Légy erős!

Beszámoló az Ő az Út ifjúsági szolgálat tanítvány- és vezetőképzés programjáról

0
392

Az elmúlt hétvégén tartottuk a Légy erős! tanítvány- és vezetőképzés második alkalmát Parajdon, az Urbán Andor Konferencia- és Üdülőközpontban. Ez alkalommal a hétvége A kereszt címet viselte, mert Jézus személyével foglalkoztunk, azzal, hogy ki Ő számunkra, illetve, hogy mit tett Ő értünk, emberekért. Emellett arról is szó volt, hogy miben gyökerezik a sikerünk, illetve melyek azok a gyengeségek, amelyek romba dönthetik az életünket. Mind az előadásokban, mind a kiscsoportos és más tevékenységekben is azon volt a hangsúly, hogy hogyan öltsük magunkra az „üdvösség sisakját”.

Nagy vágyunk, hogy ezen a képzésen külön-külön is odafigyeljünk minden egyes fiatal fejlődésére, ezért külön időt szentelünk annak, hogy minden személynek mentora, kísérője legyen, aki segíti abban, hogy a fiatal el tudja mélyíteni az előadásokban hallottakat. Továbbá ugyanezt a mélyítést segíti elő a Váltsd valóra gyakorlat, amiben ezúttal a fiatal résztvevők nyomon kísérhetik azt a történeti szálat, amelyet felfedezhetünk a Szentírás lapjain a Teremtés könyvétől kezdve egész a Jelenés könyvéig, felfedezve a saját történetüket benne. A hétvége egyik legkiemelkedőbb része a szombat este volt, amikor Jézus szenvedés történetének eljátszása után, a fiatalokat arra hívtuk, hogy újítsák meg elköteleződésüket Jézus iránt, mindezt az Oltáriszentség jelenlétében. 

Mindemellett ebből a hétvégéből sem hiányozhatott a szórakozás, jókedv és a személyes kapcsolatok elmélyítése. Úgy gondoljuk, hogy nem csak élményekben gazdagodtunk mindannyian ezen a hétvégén, hanem megújultunk abban a vágyban, hogy minden nap egy kicsit jobban szeressük és kövessük Jézus Krisztust. 

Bereczki Zsolt és Kovács Imola

Az alábbiakban néhány résztvevő élménybeszámolóját olvashatják:

„Aki imádkozik már nem önmagának él, nem magáért és nem saját erejéből él” – ez a mondat nagyon erőteljesen bennem él a hétvége óta, és úgy érzem, hogy örökre bevésődött. Bár ezt mindig is tudtam és így is éltem, de úgy érzem, hogy ez a megfogalmazás nagyon a szívembe íródott. Megerősítést kaptam a Szentírás olvasásban, illetve abban is, hogy mire vagyok meghívva, mint keresztény. Ésszel tudtam, hogy nem a cselekedetek határozzák meg a jó kereszténységemet, de a szívemben mindig azt éreztem, hogy ha kihagyok egy programot vagy lemondok egy szolgálatot, akkor ez már visszautasítás,elutasítás Isten számára. Viszont a tanítás és az „Istent az érdekli, hogy az én szívem hol találkozik az Ő szívével” mondat után, azt érzem, hogy megért és leérkezett a szívembe is az üzenet. F.B.

Úgy gondolom, távol sem úgy jöttem el a hétvégéről mint ahogy odamentem. Voltak eddig is csodálatos tapasztalataim Jézussal, voltak nagyon közeli élményeim, és bármennyire is furcsa ez, a hétvége pont azért volt jó, mert nem csak ez volt a központban. Újra találkoztam a hétvégén igékkel, amelyeket már ismertem, viszont ezúttal olyan összefüggéseket, olyan ígéreteket, olyan kijelentéseket is megismerhettem ízléses előadások keretében, amelyek értelmi alapkövei lehetnek a hitemnek. Fontosnak tartom, hogy a hitem ne érzelmi alapokon álljon, mert az labilis lehet. Hiszek Jézusban teljes szívemből és ehhez hozzátartozik, hogy hiszek Jézusnak. Viszont ha meg akarom engedni, hogy ő építsen engem, tudnom kell, hogy mit ígért nekem öröktől fogva, és ki vagyok én őbenne. Ebben épített sokat ez a hétvége. L.N.

Ezt a hétvégét úgy tudnám jellemezni, mint olyan alkalmat, ami rengeteg kérdéssel, elbizonytalanodással, falak összetörésével és sok-sok kérdőjellel jár. Nagyon sok olyan dolog jött fel bennem a napok során, amikkel azt hittem, rendben vagyok, de mégsem. Egy ponton azt érzem, hogy teljes identitás keresésben vagyok, de ezt most Istennel teszem, hogy a hamis képek helyett az Ő igazságára alapozhassak. Nagyon mélyen érintett az a mondat, hogy „Tökéletes akarsz lenni Isten nélkül, vagy bűnös vele?” Nagyon megtorpantam, mivel én teljesítmény centrikus embernek ismerem magam, és mindig a tökéletességre, a száz százalékra törekedtem, és ez nagyon sokszor felemésztette az összes energiámat. A hétvége után azt döntöttem el, hogy megengedhetem magamnak, hogy valami ne tökéletesen sikerüljön. A legmegérintőbb mondat számomra mégis az volt, hogy annyira vagyok erős, amennyire erős a leggyengébb pontom. Ez a mondat nagyon szíven ütött, és talán ez rombolta le a legtöbb tévképet az életemben. Rájöttem, hogy én nagyon is gyenge vagyok, de Istennel újra erőssé válhatok. Ez a mondat „lebegte be” a hétvégémet, és a zaklatottságom a szentségimádás végére elillant, de tudom, hogy az igazi harc és munka még csak ez után következik. Istennel képes vagyok újra formálni az életemet, az Ő igazságaira alapozva, hiszen Isten gyermeke vagyok, Ő az én Mennyei Édesapám, nála jobban senki nem ismer. M.B.