ami abban a korban igen nehéz fizikai munkának számított, hiszen fával, fémmel, kővel dolgozott, az „építőiparhoz” kötődően. Nem is keresett sokat, hiszen amikor Mária és József bemutatják Jézust a templomban, csak egy pár gerlicét vagy két galambfiókát (vö. Lk 2,24) visznek áldozatul, ami a szegényeknek volt előírva. Amikor pedig a felnőtt Jézus elkezd prédikálni, környezete csodálkozva kérdi: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje?” (Mt 13,54)Megbotránkoznak, mert az ács fia úgy beszél, mint a törvénytudók.

A modern korban is sokan a munka áldozatai

Ferenc pápa József és Jézus életrajzából kiindulva azokra az emberekre gondolt, akik ma a munka világának áldozatai. A bányákban, gyárakban kimerítő munkát végzőkre, azokra, akiket kihasználnak a feketemunkával, vagy életüket veszítik a munkahelyi balesetekben. Olaszországban sok ilyen eset előfordult újabban – jegyezte meg a szentatya. Gondoljunk azokra a gyermekekre, akiket munkára kényszerítenek, akik a hulladéklerakóban turkálnak valamilyen hasznosítható dolog után! Azokra, akik nem kapnak rendes fizetést, nem jár nekik nyugdíj, ellátás, biztonság, szociális védőháló.

A feketemunkának ezek a következményeit, amit ma nagyon sok ember szenved el. Gondoljunk a gyerekekre, akik ahelyett, hogy játszanának, kénytelenek dolgozni, mint a felnőttek, vagy a szeméttelepen turkálnak… Ők mind a mi testvéreink, akik így élnek, méltóság nélkül. Ez ma történik. Hányan vannak azok is, akik munka után kilincselnek a gyárak kapuján: Van-e állás számukra? De nincs semmi, nincs munka. Hazaérve pedig hiába kérdezi tőlük a család, hogy találtak-e valamit? A válasz: semmit… Elmentem a Karitászba és hoztam kenyeret. Ez azonban nem ad méltóságot, a könyöradomány, a Karitásztól kapott kenyér nem egyenértékű azzal, hogy megkeresed a napi betevőt. Társadalmi igazságtalanság, ha nem adjuk meg az embereknek a lehetőséget a becsületes munkára. Minden országban, minden vezetőnek kötelessége biztosítani a tisztességes foglalkoztatást, mert ez adja meg a méltóságot. Ez nagyon fontos – ismételte el a pápa.

Sok fiatal, apa és anya küzd azzal, hogy a keze munkájából nem tud tisztességesen megélni. Napról napra élnek, és ez olykor annyira kétségbeesésbe taszíthat egyeseket, hogy véget vetnek az életüknek. A pandémia idején sokan elveszítették állásukat, és néhányan összeroppantak az elviselhetetlen súly alatt, eldobták maguktól az életet. Emlékezzünk ma csöndben azokra az elkeseredett férfiakra és nőkre, akik nem találnak munkát – kérte a szerdai audiencián a szentatya.

Az önkifejezés helye a munka

A munka nem csupán az emberi élet lényeges alkotóeleme, hanem az életszentséghez vezető út is. Nemcsak azért dolgozunk, hogy fenntartsuk magunkat. A munkahely arra is szolgál, hogy kiteljesedjünk, hasznosnak érezzük magunkat. Itt sajátítjuk el a konkrét világ nagy leckéjét, ami segít a lelki életben, hogy az ne váljon elvont spiritualizmussá. A munka azonban gyakran a társadalmi igazságtalanság áldozata, ami ahelyett, hogy az emberiességet segítené, a lét perifériájára csúszik. Vajon mi milyen lelkülettel végezzük a mindennapos munkánkat? Hogyan vesszük a fáradozás adta akadályokat? Csak saját sorsunkkal törődünk, vagy másoké is érdekel minket? A munkavégzés ugyanis személyiségünk kifejezésének egy módja is, ami természeténél fogva kapcsolati tényező. Mindenkinek megvan a maga stílusa, amivel megmutatja a munkában képzelőerejét, kreativitását.

Jó érzés arra gondolni, hogy Jézus is dolgozott, és hogy a mesterséget Szent Józseftől tanulta. Tegyük föl magunknak a kérdést: Mit tehetünk azért, hogy újra rátaláljunk a munka értékére? Az egyház mit tehet azért, hogy a munka ne csak a haszon logikáját tükrözze, hanem az emberi személy alapvető jogaként és kötelességeként éljük meg, ami kifejezi és növeli a méltóságot?

Szent VI. Pál imája Szent Józsefhez, amelyet 1969. május elsején Munkás Szent József ünnepén mondott:
Ó, Szent József, az egyház védőszentje, te, aki a megtestesült Ige mellett dolgoztál minden nap a betevő kenyérért, Belőle merítve erőt az élethez és a munkához! Te, aki megélted a jövő iránti aggódást, a szegénység keserűségét, a munka bizonytalanságát! Te, aki ma személyes példádat sugárzod magad körül, az emberek előtt alázatos, de Isten előtt nagy ember alakját, védd meg a dolgozókat a kemény mindennapi létükben! Óvd meg őket a csüggedéstől, a tagadó lázadástól, a hedonizmus kísértéseitől! Őrizd meg a békét a világban, azt a békét, amit csak a népek fejlődése biztosíthat! Ámen.

Gedő Ágnes, Vatican News