A szembetegségek és a Kneipp-kúra

0
491
Fotó: Unsplash

Az érzékszervek közül az egyik legfontosabb a látószervünk, azaz a szemünk. A szembetegségek meghatározása és kezelése a gyógyítás nehéz területe és általában a tapasztalt orvos feladata. Sebastian Kneipp gyógymódja azonban mind az egyszerű laikusok által is könnyen felismerhető külső szembajok gyógyításánál, mind a súlyos természetű, belső szembetegségeknél olyan egyszerű, sajátságos és annyira hatásos eljárás, hogy nemcsak jogos, de szükséges is ismertetnünk.

A legegyszerűbb külső szembaj a jól ismert kötőhártya-gyulladás, a szemhéjak belső felületének az egyszerű hurutja, amelynél a kötőhártya erősen gyulladt. Ha a gyulladás huzamosabb ideig tart,a kötőhártya gennyes váladékot ürít és a szem fényérzékennyé válik. A hurutot rendszerint meghűlés vagy pedig szél, por és füst által okozott irritáció váltja ki. Az idült, hosszú ideig tartó kötőhártyahurut leginkább általános testi gyengeségben szenvedőknél, de különösen gyerekeknél figyelhető meg.A betegség esetén mindenekelőtt legjobb a naponta,reggelenként alkalmazott szemfürdő. A beteg ilyenkor friss vízzel telt edénybe merítse az arcát körülbelül fél percig, miközben nyitja és csukja szemeit. A szemfürdőt egészségesek is használhatják, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel a szemek felfrissülnek és a látóerejük is növekszik.

A szem borogatására legelőnyösebb a kamillatea vagy a kámzsás szemvidítófű-tea. Nagyon hasznosa túróból készült pépes borogatás használata is, ezt akár kétóránként felrakhatjuk, és fél órától egy óráig maradhat fent. Kneipp ajánlotta még, hogy fújjunk a szembe porcukrot vagy mossuk ki a szemeket édeskömény-vízzel. Utóbbi alkalmazása esetén egy kávéskanálnyi édesköményt őröljünk meg, majd egy liter vízben 10 percig főzzük, azután szűrjük meg és hagyjuk kihűlni. Ezt, beleöntve egy edénybe, szemfürdőként alkalmazhatjuk.

A kötőhártyahurutnál a helyi kezelésen kívül az általános kezelésre is nagy gondot kell fordítani. Erre a célra, a vízgyógyászati eljárások mellett, használjuk a friss levegőt, a fénykúrát, a mértékletes táplálkozást (akár diétát).

Ártalmatlan, de igen fájdalmas a szemhéjszéli mirigy gyulladása (az úgynevezett szemárpa), amelyet nedves, meleg, kamillás vagy lenmagos borogatással gyógyíthatunk. Gyakori külső szembetegség a könnytömlő-gyulladás is, ebben az esetben a könnylevezető csatorna eldugul, ezért állandóan könnycsurgásról panaszkodik a beteg. Ez esetben is ajánlatos a szemfürdő vagy a fent említett szemborogatás.Nagyon jól bevált módszer még a szemzuhany: a szemet vékony sugárban folyó hideg vízzel körülzuhanyozzuk, öntözzük. Erre a célra érdemes öntözőkannát vagy leöntő csövet használni.

A szembetegségek Kneipp-féle gyógymódjának érdekes fejezete a szaruhártya megbetegedése. A szaruhártya a szem ablakának felel meg, ezért a megbetegedése nagymértékben csökkenti a látóerőt.A probléma bármelyik életkorban felléphet, és fényérzékenységgel, könnyezéssel és szemfájdalommal jár. A szaruhártyán gyakran gennyes fekélyek és tályogok képződnek. Ha a beteg meggyógyult, a szaruhártyán visszamarad a hegesedés, amely tejszerű foltként jelenik meg. Ezek a foltok kiterjedésüknek megfelelően többé-kevésbé zavarják a látás élességét, és a legtöbb orvosi kezelés eredménytelen. A víz azonban eltávolítja a szaruhártyán lévő hegeket. Már Sebastian Kneipp életében megfigyelték ezeknek a szaruhártya-homályoknak az eltávolítását, ha intenzív Kneipp-kúrát alkalmaztak. Említsünk meg egy esetet példaként: egy müncheni nő szerette volna tudni, hogy a szaruhártyafoltja ellen, amelyet még gyermekkorában szerzett szemgyulladás következtében, nem lehetne-e valamit tenni. Ezért felkereste az egyik szemészeti klinika igazgatóját, aki azt mondta, hogy a foltot eltávolítani ugyan nem lehet,de tussal láthatatlanná teheti a szembogár területén.A beteg vonakodott a befestéstől, mivel ezáltal úgysem javult volna a látása. A beteget három hónapig Kneipp-terápiával kezelték anélkül, hogy a szemen valamilyen más gyógyeljárást alkalmaztak volna, a vízkúra végén pedig a szaruhártya-foltok is eltűntek.Ez a példa bizonyítéka annak, hogy a szakszerűen alkalmazott vízkúra milyen hatást gyakorol a vérkeringésre, az egész anyagcserére, a kóros elváltozások felszívódására.

