A fenntartható fejlődésről katolikus szemmel

2
1093
Benedek József volt az újrainduló Katolikus Akadémia első előadója. Fotó: Vik János

Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad (Préd 1,4) – mottóként idézte a Prédikátor könyvét Benedek József, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Földrajz Karának professzora az újrainduló Katolikus Akadémia első előadásában, amelyet május 20-án tartott a virtuális térben. Az előadó bemutatta a fenntartható fejlődés kortárs megközelítéseit, majd Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáján keresztül a katolikus tanítással való párhuzamokat vizsgálta, zárásként pedig röviden kitért a mindennapi gyakorlatra.

Az előadást megelőzően Vik János, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának dékánja kiemelte, hogy a teológia kar kettős jubileumot ünnepel idén, egyrészt az egyetem 440 éves jezsuita előzményeire emlékeznek, másrészt 25 éve, 1996-ban indult a Római Katolikus Teológia Kar a BBTE keretei között. Novemberben egy nemzetközi szimpózium keretében szeretnék méltó módon megünnepelni az évfordulókat, a Katolikus Akadémia előadás-sorozatának újraindításával pedig szeretnék méltóképpen előkészíteni ezt az ünnepet. A 2010-ben indított, majd a 2016 óta szünetelő Katolikus Akadémia most is, ahogyan korábban, a ma emberének az életét érintő kérdések megvitatását tűzte ki céljául.

Fenntartható fejlődés

A társadalom fontos kortárs kihívását, a fenntartható fejlődést és annak egy lehetséges katolikus megközelítését mutatta be az akadémia első előadásában Benedek József oktató. Indításként az 1987-es Brundtland-jelentés alapján így definiálta a fenntartható fejlődést: „a fejlődés olyan formája, amely úgy elégíti ki a jelen igényeit, hogy nem veszélyezteti a jövő generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére”. Benedek többször is hangsúlyozta, hogy a szükségletek itt kimondottan anyagi szükségleteket jelentenek. Bár az idézett meghatározás alapvetően megszabta, hogy miként gondolkozzunk a fenntartható fejlődésről, az elmúlt időben új elemekkel és megközelítésekkel bővült a kifejezés értelmezése.

A professzor kitért az egyetem díszdoktora, Jeffrey Sachs kiegészítésére, aki szerint a fenntartható fejlődés egy út, egy módozat a világ működésének a megértésére, ugyanakkor a globális problémák megoldásának eszközévé vált, így kiegészült egy normatív dimenzióval. Továbbá felidézte John Blewitt megközelítését, aki holisztikusan tekint a világra és hangsúlyozza, hogy a természet és a társadalom nem két különálló, összekapcsolt entitás, hanem ugyanazon entitás részei, így egy planetáris dimenzióról beszélhetünk.  

A központi kérdés a fenntartható fejlődésnél, hogy hogyan értelmezzük a haladást, a fejlődést. A gazdasági paradigma egy folyamatos fejlődésről, gazdasági növekedésről, korlátlan anyagi fejlődésről beszél, de már 1972-ben a növekedés korlátjaira irányították a figyelmet a Római Klub tagjai. Kvantitatív modellekkel és számításokkal igazolták, hogy ki fogjuk meríteni a nem megújuló energiaforrásainkat, és bár erre van még száz-kétszáz évünk, nem dőlhetünk hátra. Utak kellenek a fenntartható fejlődéshez, így megjelentek alternatív megközelítések, mint a fenntartható növekedés, zöld növekedés, zöld beruházások, zöld hitel, zöld gazdaság, kék növekedés, kék gazdaság, körkörös gazdaság, de ezek egyelőre nem tudtak reális alternatívát nyújtani a folyamatos fejlődés paradigmájára. Mindehhez további kihívások adódnak hozzá, mint például a biodiverzitás elveszítése, az állat- és növényfajok kihalása, a klímaváltozás összetett problémája, az óceánok elsavasodása, az ózonréteg elvékonyodása, a nitrogénszennyezés stb.

A probléma súlyosságának felismerését követően a világ vezetői 2015 szeptemberében New York-ban egy történelmi ENSZ-csúcstalálkozón elkötelezték magukat amellett, hogy véget vetnek a szegénységnek, megküzdenek a klímaváltozással és harcolnak az igazságtalanság ellen. Elfogadták a fenntartható fejlődési célokat (sustainable development goals: SDG), így a 17 cél kijelölésével és a nemzetközi összefogással a fenntartható fejlődés meghatározó fejlesztési paradigmává vált.

Katolikus perspektíva

Az előadás második részében, a katolikus perspektíva bemutatásánál Benedek József professzor kiemelte az egyház társadalmi tanítását, ami fontos adalékkal szolgálhat a fenntartható fejlődés problémaköréhez. A pápák szociális enciklikái egyfajta irányt mutatnak ebben. A teológia főként indirekt módon, de szintén hozzájárul a fenntartható fejlődés kifejtéséhez, itt elsősorban az erkölcsteológia és a pasztorálteológia hozzájárulását emelte ki az előadó. A katolikus hívek és közösségek elköteleződése is segítheti a fenntartható fejlődés megvalósítását. A katolikus megközelítésben továbbá kiemelte a tudomány és a vallás közötti párbeszéd fontosságát, ami dialógus és cselekvés formájában előre viheti az ügyet.

