Erdélyi ferencesek emlékezete – november

0
2708

Októberben tettük közzé először az Erdélyi Ferences Rendtartomány elhunyt rendtagjaira való emlékezést. A sorozatot folytatjuk, hiszen gazdag a ferences példaképek tárháza: novemberben 114 elhunyt rendtagjáról emlékezett és emlékezik meg a déli imaóra keretében a rendtartomány. Közülük néhány ismertebb arcot emelünk ki és mutatunk be összeállításunkban. A felsoroltak közt bizonyára van olyan név, amelynek láttán a kedves olvasóban is felsejlik egy emlék: a múltból az említett ferences valamely felejthetetlen gesztusa, kedves szava, megnyilvánulása.

November 1: Balázs Antal Lajos, fr. Ivó (1918–2000): hűséges és tevékeny szerzetestestvéri szolgálatának állomáshelyei: Medgyes, Máriaradna, Körösbánya, Esztelnek és Csíksomlyó.

Életét az imádság, a szerénység, az alázatosság, az odaadó tevékeny szeretet, a kitartó munka és a hűséges szolgálat jellemezte, amely valósággal áradt belőle minden körülötte élőre. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Teremtő olyan adottsággal, karizmával ajándékozta meg, amely által sok hívőt Istenhez vezetett, de ez a karizmája különösen a fiatalokra volt hódító hatással. Imádságos, vonzó életéből sok papi és szerzetesi hivatás fakadt. Szerteágazó tevékenységei közé tartozott a szakácskodás, orgonálás, sekrestyéskedés, valamint 1948-1951 között ő volt a ferences jelöltek oktatója Medgyesen. Ivó testvér a csíksomlyói kegytemplom kriptájában nyugszik. Hagyatékában személyes iratai és fényképei mellett értékes 27 darabból álló füzetnaplója is fennmaradt.

November 5: Etterle János, fr. Paulin (1895–1959): terciárius testvér volt. Kolozsváron született. A rendi halotti anyakönyvben a következőket jegyzik meg a neve után: „szorgalmas szakács és egyszerű ember, odaadó és serény munkás, ahogy élt úgy halt meg az Úrban, életének 64. évében, a provincia tagjainak koncentrációja idején, a körösbányai rendházban, ugyanott temették el 1959-ben”. Hagyatékát néhány személyes irat képezi.

November 6: Vitéz Antal, P. Berárd (1914–1968): Szilágysomlyói születésű ferences volt. 1914. szeptember 10-én vették fel a ferences rendtartomány papjai közé. Berárd atya okleveles tanító, a kánonjog doktora, teológiai tanár, népmissziós és plébános volt, nyugdíjasként, szívelégtelenségben halt meg Batizon, életének 72. évében, 1968-ban. Hagyatékában fényképe és személyes iratai maradtak fenn.

November 6: Ferencz Béla, P. Ervin (1920–2016): 1920. május 10-én született Gyergyószárhegyen, 1938. október 6-án Medgyesen öltötte magára Szent Ferenc ruháját a Kisebb Testvérek Rendjének Erdélyi Tartományában, és 1943. június 20-án Gyulafehérváron szentelték pappá. Lelkipásztorként többek között Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Zetelakán, Tornyán, Désen, Déván, Gyergyószárhegyen és Fogarason tevékenykedett. Életét az evangéliumért és az igazságért való kiállás jellemezte, amelyért a kommunizmus ideje alatt két alkalommal is börtönt viselt, és sok-sok csatát vívott.

2013-ban került Csíksomlyóra, ahol a Szűzanya lábánál erejéhez mérten a legutolsó időszakig fáradozott a lelkek üdvösségén, és az örök életbe vetett hittel készült az Úr Jézussal való találkozásra, akit életében kitartóan szolgált. Ervin atya életének 97., szerzetességének 79., papságának 74. évében 2016. november 6-án hunyt el. Teste a gyergyószárhegyi ferences kolostor temetőjében várja az örök feltámadást.

November 7: Illés Pál, P. Adorján (1910–1957): bukovinai felmenőkkel rendelkezett, szülei, Illés Antal és Márton Anna Hadikfalván születtek. Tanulmányait kiváló eredménnyel a vajdahunyadi iskolában végezte, majd azt követően jelentkezett a ferencesek közé. A rendi halotti anyakönyv a következőket írja róla: okleveles tanító, a kolozsvári Szent Bonaventura Nyomda igazgatója, technikusi képességekkel megáldott ember, a körösbányai közösségből a tiltás ellenére visszament Kolozsvárra a közösségbe. Váratlanul halt meg 47 éves korában, testvérei körében temették el ugyanott, 1957-ben a Házsongárdi ferences család sírjában. Hagyatékában személyes iratai maradtak fenn.