Zöld és fekete hályog

A szem belső súlyos betegségei közül kettőt említünk meg, amelyeket bár a gyógyíthatatlan szembetegségekhez sorolunk, mégis van rá példa,hogy Kneipp-kúrával érdemes ezek esetében is próbálkozni, így a zöld és a fekete hályog esetén. Ezeken kívül ismeretes még a szürke hályog, az úgynevezett öregkori hályog, amelynél a szemlencsék zavarosak. Ez leginkább előrehaladott korban lép fel,de cukorbetegség következményeként is gyakran tapasztalható. Néhány esetben, különösen fiatalabbaknál a vízkúrával is szép eredményt lehet elérni. Mivel azonban a szürke hályog műtéti eltávolítása meglehetősen egyszerű, a legtöbb esetben inkább ezt a kezelést javasolják a szakemberek. Egészen más, sokkal komolyabb betegség azonban a zöld hályog, amely onnan kapta nevét, hogy ilyenkor a szembogár zöldesen fénylik. A betegségnél a szemfolyadék nyomása kórosan fokozódik, heves szemgyulladás észlelhető a kínzó homloktáji fejfájás és hányás mellett, a látás élessége rohamosan csökken, gyakran teljesen megvakul a beteg. A zöld hályognál a szem belsejében vérkeringési zavar alakul ki, ezért szakszerű vízgyógyászati eljárásokkal kedvező befolyást gyakorolhatunk a betegségre. Ebben az esetben kedvezően alkalmazhatjuk a váltott vagy hideg lábfürdőket, a lábszárborogatásokat, a levezető zuhanyokat, leöntéseket és a pakolásokat. A fekete hályog alatt a látóideg sorvadását értjük: rendkívül súlyos betegség,amely vaksághoz vezet. Rendszerint fizikai megerőltetés, mértéktelen alkoholfogyasztás, erős dohányzás, vérbaj, fertőző megbetegedések vagy néhány esetben a láz után lép fel e kellemetlen betegség.

A legelső stádiumban szakszerűen alkalmazott víz- és légkúrával még ennél a betegségnél is lehet reményünk a javulásra. Már Kneipp életében is voltak esetek, amikor a vakulásnál szép eredményt értek el. Az egyik eset abban az időben nagy feltűnést keltett: egy beteget a híres bajorországi szemorvos, Károly Tivadar herceg kezelt (Erzsébet királyné, azaz közismertebb nevén Sissi öccse, korának elismert szemszakorvosa), és gyógyíthatatlan szemidegsorvadást állapított meg nála. A beteg azután felkereste Sebastian Kneippot, és kezelése után visszanyerte a látását. Nem minden esetben lehet azonban ilyen eredményt elérni, ez függ a betegség okától és súlyosságától, a beteg alkatától, ellenálló képességétől és az esetleges terheltségétől. De az a tény, hogy még ennél a súlyos betegségnél, a vakságnál is értek elegyes esetekben Kneipp-terápiával szép eredményeket, bizonyítja a gyógyeljárás figyelemre méltó erejét, és egyúttal vigaszul szolgál a szembetegeknek,akik így új erőt és bizalmat meríthetnek szenvedésük enyhüléséhez, legalábbis betegségük javulásához.

Mindinkább utat tör magának az a meggyőződés,hogy a legtöbb szembetegség a szövetnedvek kóros összetételén alapszik: vérszegénység, anyagcserezavar, a kiválasztó szervek (a bőr, a vércsatorna és a vesék) hiányos működése játssza a legnagyobb szerepet egy-egy ilyen kór kialakulásában. A 19. századi természetgyógyász megmutatta nekünk a követendő irányt, hogy miként ápoljuk szemeinket, hogy a következményeiben súlyos szembetegségeket elkerülhessük: ésszerű életmóddal, fűszerszegény, mértékletes étrenddel, a friss levegőn való bőséges tartózkodással és a víz célszerű használatával. Szoktassuk már gyermekeinket is ehhez a tudatos életmódhoz,használjuk mi is a szemfürdőt, és tanuljuk meg, miként tarthatjuk távol a szemre ártalmas hatásokat.Látószervünkre ugyanakkor nagyszerű hatást gyakorol a vízgyógyászati eljárások közül a levezető tulajdonságú mezítláb járás: minél többet járjunk mezítláb,és engedjük gyermekeinknek is, hogy ezt megtehessék. A friss, harmatos fűben való séta, valamint a víztaposás és az esténként vett lábfürdő kiváló megelőzőhatással bír. Ha hidegek a lábaink, vegyünk váltó lábfürdőt, meleg lábak esetén pedig egy-két percig tartó hideg lábfürdőt, és tartózkodjunk minél többet az isteni természetben.

Péter M. Imelda nővér

A cikk nyomtatott formában – két részben – a Vasárnap hetilap 2020. március 22-ei és 29-ei számában jelent meg.