Idegen voltam, és befogadtatok – 25 éves jubileum a Szent Erzsébet-otthonban

0
377
A gondolat tettekké vált, az idősek otthona befogadja az idegeneket abba a közösségbe, ahol Szent Erzsébet példája bizonyítja: el lehet indulni a krisztuskövetés útján

Ünnep és imádság helyszíne volt a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthona, az alapkő letételének 30., a megnyitásának 25. évfordulóját ülték meg a meghívottak. Szűk körben, ahogyan azt a világjárvány hozta intézkedések megengedték, a Caritas volt és jelenlegi vezetőinek, az otthon munkaközösségének és lakóinak jelenlétében ünnepeltek.

A gondolat tettekké vált, az idősek otthona befogadja az idegeneket abba a közösségbe, ahol Szent Erzsébet példája bizonyítja: el lehet indulni a krisztuskövetés útján – hangsúlyozta a búcsús szentmise főcelebránsa, Kerekes László segédpüspök. A papság soraiban foglalt helyet Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója, dr. Vencser László, a Caritas első, Szász János, a Caritas második igazgatója, Kovács Szabolcs érseki titkár, Portik-Hegyi Kelemen volt, valamint Dávid György jelenlegi főesperes és Gál Hunor plébános.

„Az istenfélő asszony dicséretet érdemel! Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!” – hallhattuk az örömhírt az egyik otthonlakó tolmácsolásában.

„Szeretteim, ne csak szóval és beszéddel szeressünk, hanem tettel és igazsággal!” – olvasta fel a Biblia tanítását az idősek otthonának munkatársa.

„Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak! (…) Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” – továbbította a krisztusi üzenetet Vencser László, a Caritas első igazgatója az ünnepi szentmisén.

„Szívünk tele van hálával, hogy Isten a szenteken keresztül megmutatta, milyen az önfeláldozó szeretet. Bemutatta, az emberi élet értéke nem az évektől függ, hanem az értékesen eltöltött időtől” – fogalmazott Kerekes László segédpüspök, felhíva a figyelmet: az idősek otthonában nem az öregeknek van szükségük a munkatársakra, hanem nekünk rájuk, hogy általuk merítsünk erőt, és megőrizhessük lelki egyensúlyunkat. Mert „aki önfeláldozóan segít másokat, annak könnyebbé válnak a saját terhei.”

A szentmise végén a Gyulafehérvári Caritas jelenlegi igazgatója, dr. Márton András a jezsuitáktól hallottakat osztotta meg. Eszerint ünnep az, ha ránézünk valakire vagy valamire, és azt mondjuk: jó. Imádság pedig az, amikor annak tudatában nézünk rá valakire vagy valamire, hogy azt a jó Isten is nézi, és azt mondja: jó. „Ez nekünk ünnep és imádság egyszerre” – mondta az elöljáró, hozzátéve, a Szent Erzsébet idősek otthona, mely egyidős az ő igazgatói pályájával, az otthont jelenti, a biztonságot, ahová „hazajár”, így hálás a fészekrakóknak, a munkatársaknak és lakóknak, Isten áldását kéri a jövőre.

A családias ünnepre háromnyelvű kiadvány látott napvilágot Hála a huszonöt esztendőért! címmel. Ezt ismertette Magyari Vencel, az idősek otthonának igazgatója, jelezve: a képes album tartalmát az érseki előszó címe jellemzi: „Idegen voltam, és befogadtatok…” A befogadás 25 évéről szólt, arról, hogy a kiadványt eljuttatja mindazon pártolóknak, akik nem lehetnek jelen, de támogatták és ma is segítik az intézményt. Ő az egyike annak a tizenkét személynek, aki a kezdetek óta az idősotthon munkatársa, és azt tapasztalta az évek során, hogy ahányszor nehézség volt, annyiszor érkezett a segítség is. Ennek reményében veszi kezdetét az otthon újabb huszonöt éve.

Az együttlét második felében a résztvevők a 25 évet bemutató fotótárlatot és a több száz darabból összeállított kézimunkakiállítást nézték meg, meggyőződve: az otthonból nem hiányzik Szent Erzsébet szellemisége, ide befogadják az idegent.

Balázs Katalin, Molnár József