Kerekes László segédpüspök: biztató, hogy a nők állandó jelleggel kaphatnak megbízatást

A megkérdezett, munkatársképzést elvégzett nők kétharmada áll készen a gyulafehérvári főegyházmegyében felvenni az akolitusi vagy a lektori szolgálatot. Ezentúl ugyanis a lektori és akolitusi szolgálat nemcsak férfiaknak, hanem nőknek is feladható, mivel Ferenc pápa január 10-én Spiritus Domini (Az Úr Lelke) kezdettel motu propriót adott ki, amellyel módosítja az Egyházi Törvénykönyv 230. kánonjának első paragrafusát, ami ezt szabályozza.

Kerekes László, a gyulafehérvári egyházmegye segédpüspöke így értékelte az új rendelkezést: 

„A világi krisztushívők liturgikus szolgálatáról szóló, az Egyházi Törvénykönyv 230. kánonjának első paragrafusát módosította Ferenc pápa a Spiritus Domini kezdetű apostoli levelével. Az Egyházi Törvénykönyv említett kánonja szerint: »Azokat a világi férfiakat, akik a püspöki kar határozatában megszabott életkorral és adottságokkal rendelkeznek, az előírt liturgikus szertartással, tartós jelleggel fel lehet venni a lektori és az akolitusi szolgálatra. A szolgálatok elnyerése azonban nem jogosítja fel őket arra, hogy az egyháztól ellátást vagy díjazást kapjanak«. A római egyház katekizmusa megfordítja a kánont a 903. pontjában: »Azok a laikusok, akik rendelkeznek a megfelelő adottságokkal, tartós jelleggel felvehetők a lektori és az akolitusi szolgálatra« (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest, 1994, 192.)

Az apostoli levél szerint ezentúl már nem csak világi férfiakat lehet felvenni tartós jelleggel a lektori és akolitusi szolgálatra, hanem a világi krisztushívőket, ami lehetővé teszi, hogy a nőket is ezekre a szolgálatokra tartós jelleggel lehet felvenni. Mindenképpen egy jogfejlődésről van szó: mostantól állandó jelleggel a nők is lehetnek lektorok és akolitusok. Eddig csak alkalmi feladatokra kaphattak megbízást, mint például alkalmi felolvasó, kommentár vagy Szentírás-magyarázó, kántor, vagyis a liturgikus ének előadója. Bár ehhez is kellett megbízás, de ez nem liturgikus formában történt, és ideiglenes jellegű volt. 

A főegyházmegyénkben folyó főegyházmegyei lelkipásztori munkatársképzés számára mindenképpen biztató, hogy ezentúl állandó jelleggel mind a férfiak, mind a nők megbízást kaphatnak a lektori és akolitusi szolgálatra.”

Az eddigi gyakorlat

A főegyházmegyében 2010 óta zajlik a munkatársképzés, amelynek része az akolitus- és lektorképzés is. Ebben az időszakban 100 munkatárs vizsgázott sikeresen (42 nő és 58 férfi), a jelenleg Sepsiszentgyörgyön zajló képzésen pedig 56 személy vesz részt (28 nő és 28 férfi). A képzés keretében az elméleti előadásokon és gyakorlati tevékenységeken egyformán részt vettek a férfiak és a nők. A vizsgán viszont különféle kérdéssorokból készültek a jelöltek a választott szolgálatoknak megfelelően.

A végzett női munkatársak közül eddig is elláttak sok olyan feladatot az oltár körül, a liturgiában, amelyek a lektorok és akolitusok saját küldetéséhez tartoznak. Van olyan női munkatársunk, aki külön megbízás alapján világi áldoztatóként működött, mivel a szükség ezt kívánta. A mostani rendelkezést viszont örömmel fogadták a női munkatársak, mivel lehetőségük van mostantól állandó, intézményesített formában részt venni az Ige és az oltár szolgálatában: az avatással az egyház hivatalosan is elismeri és áldását adja erre a szolgálatra. Ferenc pápa szavaival élve „e szolgálatok átadása a nőknek, püspöki megbízatás formájában, nyilvános elismerésüket jelenti, és hatékonyabbá teszi részvételüket az egyház evangelizációs munkájában”.

„Úgy gondolom, hogy ha én nőként döntök az elköteleződés mellett, sikeresen vizsgázom, és az egyház által elismert keretek között megbízást kapok, akkor erősebb öntudattal, önbizalommal, elhivatottsággal, bátorsággal tudom végezni a munkámat. Én látok igényt a közösség részéről a női ráérzéssel, női lélekkel végzett szolgálatra” (T.A., Csíkszereda).

„Örülök és fellelkesít a szentatyának ez a döntése. Úgy gondolom, hogy Isten a nőket is fel tudja használni az Ő munkájában, országa építésében, örömhírének terjesztésében, az evangelizációban, a különféle szolgálatokon keresztül” (BK. E., Gyergyószentmiklós).

Megkérdeztük a végzett női munkatársakat arról, hogy élnének-e ezzel a lehetőséggel: kérnék-e az akolitusi vagy lektori szolgálatra való felavatásukat.

Azon túl, hogy mindannyian örömmel fogadták és pozitívan értékelték a hírt, a válaszadóknak csupán 66%-a mondta azt, hogy készen áll felvenni valamelyik szolgálatot. A tartózkodók közül volt, aki nem látta szükségét a saját plébániáján a felavatott női szolgálattevőknek, mivel több férfi is van erre a szolgálatra felavatva, vagy több férfi áll készen arra, hogy felavassák, amikor megérik rá az idő. Van a női munkatársak közül, aki teljesen más feladatokra érez elhivatottságot (hitoktatás, programszervezés, csoportvezetés, zarándoklatok szervezése).

Molnár Izabella