Falak között

0
336
Sok tényező állhat a betegség hátterében és idézheti elő a kialakulását és megjelenését, de soha nem emberi gyengeségről vagy a selejtről szól. Fotók: Pixabay

Ferenc pápa novemberben azért kért imát, hogy a depressziótól vagy a kiégéstől szenvedő emberek másoktól segítséget kapjanak, és találjanak rá a Fényre, amely megnyitja őket az életre. Ennek kapcsán kértük fel Kasza Izabella pszichológust, hogy írjon a depresszió tüneteiről, arcairól, s arról, miről lehet felismerni, illetve hogyan lehet segíteni, ha másokat érint, s hogyan lehet kilábalni belőle, ha mi magunk vagyunk az érintettek.

Mindannyiunk életében vannak nehezebb napok, amikor szomorúbbak, levertebbek, érzékenyebbek, sértődösebbek vagyunk. Azonban ha ezek a napok hetekbe, hónapokba mennek át, amikor a szomorúság állandó vendéggé vált és olyan időszakot élünk meg, amikor semmi sem érdekel, semmi nem tud örömet szerezni, akkor lehet, hogy szakember segítségére lenne szükségünk.  Lehet, hogy nemcsak szomorúak kedvtelenek vagy levertek, hanem depressziósak vagyunk.

A depresszió az egyik leggyakoribb pszichés betegség. Ennek dacára, nagyon sok ember hosszú időn keresztül, sokszor egy életen át sem tudja meg magáról, hogy ebben szenved, ezért nem jut megfelelő gyógyszeres kezeléshez és pszichoterápiára sem. A depresszió egy olyan betegség, ami bár nem ragályos, de nemcsak azt az embert érinti, aki ebben szenved, hanem a családját, barátait, munkatársait/munkahelyét és a társadalmat is.

A szomorú hangulat önmagában véve nem jelent depressziót, de abban az esetben, ha huzamosabb ideig (minimum 2 hétig, gyász hiányában) jelen van, és más tünetek is kapcsolódnak hozzá, aggodalomra adhat okot. A depresszió legfőbb tünete a szomorú hangulaton kívül az érdeklődés és örömre való képesség csökkenése hosszabb időn keresztül. Ez az állapot, amikor bármi történik velünk és körülöttünk (személyes és társasági események), nem tudják felkelteni a kíváncsiságunkat, a figyelmünket, mintha nem is látnánk, érzékelnénk a külső történéseket és egyáltalán nem hatnának ránk. Amikor mindegy, hogy ünnep vagy hétköznap van. Amikor szinte lefagyunk belülről, amikor csak az ürességet érezzük és látjuk magunkban, életünkben. A depresszió egy olyan állapotba sodor bennünket, amikor nincs erőnk és energiánk sem tervezni sem kivitelezni, amikor folyton bűntudatunk van, és mindenben azt látjuk, ami rossz, hibás, ami eleve kudarcra ítélt. Gyakran vannak olyan éjszakáink, amikor egyáltalán nem vagy nagyon keveset alszunk. Az is lehet, hogy rengeteget alszunk, mintegy álomba ringatjuk magunkat, ennek ellenére nagyon fáradtak vagyunk. Lehet, hogy egyáltalán nincs étvágyunk, de az is előfordulhat, hogy a súlyunk hirtelen és sokat gyarapodott. Bár fizikailag jelen vagyunk, de nehezen tudunk odafigyelni, nem értjük meg az összefüggéseket, nehezen tudunk dönteni

Bár a depresszió gyakori és sokat tanulmányozott betegség világszerte, sokszor nem könnyen felismerhető. Sokszor elbújuk a szorongás, a pánik, az alkohol, a különböző fájdalmak és testi betegség tünetei mögé.

A depresszió mint betegség terhel és kiéget. Terheli az egyént és állandósítja az üresség érzését, rombolja az énképét és drasztikusan csökkenti az önbizalmát. Terheli és kiégeti a kapcsolatait, hiszen a megélt tünetek és lelkiállapotok révén felborul a családi működése, egyensúlya, az aggodalom, bizonytalanság, féltés és bizalom hiánya nyomja rá a bélyegét a kapcsolatokra. Megszűnhet a munkaviszony, hiszen sok depressziós ember nem tudja ellátni a munkahelyi feladatát és nem tud megfelelni a követelményeknek. Elmaradhatnak a baráti találkozók, mert nem érez magában erőt ezekhez az eseményekhez, ezáltal pedig eltávolodik, elzárkózik a külvilágtól. Falakat emel és falak emelődnek köré.

Fontos, hogy felismerjük, ha mi magunk, szerettünk, barátunk, kollegánk depresszióban szenved. Hiszen van kiút és van lehetőségünk arra, hogy jól legyünk. A depresszió gyógyítható és kezelhető, legyen szó gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelésről. Fontos, hogy szakemberhez jussunk el, ha rólunk van szó, és segítsünk eljutni a számunkra fontos személyeknek is. A megfelelő szakmai segítség (megfelelő gyógyszeres kezelés, egyéni és/vagy csoportos terápia) nemcsak a beteget gyógyítja meg és kezeli, hanem a családja, barátai és munkakörnyezete élet- és kapcsolati minőségét is kedvezően befolyásolja, színesebbé, élettelibbé, gazdagabbá és élhetőbbé teszi mindannyiunk életét és segít megelőzni emberi életek idő előtti elvesztését.

Sok tényező állhat a betegség hátterében és idézheti elő a kialakulását (genetikai, biológia, környezeti okok, különböző életesemények, veszteségek) és megjelenését, de soha nem az emberi gyengeségről vagy a selejtről szól. Aki depressziós, nem válik kevésbé értékessé. A depresszió nem döntés kérdése. Bárkivel előfordulhat. Bármikor. A depresszióból való kiút kérdése viszont döntés. Nehéz döntés és sok belső munka. A sebezhetőségünk felvállalása egy olyan világban, ami bár a tökéletességet hirdeti, de korántsem az, talán ez a legnagyobb szépsége és ajándéka. Fontos a támogatás, amit csak azok adhatnak meg, akik ők maguk rendelkeznek külső és belső erőforrásokkal. Mert aki depressziós falak között van, bezárva és egyedül.

Kasza Izabella pszichológus

Az írás rövidített változata megjelent a Vasárnap november 14-ei számának életmód rovatában.