7+1 kérdés: Szász Zsófia válaszol

0
825

Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Szerkesztőségünk számára a kapcsolattartás a munkát is jelentette és jelenti. Hogyan éltük meg a vesztegzár napjait magánemberként? Most arról vallunk…

1. Mi volt a kedvenc időtöltésed a karantén hetei alatt?

Furcsa kettősség jellemezte az elmúlt hónapokat számomra. Egyrészt újságíróként még fontosabbá vált a folyamatos online jelenlét, a hírek követése és a hiteles tájékoztatás. Másrészt igyekeztem naponta egy-egy óra erejéig és a hétvégéken kiszakítani néhány „offline” órát is magamnak. Bár nem volt könnyű, ilyenkor lehalkítottam a telefont, később válaszoltam az üzenetekre, kikapcsoltam a laptopot, nem szólt háttérzajként egy podcast/Youtube-videó. Nem érzem viszont azt, hogy a karantén hetei alatt a munka és a háztartás teendői mellett nyakamba szakadt volna a sok szabadidő, ugyanakkor valahogy mégis jutott időm alkotni: elkészíteni bonyolultabb ételeket, papírból dekorációt készíteni vagy hosszan és ráérősen beszélgetni, olvasni.

2. Mibe kapaszkodtál (lelkileg) ebben az időszakban?

A legnagyobb támaszom ebben az időszakban a férjem, Szilárd volt. Hálás vagyok, hogy vele együtt tapasztaltam meg a bezártságot. Mivel gyermeket várunk, még különlegesebb volt ez az elmúlt két hónap, hiszen nemcsak a világ, hanem saját magam változásait is meg kellett éljem. Ez nem mindig (volt) egyszerű, de ilyenkor erőt kaptam egy öleléstől, vagy egy-egy jókor mondott mondattól. Motivációt jelentett továbbá, hogy úgy gondoltam, ha most betartom az előírásokat, akkor mire a gyerekünk megszületik, elmúlik a járvány. 

3. Mi volt a vesztegzár legnehezebb pillanata számodra, és miért?

Bevallom, a vesztegzár elején kicsit nehezen fogadtam el a helyzetet, hiszen nem így képzeltem el az első várandósságomat. Ez az érzés leginkább húsvétkor csúcsosodott ki, amit idén először töltöttem a szüleim nélkül, a férjemmel kettesben. Ha nem lett volna a járvány, akkor otthon együtt sütöttünk volna, festettünk volna tojást, mentünk volna misére és ételszentelésre, vártuk volna a locsolókat – nehéz volt elfogadni, hogy ezeknek a hagyományoknak idén nem lehetek részese. Így egyedül sütöttem kalácsot és a férjemmel együtt festettünk tojást, az online misén vettünk részt és nem kellett féljek attól, hogy kölni helyett vízzel locsolnak meg. S bár nagyon meghitt és szép ünnepünk volt így is, azért egy kis szomorúság belekeveredett.

4. Melyik volt a vesztegzár legszebb napja (és miért)?

Ha konkrét napot kell mondani, akkor április 30. jut eszembe, amikor közel két hónap után ultrahangvizsgálaton voltam és megtudtam, hogy kisfiút várunk. Megnyugtató volt, hogy bár körülöttem felfordult a világ, a szívem alatt hordott gyermek egészséges és jól van. A férjem nem jöhetett be a vizsgálatra, ezért tőlem tudta meg, hogy kislegénnyel bővül a családunk. Az a nap igazán az örvendezésről, az egymásra figyelésről és az együttlétről szólt.

5. Mit szabadított fel, változtatott meg benned a bezártság?

Furcsa módon, a legegyszerűbb „tanulsága” számomra ennek az időszaknak ugyanaz, mint amit tavaly egy autóbalesetet követően is levontam magamnak: legyenek bármennyire is stresszesek a hétköznapok, bosszankodjak akármilyen apróságon, a legfontosabb mégiscsak az, hogy én és a szeretteim jól legyünk.

6. Melyik a jó Istennek az a tulajdonsága, amit úgy gondolod, jó lenne elsajátítani?

A Teremtés könyvének egy mondata jut eszembe: „Isten látta, hogy ez jó”. Vágyom arra az érzésre, hogy egy-egy elvégzett feladat, esemény, találkozás és beszélgetés után megálljak és értékeljem, hogy milyen jó is, hogy ez velem megtörtént.

7. Mit viszel magaddal az eltelt két hónap megéléseiből, személyes megtapasztalásaidból?

Kamaszkorom óta nagyon meghatározó vers számomra Reményik Sándor Csendes csodák című költeménye, mégis úgy érzem, csak az elmúlt hetekben értettem meg igazán. Bár korábban is törekedtem a mindennapi szépségek felismerésére, ez a két hónap megtanított (át)értékelni az apróságokat. Például, hogy csicseregnek a madarak, hogy egy kicsi orgonaág belopja a tavaszt a szobába, hogy a férjem tud kenyeret sütni, mert volt liszt a boltban. Ugyanakkor „jólesően” hiányoztak is hétköznapi dolgok, például a három órás autóút, hogy láthassam a családomat; vásárlás előtt szemügyre venni az adott tárgyat, ruhát; felírni a teendőket, programokat a határidőnaplómba.

+1. Ha filmet rendeznél, könyvet írnál a március 15-május 15. közötti napokról, milyen címet adnál neki?

A férjemmel valójában már egy héttel korábban, önként megkezdtük a maradjotthont-t. Ez éppen a születésnapomra esett (március 10.) és a névnapom (május 15.) volt az első karanténmentes nap, így Születésnapomtól névnapomig, avagy csendes csodák a négy fal között címmel írnék ebből könyvet.

MEGOSZTÁS