A Párbeszéd Házában énekelt a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar

0
871
• Fotók: Merényi Zita

A Párbeszéd Háza (PH) és a Szórványmagyarság Gyermekeiért Alapítvány Lélekutak címmel indított útjára egy jótékonysági beszélgetéssorozatot, melynek során lélekemelő beszélgetéseket szerveznek olyan személyiségekkel, akik életükkel és munkájukkal követendő példát mutatnak mindannyiunk számára. A második találkozót január 7-én, kedden este tartották Budapesten, a PH-ban. Az eseményről Bodnár Dániel, a Magyar Kurír munkatársa számolt be.

Lukácsy György újságíró beszélgetett a Kossuth-díjas ének- és mesemondó Berecz Andrással, valamint a Marossszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar egyik vezetőjével, Nagy Vera Éva iskolanővérrel és Lokodi Anna volt kórustaggal, aki ma már karnagyi feladatokat is ellát.

A nézőteret megtöltő hallgatóságot Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója köszöntötte. Felidézte, hogy november végén rendezték meg a Faludi Ferenc Akadémia Filmszemléjét, az egyik nagydíjat Schwechtje Mihály Aki bújt, aki nem című rövidfilmje nyerte el. Ez a megrázó film egy olyan települést mutat be, ahol megállt az élet, nincsenek kihívások, és olyan személyek sem, akik kihoznák a jót az emberekből, és ahogy József Attila is írta, „Hogyha nem kell senkinek, / hát az ördög veszi meg…”, a film szörnyű valóságot ábrázolt a magyarországi emberkereskedelemről. Ezzel szemben áll a Szórványmagyarság Alapítvány, amely felvállalja, hogy a kisebbségben élő gyerekek felé fordul, jelezve, hogy fontosak, számítunk rájuk, van jövőjük, van remény. Ez az este is erről az összefogásról szól.

A Lukácsy György vezette beszélgetésből kiderült: a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar tagjai és Berecz András művészi–baráti kapcsolata 2018 nyarára nyúlik vissza. A Nemzeti Színház társulata ekkor mutatta be Csíksomlyón a Vidnyánszky Attila rendezte Csíksomlyói passiót, amely az evangéliumi történet feldolgozása, XVIII. századi ferences iskoladrámák és Szőcs Géza Passió című műve alapján. Az augusztus 18-i előadásban a szovátai kórus is szerepelt. A gyerekek és az előadásban a Vándor szerepét alakító Berecz András a próbafolyamat során a közös éneklésben találták meg a közös hangot. Ez a barátság 2019-ben bontakozott ki, amikor Ferenc pápa Csíksomlyóra látogatott. Berecz András a Szentatya látogatásának hétvégéjére készítette el Isten bolondja című önálló estjét Csíkszeredában, amelyben ugyancsak szerepet vállalt a kórus.

A 2018-as csíksomlyói bemutatóról Berecz András elmondta: Vidnyánszky Attila rendező és Lukácsy György ötlete volt, hogy ha a csíksomlyói nyeregbe elviszik a szenvedéstörténetet, gyerekeket is vigyenek magukkal, mert jó a színháznak az ellenpont, amikor a sok felnőtt között megszólal a kisded, az angyal hangja. Szűz Mária nemcsak a gyermekét – aki egyben a világ Megváltója is –, hanem kicsit a maga sorsát is siratja, és amikor odamennek hozzá a gyermekek, gyengéden körbeveszik, simogatják, vigasztalják, és ha már ott vannak, miért ne énekelnének, és amikor megszólal a hangjuk, az mindenki lelkét megérinti. A legfelejthetetlenebb, hogy nem hangszeres kísérettel, hanem akusztikusan énekelnek, kristálytisztán, gyönyörű dallamokat, és amikor Berecz András ezt hallotta, „fogva érezte magát”.

Lokodi Anna felidézte, hogy négy napon keresztül próbáltak az előadásra. Rengeteg meglepetés érte őket. Vidnyánszky Attila utasításai izgalmasak voltak; nem csak énekeltek, kis szerepjátékokat is elő kellett adniuk. Ez az öt nap felért egy többnapos lelkigyakorlattal. A gyerekek lelkét nagyon mélyen megérintette a passió története, volt olyan kórustag, aki utána egyre csak azt kérdezgette: Júdásnak tényleg muszáj volt elárulnia Jézust, mindenképpen szükség volt erre?

Nagy Éva Vera iskolanővér azt emelte ki, hogy négy napon keresztül próbáltak rendkívül intenzíven, negyven fokos hőségben, a tűző napon. A gyerekek előtt mélységeiben nyílt meg Jézus passiójának története. A színház tagjai odaadó tanúságtételről tettek bizonyságot, a színészek megtapsolták a gyerekeket, egyenrangú partnerekként kezelték őket.

A rendezvényen az Oscar-díjas Vangelis zenéjével kísérve képes vetítést láthattunk a passió csíksomlyói előadásának próbafolyamatáról és az előadásról is. A Berecz András által elmondott egyik meséből megtudtuk, hogy a jászolban fekvő Kisjézus megáldotta a „paunkot” – vagyis a pókot –, aki hálót font a barlang szájára, hogy üldözői ne találják meg őt. Innen származik a keresztes pók elnevezése.

Az este mottóját Ady Endre Karácsony című verséből vették a szervezők: „Harang csendül, ének zendül, messze zsong a hálaének!” Az egyik alapító, Czakó Gabriella által vezényelt, mintegy harminc tagot számláló kórus 7–18 éves gyerekekből és fiatalokból áll, többségükben lányok. Éneklés előtt érzékelhető feszültség, koncentráció látható rajtuk, de amikor dalolni kezdenek, hihetetlen felszabadultság, boldogság keríti hatalmába őket, átsugárzik a nézőkre a lelkükből fakadó, ösztönös öröm és szeretet, hogy most adhatnak valami jót, valami szépet az embereknek.

Tökéletes összhang uralkodik köztük, s ezt látva a tudósító arra gondol, mennyi rejtett kincs rejtőzik a mélyben, és milyen hatalmas áldozatkészség, eltökéltség, kitartó szorgalom kell ahhoz, hogy mindez felszínre kerüljön, ragyogjon, sokak gyönyörűségére. Kodály Zoltán, Bartók Béla, Bárdos Lajos műveit hallhattuk. Az est elején zengett a kórustagok örömteli éneke: „Adjon Isten minden jót, az új esztendőben… Mitől félsz, mentsen meg, amit vársz, legyen meg…”, a végén pedig lírai csöndességgel, lassan, elmélyülten szólt az esti hálaadás a gondviselő Istenhez: „Adjon Isten, jó éjszakát, Küldje hozzám szent angyalát. Bátorítsa szívünk álmát, adjon Isten jó éjszakát.”

Olyan, lelket megrendítő este volt ez, amelynek végén az ember az Úrhoz fordul: Istenem, úgy érzem, hogy öt percre jobb ember lettem. Engedd, hogy megmaradjak mindig ilyennek!

A Marossszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar hétköznapjairól, valamint a Boldogasszony Iskolanővérek erdélyi missziójáról bővebben ITT olvashatnak!

Forrás: Magyar Kurír