Január 27-30. között idén is Egerben találkoztak a papok, a szerzetesek és a világi munkatársak, hogy előadásokon, lelki programokon, műhelymunkán és közösségi események keretében készüljenek, tanuljanak, gyűjtsenek erőt szolgálatuk folytatásához. Ezen az eseményen a temesvári egyházmegye papjai, szerzetesei, valamint munkatársai is részt vettek: Temesvárról, Arad megyéből, Resicabányáról és környékéről mintegy 10 fős csoport utazott Egerbe.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében Élet, megújulás, küldetés az Eucharisztiából címmel az eucharisztia és személyes élet, közösség és misszió ívén haladva együtt gondolkodtak, valamint együtt erősödve készültek a kongresszusra a jelenlévők. A rendezvényen közel kétszázan vettek részt, a Kárpát-medencéből nyolcvan pap és szerzetes, továbbá mintegy százhúsz világi hívő – adja hírül a temesvári egyházmegye sajtóirodája.
Mit jelent eucharisztikusan gondolkodni? – Török Csaba teológiai tanár és TV-s sajtóreferens tette fel ezt a kérdést a konferencia első előadásában, amely egyben az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok indító kérdése volt. A második napon két püspök osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel arról, hogy mit jelent az eucharisztia az életükben. Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök kiemelte: a legszebb élményekben akkor volt része, amikor engedte, hogy „Isten meglepje”.
„A nyitottság mellett fontos az éberség, és hogy a gondolatok ne csak a földi dolgokon járjanak. Teret kell teremteni az olyan találkozásra, amikor csak Istenre figyelünk. Az sem mindegy, hogyan élünk. Megvan életünk erkölcsi tisztasága? Vagy kompromisszumokat kötögetünk? Lejjebb tesszük a mércét? Jézus ugyanis nagyon igényes partner. Azt kéri, tiszták legyünk döntéseinkben, emberi kapcsolatainkban, anyagi viszonyainkban. Ennyire összetett, hogy mit tehetünk azért, hogy nyitottan fogadjuk a Jézussal való találkozást” – fogalmazott a püspök.
Szocska Ábel, a Nyíregyházi Görög-Katolikus Egyházmegye püspöke elmondta a jelenlévőknek, hogy csak most, az ősegyház tanítóinak és szentjeinek tanulmányozása közben mélyült el az eucharisztia titkában. Beszélt arról, hogy kezdetben, Pál apostol korában és az első századokban minden az eucharisztiából fakadt. A zsidó vallásgyakorlatból átvett hálaadás, magasztalás mindent átszőtt, és az eucharisztia áldozatbemutatás volt, amelyben az egész közösség kifejezte készségét önmaga feláldozására. „Készek voltak Krisztusért meghalni” – ez nyilvánult meg a szentáldozásban. Az eucharisztiát közösségben ünnepelték, mindenki részesült benne, és ebben a közösségi cselekményben még nem különült el a papság” – mondta Ábel püspök.
Nyéky Kálmán, a siófoki Sarlós Boldogasszony templom plébánosának előadása két forrásra épült: Michael White és Tom Corcoran Újraépítve, valamint James Mallon Egyház-felújítás című kötetére – ezt az előadó lelkesedése és kommunikációs stílusa is tükrözte. A könyvek szerzői videóüzenetben foglalták össze plébániai életük megújításának folyamatát, ezt hallgatták meg a résztvevők Kálmán atya fordításában, aki elmondta, hogy már tízszer elolvasta a könyvet, mivel rendszeresen tart előadásokat róla, valamint gondozza a könyvhöz tartozó munkafüzetet, amit hamarosan ki fognak adni.
Elmondta, hogy a könyvek nem adnak kész receptet, az amerikai sikernek a lényegét kell megérteni, és ki-ki a maga plébániáján meg kell, hogy keresse a megvalósítás lehetőségeit. Nyéky Kálmán magyarázata kiegészítette a két videóüzenetet; saját gyakorlati tapasztalataival támasztotta alá az Újraépítve című kötet gyakorlatait. Kiemelte a munkatársi csapat felépítésének és feladatainak fontosságát, ami a változás alapja. A temesvári részvevők úgy fogalmaztak, hogy nagy lelki és egyben szellemi feltöltődésben volt részük ezekben a napokban. Elmondásaik alapján mindenki tanult valami újat, illetve impulzust kapott ahhoz, hogy megfelelő munkára megfelelő embert találjon, azaz felépítse a munkatársi csapatot.
Elmondták továbbá, hogy ez a rendezvény még jobban elmélyítette bennük a gondolatot, miszerint az eucharisztia életünk középpontja kell, hogy legyen, „Krisztus lüktető szíve bennünk” kell, hogy dobogjon, és ezt kell a híveknek is átadni. Továbbá mindannyian remélik, hogy hazaérve, a saját plébániájuk keretében sikerül a gyakorlatba is átültetni valamit a hallottakból.
Váncsa Csaba