November 12: Szekeres Lajos, fr. Libor (1909–1976): Csíkszentmihályon született 1909. szeptember 2-án. 21 évig könyvkötőként dolgozott. A rendi halotti anyakönyv a következőket tartalmazza a személyére vonatkozóan: „őszinte lélek, orgonista, kiváló könyvkötő.” Libor testvér szívelégtelenségben halt meg Esztelneken 68 éves korában, 1976-ban. Hagyatékában személyes iratai maradtak fenn.

November 20: Fodor György, P. Pelbárt (1899–1966): a hunyadi rendi teológián biblikumot, dogmatikát, spirituális teológiát és homiletikát tanított. A rendbe egy testvére is belépett: Fodor László.

A rendi halotti anyakönyv a következőképpen emlékezik meg róla: „teológiai tanár, a Szentírás teológiai tudomány kiváló előadója, klerikus magiszter, rendi tanácsos, komisszárius, a Generális rendkívüli megbízottja, vizitátor generális, börtönt szenvedett, szívinfarktusban halt meg a dési koncentráció idején, életének 67. évében, 1966-ban”. Hagyatékában személyes iratai, fénykép és két írott jegyzetei maradtak fenn.

Bogosi Albert, fr. Hilárion (1870–1966), a ház gondnoka, nyugdíjas, időskorban az esztelneki koncentráció idején, életének 96. évében, 1966-ban halt meg. Hagyatékát személyes iratai képezik.

November 26: Ambrus Antal, P. Kapisztrán (1904–1984) teológiai tanár. Számos helyen elöljáró és plébános, a kommunizmus alatt három év börtönt szenvedett. Az utolsó 23 évben a nagyszebeni ferences templomot látta el nagy gondossággal, olyannyira az emberek vigasztalására tudott lenni, hogy távolról is sokan felkeresték és imáit kérték. Nagyszebenben hunyt el, életének 80., szerzetességének 62., papságának 57.- évében, 1984-ben. Hagyatékát személyes iratai, fényképek és jegyzetei képezik.

November 29: Kovács Dénes, P. Atanáz (1884–1952), házfőnök, rendtartományi tanácsos, középiskolai tanár. Csíksomlyón, Brassóban és Medgyesen szolgált. Ő volt a második erdélyi ferences, aki 1923-ban az Amerikai Egyesült Államokba távozott, ahol P. Biró Benedek után rövid ideig – haláláig – ő lett az ottani kusztódia elöljárója. Az amerikai komisszariátusban halt meg barbertoni plébánosként, életének 68. évében, 1952-ben.

November 30: Trefán Dávid, P. Leonárd (1875–1945): ex-miniszter provinciális, ex-vizitátor generális a Mariánus provinciában, ex-komisszáriusa a Szentföldi kusztódiának, volt kusztosa, rendtartományi tanácsos, provinciai titkár. Ugyanakkor több évig házfőnök, a kolozsvári Szent Bonaventura Nyomda létrehozója, alapítója.

Trefán atya szerkesztője volt számos jelentős lapnak, mint pl. a Szent Ferenc Hírnöke (később: A Hírnök), a Bernardinus, a Katholikus Világ, a Szent Kereszt, a Heilige Kreuz című folyóiratoknak. A kolozsvári Alverna templom-kolostor-pihenőhely megálmodója. Közismert szónok, népmissziós a maga korában. A rendben volt egy testvére, Trefán Timóteus, aki szintén közismert népmissziós szónok volt a két világháború közötti időszakban. Trefán Leonárd Kolozsváron, 1945-ben halt meg 80. éves korában. Hagyatékát személyes iratai, fényképei, jegyzetei képezik. Művei: Páduai Szent Antal imaegyesületének kézikönyve (Kolozsvár, 1908; további kiadások uo. 1930, 1941); Táborhegyi fényben (elmélkedések, Kolozsvár, 1919; 2. kiad. 1930); Élő vizek mellett (prédikációk, Kolozsvár, 1926); Mosolygó tájak (elbeszélések, Kolozsvár, 1936); A mi falunk (rajzok, elbeszélések, Kolozsvár, 1941); Hegyen-völgyön-rónaságon (elbeszélések. Budapest, 1943 Az Actio Catolica népies füzetei).

Stöckl Antal, P. Richárd (1910–1988): Aradszentmártonon született 1910-ben. Két fiútestvére is ferences volt, P. Hermenegild és P. Odorik néhány év eltéréssel léptek be a rendbe. Richárd atya jubiláns papként, Krisztus békéjében hunyt el Esztelneken, életének 78, szerzetességének 57., papságának 55. évében 1988-ban. Hagyatékában személyes iratai és prédikációs jegyzetei maradtak fenn.

Szent Ferenccel hisszük, hogy az Úrban elhunytaknak a testi halál nem árthatott, boldogan az ő akaratában megnyugodva várják az örök feltámadást.

Jonica Xénia összeállítása