Kovács Gergely érsek homíliája a 2020-as papszentelésen

1
414
Papszentelés Gyulafehérváron, 2020. június 29-én • Fotó: templom.ro

Kovács Gergely érsek 2020. június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén pappá szentelte a gyulafehérvári székesegyházban Kalányos Ottó, Kelemen Zoltán-Arnold és Pál Áron diakónusokat. Az ünnepi szentmisén elhangzott szenbeszéd szerkesztett változata az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható.

Ma, amikor Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepén három papot szentelünk a gyulafehérvári főegyházmegye számára, Isten szolgája Márton Áron püspök gondolatával kezdem szentbeszédemet: „A mi beteg világunknak Péterekre és Pálokra, szentekre van szüksége, akik bátran megvallják és lelkesedéssel élik Krisztust” (Katolikus Nagygyűlés, Brassó, 1937. június 29.).

A két apostol-fejedelem ma úgy áll előttünk, mint egyházunk két fő oszlopa. Különbségeket bőven találunk életükben, meghívásukban, természetükben, de közös ünnepük arra irányítja figyelmünket, ami összeköti őket: mindketten feltették egész életüket Krisztusra.

Péter és Pál apostolt együtt ábrázoljuk, együtt ünnepeljük. Péter vezetője a tizenkettőnek, szóvivője a közösségnek, alap­típusa a rendnek, a formának, a struktúrának – mint ahogy min­den pápa, püspök, pap azóta is az. Ha nincs a péteri alaptípus, az egyház (püspökség, plébánia) rég felbomlott volna. Ha viszont csak ez van, ha csak ezt hangsúlyozzuk, az egyház megkövül.

Pál apostol, a páli alaptípus hozza a missziót, a teológiát, az evangelizálást. Ő Péter hitvallásának jelentését keresi, megalapozza, megvilágítja és hatékonyan hirdeti. Mindenki részt vesz a páli tevékenységben, különben megkövesedünk.

Péter és Pál együtt, mindkettő a saját adottságaival, jellemzőivel.

Szent Péter egyszerű halászember. Szent Pál képzett, iskolázott – a tekintélyes jeruzsálemi írástudó, Gamáliel lábánál tanult, jegyzi fel az Apostolok Cselekedete (22,3).

Péter érzelmi beállítottságú. Könnyen lelkesedett. Többnyire ő az, aki nyomban felelt az apostolok közül, mikor Jézus kérdezte őket, ahogy a mai evangéliumi szakaszban is hallottuk. A kardot is ő rántotta ki hüvelyéből a Getszemáni kertben s vágta le a szolga fülét.

Pál vasakaratú ember. Kitartott sokszori életveszélyben, üldöztetésben. Összeszorított fogakkal küzdött Krisztusért.

Ha mások is voltak a tulajdonságaik, neveltetésük, meg­hívásuk és felfogásmódjuk, teljesen összeforrtak a hivatásban. Amikor találkoztak Jézussal, otthagyták világi foglalkozásukat és nem is tértek ahhoz többet vissza. Ki-ki a maga módján, de mindent odaadtak Jézusért: idejüket, erejüket, önmagukat, egész életüket.

Kedves Ottó, Arnold és Áron. Ti sem vagytok egyformák. Eltérő a családi hátteretek, más a természetetek, mindhármato­kat egyéni módon szólított meg az Úr.

Hitünk tanítása szerint a papot Isten választja ki, Ő hívja meg szolgálatára.

És ti meghallottátok a hívó szót, követtétek azt. Gyengeségetek, erőtlenségetek tudatában is. Hiszen Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket; mert nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek (v.ö. Mk 2,17). A Vele való találkozás után, ahogy az emmauszi tanítványok, ti is lelkesen kérdeztétek „hát nem lángolt a szívünk?” (Lk 24,32), és késedelem nélkül csatlakoztatok, szent Pállal vallva: „Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14a).

Íme, hármatok papi mottója milyen szépen egybecseng.

Éveken át tartó komoly és lelkiismeretes felkészülés után most készen álltok a papi szolgálatra. Nehéz időben indultok, nehéz szolgálatra. Bátorítson benneteket Péter és Pál apostol példája, akik nem születtek szentnek, hanem azzá váltak.

Az Evangélium tanúsága szerint Péter számtalanszor nem értette meg Jézust, sőt háromszor meg is tagadta. Pál egy alkalommal nyilvánosan szembeszegült Péterrel amiatt, hogy a zsidó keresztények étkezhetnek-e együtt a pogányságból megtért keresztényekkel (Gal 2).

Nem voltak egész életükben tökéletes emberek, de amikor megértették Isten szándékát, megérezték az Ő szeretetét, képesek lettek arra, hogy életüket is odaadják ezért a szeretetért.

Kedves Ottó, Arnold és Áron. Krisztus szolgálatába álltok, induljatok hát bátran. Isten törvényeit ne csak tanítsátok, hanem vállaljátok és éljétek is! Úgy éljetek, hogy híveink és minden jószándékú ember lássa rajtatok, hogy hiszitek, amit hirdettek. Bárhol szolgáltok majd, bármilyen beosztásban, legyetek mindenkinek mindene, ahogyan szent Pál ajánlja (1Kor 9,19), vállaljátok a hívek küzdelmes életét. Lankadatlan buzgósággal mutassátok be a legszentebb áldozatot, a szentségek által közvetítsétek a jó Isten kegyelmét és irgalmas szeretetét.

Kísérjen benneteket főpásztori áldásom és a hívek imádsága; oltalmazzon titeket az aranyrózsás csíksomlyói Szűzanya. Ámen.

A szentelés után az újmisések így nyilatkoztak: