Az imádság mindig élő, mint a parázs

Ferenc pápa szerdai katekézise

0
222
Fotók: Vatican News

Ferenc pápa tovább folytatta az imádságról kezdett sorozatát és ezúttal a hétköznapok imádságát elemezte február 10-én, szerdán délelőtt az Apostoli Palota dolgozószobájában tartott élő közvetítés során.

Ferenc pápa az előző katekézis témájából indult ki, mely az imádság gyökerét a liturgiában jelölte meg. „Most azt világítjuk meg, hogy az imádság a liturgiából miként tér vissza a hétköznapi életbe, az utcára, a hivatalokba, a közlekedési eszközök terébe, mert ott folytatódik a párbeszéd Istennel, hiszen aki imádkozik, mint egy szerelmes, magával viszi szívében a szeretett személyt, bárhová is menjen. Ebben a párbeszédben ugyanis minden benne foglaltatik, minden öröm dicséretre indít, minden próbatétel alkalom a segítség-kérésre. Az imádság mindig élő, mint a parázs, hiszen amikor a száj nem szól, a szív beszél. Minden gondolatot, még a legprofánabbat is, átjárhatja az imádság. Még az emberi értelemnek is van imádságos jellege, mert ablakként a titokra nyílik, megvilágítja az előttünk álló pár lépést és megnyílik az egész valóságnak, mely felülmúlja őt”.

Ez a titok nem nyugtalanító vagy félelmet keltő misztérium – magyarázta a pápa –, hanem Krisztus ismerete, ami bizalomra indít. „Ott ugyanis, ahová értelmünk szemei vezetnek, nem a semmi van, hanem valaki vár minket, mert ott kegyelem van. Így a keresztény ima legyőzhetetlen reménységet tölt az emberi szívbe, s érintse is bármiféle tapasztalat az ember útját, Isten szeretete képes azt mindig jóra fordítani”. Ferenc pápa a Katolikus egyház katekizmusából idézett: „Imádkozni bizonyos időpontokban tanulunk, amikor az Úr szavát hallgatjuk és részt veszünk az Ő húsvéti misztériumában; a Lelke azonban minden áldott nap eseményeiben fölkínáltatik, és Ő imádságot fakaszt bennünk. Jézus tanítása ugyanabba az irányba mutat, mint a gondviselésről szóló tanítása: az idő az Atya kezében van; a jelenben találjuk meg Őt, nem tegnap, nem holnap, hanem ma: »Bár hallgatnátok ma az ő szavára, meg ne keményítsétek szíveteket!« (Zsolt 95,7-8)”.                                

A pápa ennek a nak a jelentőségét hangsúlyozta: „Nincs ennél csodálatosabb nap, mint amit éppen most élünk” – szólt és utalt sokak nehézségére, akik mindig csak a jövőre gondolnak, hogy „majd a jövőben jobb lesz” és így nem fogadják el a mai napot. „Az ilyenek a képzeletben élnek, nem veszik komolyan a konkrét valóságot. Az imádságot is ma végezzük, mert Jézus ma jön elénk, az éppen most élt napban. Az imádság alakítja át ezt a mai nap kegyelmévé és átalakít bennünket is: a haragot csillapítja, a szeretetet támogatja, megsokszorozza az örömet, erőt ad a megbocsátáshoz.” Ferenc pápa hozzáfűzte: kegyelem vár ránk ma, ne felejtsük el befogadni. Haragjainkban, elégedetlenségeinkben forduljunk az Úrhoz és ő válaszol, tanácsot ad, hiszen az imádság mindig pozitív, előre visz minket. Minden megkezdett napot, ha imádságban fogadjuk, bátorság kíséri, így a szembesülő problémák már nem jelentenek akadályt a boldogságunk előtt, hanem azok Isten felhívásai, alkalmat jelentenek a vele való találkozásra. Amikor pedig az Úr kísér minket, bátrabbnak, szabadabbnak és boldogabbnak érezzük magunkat.

Az ima csodákat tesz

„Imádkozzunk a szeretteinkért, azokért is, akiket nem ismerünk és Jézus kérésének megfelelően imádkozzunk az ellenségeinkért is. Az ima bőséges szeretettel rendelkezik. Imádkozzunk mindenekelőtt a boldogtalan emberekért, akik magányosan és kétségbeesetten sírnak, már nem is remélve egy éltető szeretetben. Az ima csodákat tesz; a szegények ugyanis ekkor Isten kegyelméből megérzik, hogy bizonytalan helyzetükben is a keresztény imádság Jézus együttérzését teszi jelenvalóvá, hiszen ő nagy gyengédséggel nézte az elfáradt és eltévelyedett tömeget, mint ahogy a pásztor tekint a juhokra” (vö. Mk 6.34). „Ne felejtsük el – buzdított a pápa –, hogy az Úr a könyörület, a közelség és a gyengédség Ura, ezt a három szót soha ne felejtsük el, mert ez az Úr stílusa: könyörület, közelség és gyengédség”.

„Az Isten segít nekünk a másokért mondott imában, hibáik és bűneik ellenére. A személy mindig fontosabb a cselekedeteinél és Jézus nem elítélte, hanem megváltotta a világot. Csúnya élet az, mely megítél másokat, amikor Jézus azért jött, hogy üdvözítsen minket, megnyitja a szívet, megbocsát, megért, legyünk hát mi is közel másokhoz, közeliek és gyengédek. Szeressünk mindenkit és az emlékezzünk az imádságban arra, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, de ugyanakkor az Isten mindnyájunkat szeret. Ilyen módon, gyengéden szeretve, fedezzük fel, hogy minden nap és minden dolog magában rejt egy töredéket Isten titkából”. Befejezésül Ferenc pápa ismét a Katolikus Egyház Katekizmusából idézett: „Isten országa titkainak – melyeket az Atya a ’kicsiknek’, Krisztus szolgáinak, a nyolc boldogság szegényeinek nyilatkoztatott ki – egyike: a mindennapi eseményekben és minden pillanatban imádkozni. Jó és igazságos azért imádkozni, hogy a béke és az igazság országa a történelem folyamán megvalósuljon; de ugyanilyen fontos, hogy az imádság hassa át az egyszerű, mindennapi helyzeteket. Minden imaforma lehet az a kovász, melyhez az Úr Isten országát hasonlította”.

Forrás: Vatican News

MEGOSZTÁS