Ferenc pápa: Merítsünk erőt az imából a nehéz pillanatokban

0
1102

November 4-én, szerdán délelőtt újra az Apostoli Palota könyvtárában tartotta meg a pápa katekézisét, a járvány súlyosbodása miatt. Gondoljunk most a betegekre, az orvosokra, az ápolókra és az önkéntesekre – buzdított. Fontos, hogy ápoljuk belső hitéletünket, ami átsegíthet a megpróbáltatások idején.

A hívekhez szóló köszöntését így kezdte a pápa: „Sajnos vissza kellett térnünk a könyvtári audienciákhoz, hogy védekezzünk a Covid-fertőzés ellen. Ez arra is tanít, hogy nagyon oda kell figyelnünk mind a politikai, mind az egészségügyi hatóságok előírásaira, hogy védekezzünk a járvány ellen. Ajánljuk föl az Úrnak ezt a köztünk lévő távolságot mindenki javára, és gondoljunk sokat a betegekre, akik már selejtként mennek be a kórházba, gondoljunk az orvosokra, az ápolókra és ápolónőkre, az önkéntesekre és arra a sok emberre, akik a betegekkel dolgoznak ebben a pillanatban: életüket kockáztatják, de a felebarát szeretete vezérli őket, mint egy hivatás. Imádkozzunk értük!”

Jézus, az imádság tanítómestere

 „Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; (…) Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt. Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: «Mindenki téged keres.» Ő pedig ezt mondta nekik: «Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.» És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.” (Mk 1,32.34-38)

Amikor gyógyít, akkor is imádkozik az Atyához

Nyilvános működése során Jézus rendszeresen az ima erejéhez folyamodik – kezdte katekézisét a pápa. Az evangéliumokból tudjuk, hogy félrevonul imádkozni. Józan és diszkrét megfigyelésekről van szó, amelyek csak elképzelni engedik a szóbeli párbeszédeket. Világosan tanúsítják azonban, hogy még a szegények és a betegek iránti legnagyobb odaadás pillanataiban sem hagyja el Jézus belső párbeszédét az Atyával. Amikor a rászoruló emberek között van, még jobban érzi a szükségét, hogy megpihenjen a Szentháromságban, visszatérve az Atyához és a Lélekhez.

Minden lélek a szeretetre szomjazik

Jézus életében tehát van egy titok, mely rejtve marad az emberi szem elől, s ami mindennek a sarokpontja. Jézus imája egy titokzatos valóság, amiből csak sejtünk valamit, aminek segítségével helyes távlatban értelmezhetjük egész küldetését. A magány óráiban – hajnalban vagy éjjel – Jézus belemerül az Atyával való bensőséges kapcsolatba, vagyis a Szeretetbe, melyre minden lélek szomjazik. Ez derül ki nyilvános működése első napjaitól kezdve.

Jézus megtanít minket imádkozni

Az ima a kormánykerék, mely Jézus útját vezeti. Küldetésének állomásai nem a sikerek, nem a konszenzus, amit kivált, és nem is az a vonzó mondat, hogy „mindenki téged keres”. Jézus útja kényelmetlenebb, Ő azonban engedelmes az Atya sugallatának, meghallgatja és a magányos imában elfogadja akaratát. A katekizmus megállapítja: „Jézus már akkor tanít bennünket imádkozni, amikor Ő maga imádkozik” (KEK 2607.) Jézus példájából tehát levezethetjük a keresztény ima néhány sajátosságát.

A megpróbáltatások által növekedhetünk a hitben és a szeretetben

Mindenekelőtt az ima első helyen áll: a nap első kívánsága, melyet hajnalban végez, mielőtt a világ fölébred. Visszaadja a léleknek azt, ami nélkül nem kapna levegőt. Minden olyan nap, melyet ima nélkül töltünk, félő, hogy fárasztóvá vagy unalmassá válik. A velünk történő dolgokat rosszul viselhetjük, a vak sors hozadékaként. Jézus azonban arra tanít, hogy engedelmeskedjünk a valóságnak, vagyis figyeljünk oda. Az ima elsősorban meghallgatás és találkozás Istennel. A mindennapok gondjai ekkor nem jelentenek akadályt, hanem bennük Isten felhívását látjuk arra, hogy találkozzunk azzal, aki előttünk áll és meghallgassuk őt. Az élet megpróbáltatásaiból így alkalom nyílik arra, hogy növekedjünk a hitben és a szeretetben. A mindennapok, beleértve a fáradságok is egy „hivatás” távlatába kerülnek. Az ima ereje jóvá alakítja mindazt, ami az életben különben büntetés lenne. Az ima ereje nagy látóhatárt nyit az elme előtt és kitágítja a szívet – mondta katekézisében a pápa.

A kitartó ima elnyeri gyümölcsét

Második szempontként a kitartást vehetjük észre Jézus imájában. Ő maga mondta, hogy kopogtassunk folyton. Nem elegendőek a spontán felindulásból elmondott imák. Jézus fegyelemre, gyakorlatra tanít minket az imában, ami életszabállyá válik. A kitartó ima erőssé tesz a hányattatások idején, megadja a kegyelmet, hogy érezzük: Ő támogat, szeret, és mindig megvéd minket.

Belső élet kell a kiegyensúlyozott lélekhez

Jézus imájának további vonásaként a pápa a magányt jelölte meg. Elvonulva, csöndben megszólalhat bensőnk sok rejtett hangja: az elfojtott vágyak, olyan igazságok, amiket el akarunk hallgattatni… Főként azonban a csöndben megszólal Isten. Mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol önmaga lehet, ahol belső életét ápolhatja, ahol a cselekedetei értelmet nyernek. Belső élet nélkül felületesek, idegesek, feszültek leszünk – az pedig árt! Imádkozzunk tehát: belső élet nélkül elszökünk a valóság elől, elfutunk önmagunktól, mindig menekülünk.

Mi is hagyatkozzunk rá az Atya akaratára

Végül pedig Jézus imája az a hely, ahol megérzi, minden Istentől jön és hozzá tér vissza. Olykor mi, emberek, a világ urainak hisszük magunkat, vagy ellenkezőleg, elveszítjük minden önbizalmunkat és a túloldalra esünk. Az imádság segít megtalálni a helyes dimenziót, az Istennel való kapcsolatban és az egész teremtett világgal. Jézus imája az Atyára való ráhagyatkozás, amint az olajfák kertjében megosztotta félelmét, de kezébe ajánlotta magát: „Atyám, ha akarod… de legyen meg a te akaratod”. Olyan jó, amikor zaklatottak vagyunk, aggodalmaskodunk, és a Szentlélek belülről átalakít minket és arra indít, hogy az Atya kezébe helyezzük magunkat: „Atyám, legyen meg a te akaratod”. Fedezzük föl újra az evangéliumban Jézus Krisztust, mint az imádság tanítómesterét és iratkozzunk be az ő iskolájába. Biztosíthatlak benneteket, hogy megtaláljuk az örömet és a békét – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News

MEGOSZTÁS