A fenntartható fejlődés konkrét alkalmazásaiban a bölcsesség minden formáját fel kell használni, mondta az előadó, így a vallási bölcsességet is. Benedek József főként Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáján keresztül próbálta felkutatni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek révén a keresztény tanítás a fenntartható fejlődés számára új perspektívákat nyithat meg. Az egyetemi oktató elmondta, hogy bár egyesek szerint a pápa enciklikája egy vörös szívvel írt zöld enciklika – ezzel mintegy baloldali ideológiai keretbe elhelyezve azt –, de Benedek József inkább úgy látja, ahogyan Stephen Krason fogalmazott, hogy az egyház tanítása nem jobb- vagy baloldali, hanem katolikus tanítás, és az említett enciklika is egy katolikus utat vázol fel.

Ahogyan már korábban szóba került, a fenntartható fejlődés főként az anyagi, technikai dimenzióval foglalkozik, mellőzve a lelki, spirituális dimenziót, így ebben sokat segíthet Ferenc pápa enciklikája. A fenntartható fejlődés mindennapi alkalmazásában nyújthat segítséget a spirituális dimenzióval való kiegészítése. Ferenc pápa enciklikájában egy átfogó ökológiára tesz javaslatot, ami átfogó megoldás lehet korunk összetett válságára. Hogy mennyire komolyan veszi ezt a pápa, Benedek szerint jól szemlélteti a tény, hogy az enciklika megjelenését követő évben a pápa létrehozott egy dikasztériumot az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában névvel. Az enciklika ugyan szóhasználatát tekintve nem beszél a fenntartható fejlődésről, hanem átfogó ökológiáról, de ez átírható, lefordítható egy olyan fenntartható fejlődési felfogásra, ahol a spirituális dimenzió megelőzi az anyagi dimenziót.

Az előadó fontos fejleménynek tartja, hogy rendhagyó módon a pápai enciklikában jelentős szerepet kap a tudomány, magáévá teszi a tudományos kutatás legjobb eredményeit és így maga az enciklika a tudományos eredmények összefoglalásával, ismertetésével kezdődik.

Az enciklika egyik legismertebb kommentelője az előbb említett dikasztérium ökológiai bizottságának a vezetője, Joshtrom Isaac Kureethadam SDB, aki felvázolja a Laudato si’ tíz zöld parancsolatát, amelyeket az előadó lefordított és az előadás végén bemutatott a hallgatóság számára. Kureethadam szerint az enciklika egy pasztorálteológiai módszert követ, ami szerint érzékeljük, látjuk a problémákat, elgondolkodunk ezeken, reflektálunk rájuk, illetve megoldást keresünk ezekre cselekvés formájában. Meglátása szerint az enciklika két új paradigmaváltást is tartalmaz, az egyik az a felismerés, hogy a Föld a saját otthonunk, ami több mint a környezet, a másik pedig az a felismerés, hogy a válságok kapcsolódnak egymáshoz, így a gazdasági, környezeti és erkölcsi válság gyökerei azonosak, és ezek az ember belső válságához kapcsolhatók. Ennek kezelésére a legjobb megoldás az átfogó ökológia.

Ferenc pápa ökológiai bűnökről beszél, az embernek pedig ökológiai kötelezettségei vannak, ami azt jelenti, hogy hitünk részét képezik a Teremtővel szembeni kötelességeink mellett a természettel szembeni kötelességeink is. Ennek megfelelően etikai, lelki teendőink vannak, meg kell változtatnunk az életstílusunkat, ökológiai megtérésre van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy engednünk kell, hogy a Jézussal való találkozásunk minden következménye megjelenjen a minket körülvevő világhoz fűződő kapcsolatainkban (vö. LS 217).

A környezeti, a gazdasági válságnál, korunk komplex válságánál nem járható út csupán a technikai megoldás, így másfajta szemléletre, gondolkodásra van szükség, egy másfajta politikára, oktatási programra, életstílusra, spiritualitásra, a lerombolt értékek visszaszerzésére, a sebesség csökkentésére. A Laudato si’-ben egy olyan lelkiségi dimenziót lát Benedek József felvázolva, ami összeegyeztethető az ENSZ által elfogadott 17 fenntarthatósági céllal, ezeket egészíti ki a pápai megközelítés.

Az előadása végén a professzor bemutatott néhány olyan gyakorlati példát, amelyek a fenntartható fejlődés megvalósításaiként értelmezhetők, majd röviden összefoglalta Kureethadam nyomán a tíz zöld parancsolatot.

Cselekvés – a tíz zöld parancsolat (Benedek József fordítása, összefoglalása)

Észlelés:
1. Gondoskodás. A Föld, közös otthonunk sérülékeny, ezért gondját kell viselnünk. Isten szereti a teremtett világot, tehát mi is kell szeressük.
2. Odafigyelés a szegényekre. Szegények panaszait meghallani. Környezeti krízis etikai probléma is.

Értékelés:
3. A világ mint jó hír. A természeti világ teológiai, evangéliumi víziójának újrafelfedezése.
4. Az ökológiai bűn felismerése. Annak felismerése, hogy a teremtés megsértése, közös otthonunk tönkretétele ökológiai bűn, ami vezeklésre indít.
5. A válság emberi gyökerei. Elismerése annak, hogy a közös otthonunk válságának mély emberi gyökerei vannak. Ezért felelőséggel tartozunk.

Cselekvés:
6. Átfogó ökológia kidolgozása a minden mindennel összefügg elvén.
7. Felelősségvállalás. Közös otthonunk felelősebb kezelése, a közjó elvére épülő új gazdaság és új politikai kultúra építése révén.
8. Nevelés környezettudatos polgárságra életstílus-váltással, egy új szövetség kialakításával az emberiség és a természeti világ között.
9. Ökológiai spiritualitás felöltése. Közösség vállalása minden teremtménnyel, a természeti világot áthatja az isteni jelenlét.
10. Ökológiai erények művelése. Dicsőítés, hálaadás, gondoskodás, igazságosság, munka, józanság, alázat.

2 HOZZÁSZÓLÁSOK