2020. július 17., péntek

0
472

EVANGÉLIUM

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!”
Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!«, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
(Mt 12,1-8)

A mai világ emberiségének kiéhezettsége abból fakad, hogy nem tud Jézusból táplálkozni. Ezért bonyolódik bele a törvények és előírások szigorú ridegségébe, míg egymást eszi és marcangolja, hogy őséhségét valahogyan csillapítsa. Ha éhségeink táplálója Jézus lenne, megértenénk végre azt, hogy mi az Ő akarata: irgalom és nem áldozat. Mert az Emberfia ura tud lenni a bennünk tomboló vad kiéhezettségeinknek is!

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS