A név kötelez: Szent Mária Magdolna

0
1381

Legyek az öröm hírnöke. Ezen a címen írt nevéről, védőszentjéről, védőszentjeiről, kedves szentjeiről való viszonyáról Bálint Magdolna hitoktató a Keresztény Szó katolikus kulturális havilap hasábjain. Alább írásának szerkesztett változatát olvashatják Mária Magdolna liturgikus ünnepén.

A névválasztás a mi kultúránkban a keresztséghez kapcsolódik, szüleink feladata. A szülőszobában mondják ki végérvényesen, amikor felteszik a karszalagot a gyerek csuklójára. Anyaként is megtapasztaltam, tudom, hogy hónapok telnek el a  név kiválasztásával, egyeztetve az apával, egyes helyeken a szülőkkel is, amíg a végleges nevet eldöntik. Az én névválasztásom nem volt egyértelmű, sok név szóba jött a Magdolnán kívül. Tulajdonképpen édesanyám határozottságának köszönhetem, mivel besokallt a döntésképtelenségtől, és utolsó pillanatban a kórházban döntötte el, hogy Magdolna lesz a nevem (egy nagyon szimpatikus ápolónővér neve hallatán). Gyerekként sokszor kérdeztem, elmeséltettem a történetet, kinevetve a neveket, amik szóba jöttek . Ha fiú lesz, József lesz! – ez  egyértelmű volt, nagyapám nevét vittem volna tovább, és ami a legfontosabb szempont, hogy Szent József ünnepén születtem. Most, hogy ezt írom, jut eszembe, hogy Szent József-évbe léptünk! Ez az én évem!

Ahogy tudatosabbá váltam, és ez a nagy átlag nem tetszett, nem is tudom megfogalmazni, hogy miért vagy mi nem tetszett a nevem kapcsán. De arra a kérdésre, hogy mennyire vezet életutamon a nevem, így visszanézve van összefüggés. Mert minden húsvétkor elhangzik Mária Magdolna története, és mindig úgy éreztem, ott a templomban, hogy ez a Mária Magdolna egy kicsit az én életem része is. Nem foglalkoztam különösebben vele. Az életem fordulópontján és az azt követő években aztán nagyon sokat foglalkoztam Mária Magdolnával, minden róla megjelent filmet, illetve közülük sokat megnéztem. És mindenik  filmben más és más oldalról láttam, vettem észre részleteket, lefordítottam az életemre. Sokszor azt éreztem, én is megbánom a bűneimet és Jézust választom, ahogy ő tette. Voltak nagy csalódások az életemben, akkor még jobban tudtam azonosulni vele. Megadatott, Istennek hála, hogy eljuttam egyik évben Párizsba, sok templomban voltunk a barátnőmmel, de a Madeleine előtt le voltam nyűgözve, bent nagyon mély lelki élményben volt részem, mindig jó visszagondolni arra a helyre.…Ez is az életutam része, úgy érzem, kegyelem, hogy megtapasztalhattam.

A keresztény szálon végighaladva a bérmálkozás szentsége egyházunkban a nagykorúságé, a tudatos névválasztás ennek része. Máriát választottam, egyértelműen, mivel az talál a nevemhez, és mivel csak simán Magdolnának voltam keresztelve, ez jött egyből. Bele sem gondoltam mélyebben, csak úgy „zsigerből”  választottam. Abban az életszakaszban, tinédzserkorban, eszembe sem jutott ezen elmélkedni. Aztán rájöttem, összeállt a kép…

Mi a szerepe az életutamon a Szűzanyának? Nagyon sok!!! Őt illeti az elsőbbség, a Szűzanya nagyon munkálkodott az életemben, évtizedekig csak ritkán vettem észre. Mindenek mögött a gondviselő Isten munkálkodott! Pár éve sírva tudtam volna leírni ezeket a sorokat, annyira hálás voltam azért a sok kegyelemért, ami által kiemelt a sötétségből a jó Isten, hogy elsírtam magam az örömtől. Volt fájdalom is az öröm mellett, de most már nagyon boldog vagyok, hogy továbbíthatom, hogy Mária azon munkálkodik mindannyiunk életében, hogy megismertesse velünk Jézust, hogy közelebb vezessen az életutunkon Jézushoz. Egy időben különösen sokat imádkoztam a rózsafüzért, napi szinten, és nagyon sokat segített azokban a napokban, azt éreztem, ha az én életemben így segít a Szűzanya, másnak is fog, mert én nem vagyok különb senkitől. Több száz rózsafüzért szétosztottam, ismeretleneknek is, akiről éreztem, hogy jó, szükséges az életében. Medzsugorjéba is eljutottam hat alkalommal és nagyon sokat mélyített a hitemen, Máriával mint védőszentemmel a kapcsolatomon. Addig vezetett közelebb és közelebb, míg megtapasztaltam Jézus segítségét is az életemben, akkor teljesen megfordult az életem, még a munkahelyem is megváltozott, hittantanár lettem, hiszen korábban ezt tanultam, erre készültem!

Öt éve kaptam névnapomra a lázárfalvi Tamás József pap bácsitól egy képet: Mária Magdolna az üres sírnál a feltámadt Jézus előtt. Nagy hatással volt rám a kép, berámáztam és mint védőszentemet követem. Amikor ránézek a feltámadt Jézusra, Mária Magdolna szemével, azt kívánom, hogy minél több ember tapasztalja meg a feltámadt Jézus jelenlétét a hétköznapi életében, vegye észre a jeleket az életében, és a gondviselő Isten szeretetét. Mária Magdolnát az öröm hírnökeként is említik: magamnak ezt kívánom, hogy az öröm hírnöke legyek, ahol csak járok.

Bálint Magdolna

A szerző 2006 ban fejezte be tanulmányait a kolozsvári BBTE RK teológia és történelem szakán, majd kozmetikát tanult Kolozsváron, 2007 től  2018-ig kozmetikusként, sminkesként és masszőrként dolgozott Csíkszeredában. Hat éve a kozmetikát mint szakmát tanítja Csíkszeredában, három éve pedig iskolában hittant és történelmet tanít Csík környéki falvakban helyettesítő tanárként, jelenleg Nagytusnádon és Újtusnádon. Két terápiás jellegű könyve jelent meg (Hit, remény, szeretet, Nóda Mózes ajánlásával; Férfi a nőben, Bedő Imrének, a férfiak klubja alapítójának ajánlásával). Magát így írja le: nő, anya, tanár.  

MEGOSZTÁS