Isten tekintetével ismerjük fel a körülöttünk lévő jót

Ferenc pápa Úrangyala imádsága

0
226
Ferenc pápa az Apostoli Palota ablakából imádkozza az Úrangyalát. Fotó: ANSA/Vatican News

A konkolyról szóló evangéliumi szakaszban Jézus megismerteti velünk Isten türelmét és szívünk megnyílik a reménynek – fejtette ki beszédében Ferenc pápa. Az idők végén Isten fogja szétválasztani a búzát a konkolytól, egyedül Ő fogja megjutalmazni a jókat és megbüntetni a gonoszokat.

A jó vetőmag és a konkoly nem elvont fogalmak, hanem a jó és a gonosz embereket ábrázolják. A keresztények feladata, hogy észre vegyék maguk körül a csöndben növekedő jót. A gonoszokat nem megsemmisíteni kell, hanem az üdvösség útja felé kell őket irányítani, követve Isten türelmének a példáját. Nem álszent toleranciáról van szó, hanem igazságosságról, amelyet az irgalmasság enyhít.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban (vö. Mt 13,24-43) Jézus ismét példabeszédekben szól a tömegnek a mennyek országáról – kezdte beszédét Ferenc pápa, megjegyezve, hogy csak az első példabeszédet kívánja elemezni, amely a konkolyról szól és amelyben Jézus megismerteti velünk Isten türelmét, megnyitva szívünket a reménynek.

Jézus elbeszéli, hogy a földben, amelybe jó magot vetettek, felütötte a fejét a konkoly is. Ez a szó magába foglalja mindazokat a káros növényeket, amelyek megfertőzik a talajt – fejtette ki Ferenc pápa, majd „zárójelben” hozzátette: „Magunk között elmondhatjuk, hogy a talajt ma is sok gyomirtó és növényvédő szer teszi tönkre, amelyek végül ártanak a fűnek, a földnek és károsak az egészségre”. Folytatva a példabeszéd elemzését, felidézte a szolgák kérdését, akik elmentek a gazdához, hogy megtudják, honnan került a földbe a konkoly. A gazda így válaszolt: „ellenséges ember műve az”. A gazda tudta, hogy jó magot hintettek el, tehát a konkoly egy ellenség, a konkurencia műve révén került a földbe. A szolgák azonnal kitépnék az egyre növekvő konkolyt, a gazda azonban nemet mond, mert ez azzal a kockázattal járna, hogy a gazzal, a konkollyal együtt kitépnék a búzát is. Meg kell várni az aratást, csak akkor választják majd külön a gazt a búzától és a konkolyt elégetik. Ez egyben a józan ész története is – tette hozzá Ferenc pápa.

Ebben a példabeszédben a történelem egy értelmezését olvashatjuk – állapította meg Ferenc pápa. Isten mellett, aki a termőföld gazdája, aki mindig és csakis jó vető magokat hint el, van egy ellenség, aki konkolyt szór, hogy akadályozza a búza növekedését. A gazda nyíltan, napvilágnál cselekszik, célja a jó termés; a másik, az ellenfél azonban kihasználja az éjszaka sötétségét, és irigységből cselekszik, ellenszenvből, hogy mindent tönkretegyen. Az ellenségnek van neve: ő az ördög, másik nevén Isten ellenfele. Az a szándéka, hogy megnehezítse az üdvösség művét, hogy gonosz munkások, botrányok okozói akadályt emeljenek Isten országa elé.

A jó mag és a konkoly ugyanis nem elvont fogalmakként képviselik a jót és a rosszat, hanem minket, embereket jelképeznek, akik követhetjük Istent vagy követhetjük az ördögöt – fejtette ki a pápa, majd kötetlen szavakkal folytatta:

„Milyen sokszor hallottuk, hogy egy családban béke uralkodott, majd elkezdődtek a háborúk, az irigykedések… egy városrészben béke honolt, majd csúnya dolgok történtek… Hozzá vagyunk szokva, hogy ilyenkor ezt mondjuk: »Valaki eljött, hogy konkolyt hintsen«, vagy »ez a személy annak a családnak a tagja, de pletykáival konkolyt hint«. És tovább folytatódik a rossz terjesztése, ami tönkretesz. Ezt mindig az ördög teszi, vagy amikor engedünk a kísértésnek, hogy  pletykákkal másokat tönkretegyünk”.

A szolgák szándéka, hogy azonnal kiküszöböljék a rosszat, vagyis az elvetemült embereket, de a gazda bölcsebb, messzebbre lát: tudniuk kell várakozni, mert az üldöztetések és az ellenségeskedések elviselése a keresztény elhivatottság része. A rosszat természetesen vissza kell utasítani, de a gonoszak emberek, személyek,  akikkel türelmesen kell bánni. Nem álszent toleranciáról van szó, amely kétértelműséget rejt magában, hanem igazságosságról, amelyet az irgalmasság enyhít – magyarázta Ferenc pápa, utalva Jézus szavaira, aki nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket (vö. Mt 9,12-13). Ha Jézus azért jött, hogy inkább a bűnösöket keresse, mint az igazakat, hogy előbb a betegeket gyógyítsa, ne az egészségeseket, akkor nekünk, tanítványoknak cselekedeteinkkel nem megsemmisíteni, hanem megmenteni kell a gonoszokat. Ez a türelem.

A pápa ezután a cselekvésnek valamint a történelem megélésének két módjára mutatott rá, amelyeket a konkolyról szóló evangéliumi példabeszéd ábrázol. Egyrészt bemutatja a gazda tekintetét, amely távolba lát, másrészt a szolgák tekintetét, akik látják a problémát. A szolgák szívükön viselik a gyomok nélküli földet, a gazda szívén viseli a jó búzát. Az Úr arra hív minket, hogy az ő tekintetét tegyük magunkévá, amely a jó magra összpontosul, amely meg tudja őrizni a jó magot a gaz között is.

Nem jól működik együtt Istennel az, aki mások korlátaira és hibáira vadászik, ahelyett, hogy felismerné a jót, amely csöndben növekedik az egyház és a történelem mezején, és azt művelné egészen a beérésig. És akkor Isten, és csakis Ő fogja megjutalmazni a jókat és megbüntetni a gonoszokat. Szűz Mária segítsen, hogy megértsük Isten türelmét és kövessük példáját. Isten nem akarja, hogy gyermekei közül egy is elvesszen, mert atyai szeretettel szereti őket.

Forrás: Vertse Márta/Vatican News

MEGOSZTÁS